November 19-én, hétfőn, Árpád-házi szent Erzsébet liturgikus emléknapjához kötődően idén is megrendezték a pozsony-óvárosi Kék templomban a Szent Erzsébet-misét. Az ünnepség este hat órától vette kezdetét, főcelebránsa Holpár István Balázs újmisés atya volt.
Holpár István Balázs a Sopronhoz közeli Pusztacsaládról származik, Mosonmagyaróváron egy évig működött diakónusként, Győrött idén nyáron Veres András püspök úr szentelte áldozópappá, kápláni szolgálatát elsőként Tatán kezdte meg.
Az ünnepi bevonulás a kereszttel történt. A szentmise elején Molnár Tamás atya, a pozsonyi magyar katolikus közösség lelkipásztora üdvözölte Balázs atyát, megköszönte neki a részvételt, a főcelebrálást, a tőle hallható szentbeszédet, majd az ünnepi újmisés áldásban történő részesítést.
Köszöntötte továbbá a koncelebráns dr. Karaffa János és Németh Rezső atyákat, a ministránsokat, a gútori templomi kórust, a ferences világi harmadrend megjelent tagjait, a helybéli, közelebbről és távolabbról érkezett zarándokokat. Egyben elmondta, hogy a szentmisét a Főegyházmegye érsekéért, Zvolenský Stanislavért ajánlja fel, aki éppen aznap ünnepelte 60. születésnapját.
Balázs újmisés atya elmondta, járt már ebben a gyönyörű templomban, Mészáros Dávid diakónus, egykori győri szemináriumi diáktársa jóvoltából, akit december 1-jén szentel áldozópappá Veres András püspök Győrött.
Balázs atya szentbeszédében megemlítette az 1225-ös nagy éhségjárványhoz kapcsolódó rózsacsodát. Erzsébet a kötényében kenyeret vitt a szegényeknek és azok csodás módon rózsává változtak. Ezt örökíti meg a Kék templom főoltárképe is.
Erzsébet életvitele, magatartása igazán rövid, mindössze 24 évig tartó élete során példa számunkra az életszentség útjának járásában. Sokszor éjjel is imádkozott, segítette a szegényeket, betegeket, elhagyottakat. Egyszer az ágyba fektetett egy halálos beteget, amikor férje, Lajos őrgróf ezt megtudta nem lelkesedett, de aztán az ágyba pillantva a szenvedő Krisztusra lettek figyelmesek. Ekkor tudatosította férje, hogy mennyire szívén viseli a beteg, bajba jutott embertársait.
Balázs atya: sok mindenben vehetünk példát 800 évvel Erzsébet után is
Járjunk mi is az életszentség útján, kérjük közbenjárását, hogy jelképesen rózsát osztóak lehessünk mi is, ami szívből jön és szeretettel adjuk azt embertársainknak.
Az áldás előtt Tamás atya megköszönte Balázs atyának a megszívlelendő gondolatokat, a főcelebrálást, továbbá a harmadrendi és többi hívőnek, akik hozzájárultak a szentmise utáni, templom előtti agapéhoz. Köszönet illette a ministránsokat, a gútori templomi kórust is, hogy Farkas Gábor és Pogány Lajos vezetésével még felemelőbbé tették az ünnep óráját.
Megköszönte a különböző egyházközségekből érkezett híveknek a részvételt, ugyanúgy a jelen lévő Kráľ Marián plébános úrnak, hogy az október 8-ához, Magyarok Nagyasszonyához kapcsolódóan, annak vigiíliáján felszentelhették az új Közösségi Házat, s ebben neki nagy érdeme volt. Zvolenský érsek urat is illette a hála, hiszen ő felvállalta a központ kiadásainak fedezését. A papságot, ministránsokat, énekkart, harmadrendieket pedig még egy találkozóra hívta meg a Duna utcai iskolába. Végezetül Seňan Ilona és Kulcsár Éva, a ferences világi harmadrend részéről ajándékot adtak át Balázs atyának.
Balázs atya már csak annyit tett hozzá, hogy bár Tatán működik s most Sopronból jött, ahol már lehullott az első hó. És ahogy a hó, akarjuk, nem akarjuk, nyomot hagy, úgy szeretne most ő is „nyomot hagyni”, habár nem rózsák révén, de az újmisés áldásával, melyet szíve őszinte szeretetével nyújt a magyar közösségnek, s emlék gyanánt a ministránsok által osztott újmisés képeit adja emlékbe. Az ünnepi kivonulás előtt a pápai, majd a magyar himnusz dallamai csendültek fel.
