Tamás és Kiss Szilvia, a Csavar Színházból

A Somorjai Városi Művelődési Központban volt már komédia, operett, klasszikus és modern dráma, december 12-én pedig magát az életet láthattuk a színpadon. Pontosabban, annak egy szeletét. Egészen pontosan, jeleneteket egy házasságból.

Ingmar Bergmann legnépszerűbb filmdrámája, a Jelenetek egy házasságból színpadra adaptált változatát egy fiatal színészházaspár, Gál Tamás és Kiss Szilvia, a Csavar Színház hozta el Somorjára.

Johan és Marianne házasságának a történetében bizony sokan a saját életükre ismerhettek, amit a nézőtéri reakciókból is le lehetett szűrni. Volt, aki csak felszisszent egy ismerős epizódnál, mások pedig hangosan kommentálták a történéseket.

Valahogy megszerettem ezt a két embert, míg velük foglalkoztam. Eléggé ellentmondásosak lettek, néha félénkek, gyerekesek, néha egészen felnőttek. Rengeteg butaságot összebeszélnek, néha meg valami okosat mondanak. Félénkek, vidámak, önzők, buták, kedvesek, okosak, önfeláldozók, ragaszkodók, mérgesek, szelídek, szentimentálisak, kiállhatatlanok és szeretetre méltók. Egyszerre

– írja művéről Bergman.

A darab elején a férj és felesége egy tévéműsorban azt a feladatot kapják, hogy jellemezzék magukat. Míg Johan felsorolja az összes vélt jó tulajdonságát, addig Marianne képtelen elszakadni azoktól a kispolgári sztereotípiáktól, melyeket otthonról hozott magával, hogy egy nő csak a családjának a függvényében határozhatja meg magát.

Az egész házasságuk ennyire konvencionális, amiből Johan menekülni igyekszik, és szeretőt talál, aki mindenben az ellentéte Marianne-nak.

A Jelenetek nem egy szórakoztató darab, ennek ellenére a színházterem szépen megtelt, alig láttam üres ülőhelyeket.

Időnként bizony szükség van ilyen darabokra, amelyek tükröt tartanak elénk.