Az ötvenéves Kaláka eljött Somorjára, és ez a program kötelező volt a versek, csakúgy, mint a megzenésített versek szerelmeseinek. Mert a vers és a zene találkozása megsokszorozza az élményt.
Egy jól eltalált feldolgozás pedig képes új értelmet adni a versnek. Ráadásul a véletlen úgy hozta, hogy a héten volt a költészet napja is, ami József Attila születésnapjára esik. Talán ennek a tiszteletére is az est nyitánya József Attila Születésnapomra című verse volt.
A program gerincét egyébként Kányádi Sándor verseinek a feldolgozása képezte, akinek a megzenésített verseiből a Kaláka több albumot is készített.
Azt hiszem, bátran elmondhatjuk, hogy minden negyven év alatti ember a Kaláka együttes megzenésített gyermekversein nőtt fel, és kapásból tudná sorolni az Izzik a galagonyától kezdve a Tengerecki Pálig a kedvenceit.
Ehhez képest a közönség soraiban sok fiatal, kisgyermekes szülő volt látható, akik már a következő nemzedék képviselőit hozták el életük első Kaláka-koncertjére. Mert ugye az bárhol másutt megütközést keltett volna, ha a csöppségek fel-alá rohangálnak, itt azonban inkább mosolyt csalt az arcokra.
És ugyancsak ritkaságnak számít egy ilyen igényes műfajban, mint a megzenésített vers, nemhogy megélni ötven évet, de a minőség védjegyévé válni. És a Kalákának pontosan ez sikerült öt évtizedes pályafutása alatt.
Generációkkal szerettették meg a verset, s így egyáltalán nem meglepő, hogy a közönséget ezúttal is bevonták a közös játékba.
Isten éltessen, Kaláka!
