Borbély Jolán 1928-ban született, Hajdúszoboszlón. Debreceni gimnazistaként ismerkedett meg a népi írók megrázó társadalmi helyzetről beszámoló szociográfiáival és vált azok szellemi rabjává.
1945 után Budapesten folytatja tanulmányait, ott a Zsigmond téri Népi Kollégium lakója és a „Fényes szelek” nemzedékének tagjaként néprajzi tanulmányokat folytat. Részt vesz a somogyi és a monografikus igényű Szabolcs-Szatmár megyei táncgyűjtésekben, az első nagy néprajzi tánc-gyűjtésekben.
A diplomamunkája a Lakócsa táncai és táncélete, amely később néprajzi alapmunkaként szolgálta a mozgalmat. 1957-ben felszámolják a Népművészeti Intézetet, ahol már a nagy néprajzos Muharay Elemér osztályának dolgozója volt. Bezárják Széll Jenő volt igazgatót. Neki is mennie kell. Tanári pályát választ. Tizenkét év múlva tér vissza hivatásosként a néprajzhoz és lett a tánc mellett a tárgyi néprajz mindenese.
Hozzánk a Felvidékre a közben férjévé vált Martin Györggyel 1966-ban jött először. Mindketten előadói voltak a Csemadok által a tánccsoport vezetőink részére Érsekújvárott Tóth Margit központi szakelőadó által szervezett hétvégi négynapos tanfolyamnak. Részt vettek Tardoskedden és Kéménden a szakmai irányításukkal végzett, az oktatás részét képző néptánc-gyűjtésben. A szakma sok koreográfusa, csoportvezetője ott tapasztalta életében először, hogyan is kell a néptánc kutatást és gyűjtést végezni.
Aztán, életük végéig mindketten hűséges támogatóink maradtak, ahova segíteni hívtuk őket, – mindig jöttek. Tanácsadóink, s a néprajzi munkában társaink lettek. Mi pedig igyekeztünk jó tanulókká válni, s ahogy lehetett a jóságukat, segítségüket viszonozni.
Kedves Borbély Joli néni! Halálod egyéves évfordulója alkalmából, mély bánattal emlékezünk Rád, a Barátra, a néprajzi gyűjtésben Tanító Mesterünkre, a mindig segíteni kész Társra, a Felvidéken élő néphagyomány-kultúra őszinte becsülőjére.
Legyen áldott az emléked és nyugodt a pihenésed.
A felvidéki magyar néprajzosok, néptáncosok nevében is.
