Igaz, most csak egy páros könyvbemutató erejéig. Jó pár évvel ezelőtt viszont tényleg jártak errefelé, a gömöri malom mesélhetne róla. Szomolai Tibor szól is róla A klán című kötetében. Durica Katarinával együtt a Rimaszombati Kávéházban zsúfolt ház előtt az idén megjelent, azonos témájú kötetüket mutatták be.
Mindketten háromkötetes szerzők. A közös talán bennük az, hogy mindketten a legolvasottabb szlovákiai magyar szerzők közé tartoznak, ahogy az is, hogy az önmagát elefántcsonttoronyba száműzött szakma nem vesz róluk tudomást. De ők az olvasóknak írnak.
Szomolai Tibor évek óta tudja, hogy érdemes személyesen is megszólítania az olvasókat, Rimaszombatban tartotta immár a 400. könyvbemutatóját, s Durica Katarina is megfogadta a tanácsát.
A közönség egy része (Fotó: Gecse Attila/Felvidék.ma)
S nem panaszkodhatnak, A klán eddig több mint hétezer példányban kelt el, s nagyon jól tartja magát
A rendes lányok csendben sírnak is, de az eladott példányszám a kiadó kérdésére maradjon titokban.
1999. március 25-én a dunaszerdahelyi Fontána bárban a Pápay-klán tíz emberét gyilkolták le hidegvérrel. Szomolai Tibor Maffia és politika a Felvidéken című kötetében ennek előzményeit és politikai hátterét vázolta fel sokszor dokumentarista eszközökkel dolgozó regényében, amelynek fiktív hősei mellett megjelennek a szlovák maffia kulcsfigurái, ahogy a maffiába oltott szlovákiai politikai élet főszereplői: Jaroslav Svěchota, Ivan Lexa és természetesen maga Vladimír Mečiar is. Durica Katarina viszont az anyák, a szeretők, a gyereklányok szemszögéből nézi a történteket.
Mint meséli, egy alkalommal az egyik somorjai fodrászatban panaszolta egy édesanya, hogy a szelíd, aranyos fiát agyonlőtték. Közben pedig mindenki tudta a környéken, hogy egy vadállatról volt szó, aki nem egy embert gyilkolt le, vagy jobb esetben tett egy életre nyomorékká.
Dedikálás közben (Fotó: Gecse Attila/Felvidék.ma)
Ahogy az egyik főhősnő szerelméről is jó 20 évvel később derült ki, kicsoda is valójában, amikor kiásták az egyik névtelen sírból, ahová eltemették a bandaháború áldozataként.
Mintegy húsz év telt el a Fontána bárban elkövetett mészárlás óta, s időközben már a gyilkosok gyilkosai is többnyire névtelen sírokban nyugszanak, szerencsésebb esetben börtönben sínylődnek, vagy külföldre szöktek, mégsem volt teljesen veszélytelen vállalkozás megírni a történetet, s a két regény megjelenése után a szerzők kaptak is hideget-meleget. A legérdekesebb talán mégis az volt, amikor az egyik olvasó bátran megjegyezte: nem is úgy történt pontosan, ahogy az le van írva; vagyis az illető valahol érintett volt az eseményekben.
Durica Katarina és Szomolai Tibor is megegyeztek abban, hogy nem Mečiartól és társaiktól, hanem inkább a sima bolondoktól kell félni, az előbbiek azóta is élvezik a megérdemelt nyugdíjukat, sőt mint tudjuk, Mečiar négy évet eltöltött Fico első kormányában is (ez is tipikus közép-európai történet).
A szerzőknek tortával kedveskedtek a szervezők (Fotó: Gecse Attila/Felvidék.ma)
A két regénynek, úgy tűnik, lesz utóélete is, Szomolai Tibor egy német nyelvű kiadásban bízik, Durica Katarina pedig ajánlatot kapott a regénye megfilmesítésére.
A témát egyébként mindketten lezártnak tekintik, de arra a kérdésre, hogy a Mečiar-éra bukásával végleg múlt ködébe veszett-e a szlovákiai maffia, már nem adtak egyértelmű választ. Ám Szomolai Tibor egy baljós történettel figyelmeztetett. 1999 március 24-én, vagyis egy nappal a tízrendbeli gyilkosság előtt a Fontánában ebédelt, mígnem 19 évvel később a Ján Kuciak és barátnője meggyilkolása előtt Nagymácsédon mutatta be A klán című kötetét. Véletlen?
Ma már sejtjük-tudjuk, Kuciakot is a jelenlegi politikai elittel kokettáló maffia tette el láb alól. Szomolai mindenesetre végre elkezdte írni a Cigányúton című regényét, amelyet már többször félbehagyott. Nem biztos, hogy kevésbé veszélyes téma, mint a dunaszerdahelyi maffia története.
