A pozsonyi magyar katolikus közösség lelkipásztora és hívei a város különböző részeiből adventi lelki napon vettek részt a koronázó városunkhoz is több szállal kapcsolódó Szombathelyen.
A december 15-i, szombati esemény apropója boldog emlékű Brenner János volt, akinek idei, május elsején Szombathelyen történt boldoggá avatásán részt vettek a pozsonyiak is. Ez az advent harmadik vasárnapját megelőző szombati nap volt a ministránsok védőszentjének első liturgikus emléknapja.
Az egy autóbusznyi hívők csoportja reggel fél hétkor indult útnak Pozsonyból Molnár Tamás atya, a pozsonyi magyar katolikus közösség lelkipásztorának vezetésével, köztük megközelítőleg egy tucat ministránssal a legfiatalabbaktól egészen a nyugdíjas korúakig.
Még időben megérkeztek Szaváriába, Szent Márton – a pozsonyi koronázó dómtemplom védőszentje – szülővárosába. Délelőtt 10 órakor várták őket a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége helyi képviseletének tagjai, akik a székesegyházzal szembeni Szombathelyi Egyházmegyei Levéltár épületében fogadták nagy szeretettel a pozsonyiakat. Rövid felfrissülés és beszélgetés után Tamás atya és a ministránsok átvonultak a Brenner János Nevelési Központba, illetve a Püspökség épületébe, ahol fél tizenegytől gyülekeztek a 11 órás ünnepi főpapi szentmisére. A lelkiatyák száma meghaladta a 30-at, ministráns pedig több mint 70 volt.
Szavária szentje, Pannónia éke, felnézünk most hozzád magasságos égbe, sok magyar szív együtt kéri segítséged, hozzád sóhajt, kérve légy hazánknak őre
– énekelték bevonulásra Szent Mártonhoz.
A szentmise főcelebránsa Székely János szombathelyi megyéspüspök volt, aki az ünnepélyes bevonulás után üdvözölte a szép számban megjelent és különböző korosztályt képviselő ministránsokat, egyházi személyeket: köztük Horváth Lóránt Ödön O. Praem. emeritus csornai premontrei főapátot; Császár István helynök urat, pápai káplánt; Brenner József atyát, az 1957. december 15-ére virradóra rábakethelyi lelkipásztorként működő és kegyetlen módon Zsida közelében meggyilkolt, 32 kézszúrással leszúrt Brenner János, szerzetesnevén Atanáz testvérét; Ruppert József aranymisés piarista atyát, a Vasvár-Szombathelyi Székeskáptalan nagyprépostját, Brenner János boldoggá avatási posztulátorát, Bérczi László Bernát zirci cisztercita főapátot, egyben az ünnepi mise főcelebránsát. A világi személyek közül mások mellett Puskás Tivadar polgármestert, a szombathelyi születésű Hende Csaba volt honvédelmi minisztert, az Országgyűlés alelnökét, a zarándokokat, köztük kiemelten a pozsonyiakat is.
Szentbeszédében a zirci főapát példaként állította a ministránsok elé Brenner János Atanázt, a „magyar Tarzíciusz”-t, aki szent Tarzíciuszról ( megh. 257) kapta ezt a melléknevet, aki egyébként a ministránsok védőszentje.
„Formáljon bennünket az isteni szobrászművész, hogy követve boldog emlékű Brenner János, nagyon rövid időtartamú, de annál inkább példaként szolgáló, tartalmas életpályáját ünnepeltünk mottójával élve, hogy nekünk is „az Istent szeretőknek minden a javu(n)kra vál(jé)ik”.
Akarjunk hát az életszentség útján járni, igyekezzünk egész életünket őrá bízni, hogy majd életünkről való számadáskor fenntartások nélkül tudjunk arról számot adni.
Lámpával kezében vitte az Urat, sötét éjben beteghez szaladt, gyilkos kezétől rogyott a földre, az Úrral együtt ment fel a mennybe
– hangzott az egyik Brenner Jánost megszólító énekben.
A szentmisén több Brenner Jánoshoz szóló éneket is énekeltek. A mise vége előtt a ministránsok, a papság és a püspök atya átvonultak az oltártól nézve jobbra található mellékoltárhoz, ahol Brenner János ereklyéje található és ott 10 könyörgés keretében kérték közbenjárását a ministránsok tevékenységének lelkiismeretes és buzgó végzéséhez, imádkoztak a szentté avatásáért.
Tíz könyörgést imádkozott el János püspök és mindegyik után tíz különböző ministráns mondott fohászt. Ezután elhelyezték a gyertyákat Brenner János oltáránál. Végezetül az ünnepi püspöki áldás után a himnuszokat énekelték el.
A mise után átvonultak a Brenner János Óvoda épülete elé, ahol enyhe hószállingózás közepette leleplezték boldog Brenner János emléktábláját.
Ezután a pozsonyi csoport a Szily János Egyházmegyei Gyűjtemény- és Látogatóközpontba vonult át, ahol már várta őket idegenvezetőjük, Perger Gyula egyháztörténész lelkiatya, aki 2017 februárjában Mindszenty József bíborosról adott elő a Rajkai Faluházban.
Többek között azt tudhatták meg tőle a hívek, hogy 1777-ben, amikor itt Mária Terézia püspökséget alapított, felsőszopori Szily Jánost nevezte ki az egyházmegye élére, aki egészen 1799-ig töltötte be ezt a feladatkörét. Olyannyira előrelátó és jövőbe tekintő volt Szily püspök, hogy a ma körülbelül 76 ezer főt, az akkor 2400 lelket számláló városban 240 évvel ezelőtt egy 5000 fő befogadására képes székesegyházat építtetett.
Bevonta Gyula atya a közösség legkisebbjeit is, akik nagyon aktívan és lelkesen bekapcsolódtak az általa feltett kérdések megválaszolásába, például a Szent Márton-köpenyhez fűződő legendával összefüggésben, a püspöki kellékeket illetően, vagy a könyvtárhelyiség titkos ajtója esetében.
A vezetés és alapos ismertetés után Tamás atya köszönetet mondott Gyula atyának, akiről Gyula atya elmondta, örülhetnek és hálát adhatnak a pozsonyiak, hogy ilyen jó lelkiatyájuk van.
Végezetül a vendéglátók által készített fogadáson vettek részt a pozsonyi zarándokok. Majd négy óra tájban búcsúzás után és a viszontlátás reményében lelki élményekkel feltöltődve, megújulva indultak haza Pozsonyba.
Köszönet Tamás atyának és minden segítőjének a boldog emlékű Brenner János első liturgikus emléknapjára megtervezett és lebonyolított tartalmas, emlékezetes lelki napért.
