Nagyszombat a középkori Magyarország legjelentősebb városa, „Kis Rómaként” emlegetik. Egyik büszkesége a 29 méter magas, copf stílusú városháza és a tornya, ahol Nagyszombat történeti múltjáról kiállítás látható – a 143 lépcsőt nem másztuk meg, a város „égi látványáról” lemaradtunk…
Viszont megcsodáltuk kívül-belül a kéttornyú Szent Miklós-bazilikát a Szent Miklós téren. Nagy Lajos és Luxemburgi Zsigmond király támogatásával épült, a korabeli plébániatemplom mellett. A templommal szemben felépült a plébánia épülete, mellette az Oláh Miklós érsek által alapított szeminárium, a tér déli részén az Érseki Palota, a tér nyugati oldalán kanonokházak, a tér közepén pedig Szent József-szobor.
A Szent Miklós-bazilika 1820-ig az esztergomi érsekek székesegyháza, valamint egyházmegyei és országos zsinatok színhelye volt.
A templom előterében megmaradtak az eredeti gótikus falfestmények, boltívén az evangélisták attribútumaival és Nagyszombat város címerével. Az oldalkápolnákban az esztergomi érsekek értékes reneszánsz és barokk reliefes sírtáblái vannak elhelyezve. Az északi oldalhajó nyugati falán különösen értékes gótikus epitáfium látható a 14. század második feléből.
Esterházy Imre a templom északi oldalán egy nyolcszögletű barokk kápolnát építtetett, amelyen a nagyszombati Szűzanya kegyképét helyezték el. Az 1663-ban és 1708-ban bekövetkezett tragikus események idején Szűz Mária arca vért verítékezett, véres könnyeket ontott, aminek következtében Keresztély Ágost esztergomi érsek-bíboros a kegykép tiszteletére buzdított, aminek köszönhetően a templom búcsújáró hellyé vált.
A templomot kinyitó idősödő hölgy közölte, hogy ő itt csak helyettesít, de amit a templomról tud, azt elmondja nekünk. Megkérdezte, honnan jöttünk, mondtuk, hogy Magyarországról. A Könnyező Szűz Mária könnyeiről és végtelen fájdalmáról elérzékenyülve mesélt; idegenvezetőnk hűségesen fordította magyarra minden szavát; mondandójának lényege az volt, hogy
a környéken mindenütt és „Trnaván” is imádkoztak a hívők, a törökök csak gyilkoltak és gyilkoltak, mindenkit megöltek, mindent elraboltak, de az Isten segítségével kiűzték a törököket Szlovákiából, aztán Magyarországról is.
Közben mi fájdalommal a szívünkben hallgattuk, hallgattunk, megalázva, megverve éreztük magunkat – egymás tekintetéből olvastunk. Később arra jutottam, hogy ez azért is történhetett így, mert idegenvezetőnk Kassa mellett született, az 1938 és 1944 közötti második magyar világban megtanult magyarul, de aztán újra Csehszlovákiában volt kollégista Nyitrán. Főiskoláját legalább ötször mutatta meg nekünk a buszból, hogy ő ott végzett biológia-földrajz szakon, de a magyar történelmet nagyon szereti… Vettük észre: amerre elhaladtunk, a helységek neveit szlovákul mondta, magyar megfelelőjét sokszor elfelejtette kiejteni vagy nem tudta. Ez van, ezt kell enni, ha szeretjük, ha nem!
Bezzeg Sütő György, a szamosújvári (Erdély, Kolozs megye) gimnáziumban szeretett, tudós tanárunk matekóra közben is tartott egy-egy kiselőadást a kor technikai vívmányairól – következtetések levonására, gondolkodásra tanított: „Bármit mondjanak nektek, tessék jól megrágni, mint a babot, rágjátok jól meg (olyankor rágóizmait is működésbe hozta), ha ízlik, lenyelitek, ha nem, kiköpitek!”
A Keresztelő Szent János-székesegyházat 1629 és 1637 között építtette Esterházy Miklós nádor, Pázmány Péter esztergomi érsek és a jezsuiták kérésére. A korábbi, Keresztelő Szent Jánosnak szentelt domonkos rendi templomot lebontották az ideérkező jezsuiták. 1635-ben Pázmány Péter megalapította a nagyszombati egyetemet teológiai és bölcsészeti karral, a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem ősét.
Pázmány Péter már 1619-ben nevelőintézetet és papneveldét hozott létre Nagyszombatban, célja a művelt katolikus értelmiségi réteg kinevelése volt. Esztergomi érsekként, bíborosként az 1620-tól számított ellenreformáció vezéralakja.
Felvidéken, e szent helyen járva, Pázmány Péter életére gondolva, gondolatban szívesen visszavágtatok több mint ezer évet. Két daliás keresztes vezér, Hunt és Pázmány fegyveresek élén jött Svábországból és a Szentföldre tartottak (megfordult a világ, ma az iszlám tart erre!), Géza nagyfejedelem kérésére Magyarországon megtelepedtek, (Szent) István társfejedelem vezérei lettek (állítólag húszezer harcos és pap érkezett nyugatról, a sereget Vecellin vezette!).
997-ben Veszprém mellett legyőzték Koppány törzsfőt, az Árpád-ház legidősebb tagját, aki a nomád hagyomány (levirátus) alapján magának követelte Géza fejedelem özvegyét, Saroltát, valamint a fejedelmi hatalmat. Mivel Hunt és Pázmány e csatában vitézül kivették részüket, birtokokat kaptak a Garam és az Ipoly partjainál, utódaik az ország különböző részein kaptak királyi adományokat, például Bihar megyében, ahol a család tagjai már a XV. században a megye legelőkelőbb birtokosainak számítottak; az alispáni hivatal apáról fiúra szállt a családban.
Pázmány Péter 1570-ben Nagyváradon született református családban. Szülei halála után mostohaanyja a kolozs-monostori (a templom ma is látható a Kolozsvár központjába vezető út mellett) jezsuita gimnáziumba íratta be, ahol katolizált. A jezsuita hittudós, majd esztergomi főpap református prédikátorok művei ellen írt népies magyar nyelvű vitairatai, prédikációi nagy szerepet játszottak a magyar irodalmi nyelv megteremtésében.
Protestáns Magyarországban született, és katolikusban halt meg.
Végakarata szerint a pozsonyi Szent Márton-székesegyház kriptájában helyezték örök nyugalomra, de sírját csak négy évvel ezelőtt találta meg egy erre alakult nemzetközi kutatócsoport. 2013. március 18-án lezárultak a szükséges vizsgálatok (Pozsonyban láttuk), és Pázmány Péter és esztergomi érsek utódjának, Lippay Györgynek földi maradványait újraszentelték Pozsonyban.
Szellemi értékeire ma is nagy szükség lenne, ha nem szeretnénk, hogy más világvallás foglalja el a helyét! Sajnálatos módon akkor magyar a magyarral hitvitázott, üldözték és ölték egymást. Legjelentősebb műve, a hitvédelem elveit rendszerező isteni igazságra vezérlő Kalauz 1613-ban született.
Ugorjunk vissza a jelenbe, e szent helyre, miközben fényes múltunk tovább él zsigereinkben! E templomot „egyetemi”-nek kezdték nevezni, amikor még el sem készült. Az egyetemi templom elkészültét Pázmány már nem érte meg, 1637. augusztus 30-án Lippay Imre egri érsek szentelte fel Keresztelő Szent János tiszteletére. Az első mise után, este, az Esterházy család hét tagjának tetemét újra megszentelték, a templomba vitték, ismét végső nyugalomra helyezték (vajon most örök nyugalomban nyugszanak?), aztán tűzijátékot rendeztek; másnap természettudományos konferenciát tartottak, harmadnap a jezsuiták Salamon király templomépítéséről adtak elő színdarabot, a negyedik nap az egyetem 24 végzett hallgatójának promóciója volt. A templom oltára 1640-ben készült el (a jezsuita rend megalapításának 100. évfordulójára), több mint 20 méter magas, fa főoltár, melyet Európa legnagyobb korai barokk oltárai között tartanak számon.
