A Himnuszunk a szabadságunk tüntetés szervezői a mai nap folyamán eljuttatták Andrej Dankónak, a parlament elnökének a magyarsággal kapcsolatos jogsérelmeket, joghiányosságokat és jogköveteléseket tartalmazó levelüket. A tüntetés szervezőinek nyolc pontját Polgár Hajnalka, Duray Miklós, Samu István és Halász Béla dolgozta ki.
A szlovák törvényhozás elnöke asszisztensének átadott levelet az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük.
Tisztelt Kostelník Tomáš szóvivő úr!
A „HIMNUSZUNK A SZABADSÁGUNK” tüntetés szervezői, a 2019. május 5-i tüntetést követően, a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa elnökével folytatott megbeszélésünk alkalmával kötött szóbeli megállapodásunkhoz híven, írásban terjesztjük elő a tüntetésen elhangzott és közfelkiáltással megerősített – több évtizede megfogalmazott kéréseinket. A Szlovák Köztársaság állami jelképeiről szóló törvénnyel kapcsolatos indítványainkat, amelyek ugyanerről a gyökérről fakadnak, már továbbítottuk dr. Danko Andrejnak, az SzK NT elnökének.
Az SzK területén jelenleg két őshonos nemzeti közösség él: a szlovákok és a magyarok, de ennek számíthatók a ruszinok is. A ruszinok sérelmei a második világháborút követően a korábbi Szovjetunióval valamint az ukránkérdéssel függenek össze. A magyar nemzeti közösség jogsérelmei azonban az első világháború utáni viszonyokkal, illetve az ezt megelőző több mint ezer éves együttélésünkkel.
Nem kétségbe vonva a nemzeti érdekeket, az állampolitikai átalakulásokat és azok nemzetközi körülményeit, kéréseket és javaslatokat fogalmazunk meg az SzK területén élő őshonos magyarok és más őshonos közösségek helyzetével és jövőjével kapcsolatban:
1. Javasoljuk és kérjük az SzK Alkotmánya az állampolgári eszme alapján jogilag kirekesztő preambulumának(„Mi, a szlovák nemzet,…”) megváltoztatását, „Mi, Szlovákia állampolgárai,…” meghatározásra való lecserélését.
2. Javasoljuk és követeljük, hogy az SzK területén élő magyarokat ne kisebbségnek, hanem nemzeti közösségnek nevezzék. A kisebbség a 19. századi államjogból átszármazott kifejezés, amit elsősorban a parlamenti viszonyokban használtak és azt jelentette: a kisebbség ki van zárva a hatalomból. Ezt a kifejezést egy nemzeti közösségre alkalmazni megalázó és jogsértő – a fasisztoid beneši gondolkodás folytonosságára nyit lehetőséget. Ezért a javaslatunk az, hogy a kisebbség kifejezés helyett alkotmányjogilag fogadják el a nem szlovák nemzetiségű közösségekre vonatkozóan a nemzeti közösség fogalmat. Az őshonos népcsoportokat pedig ismerjék el társnemzetként az SzK Alkotmányában.
3. Az előbbi javaslatunkból kiindulva, de akár ettől függetlenül is javasoljuk és kérjük, hogy az alkotmányban módosítsák az államnyelvvel kapcsolatos meghatározást hivatalos nyelvre, aminek az alkalmazása a nemzetiségi arányoktól függ. A nemzeti nyelvek egyenrangúak, a használatuk pedig gyakorlati kérdés. A kizárólagosság sértő, a rendezetlensége pedig zavart keltő.
A fentebb felsorolt elvek biztosítása érdekében:
I. Javasoljuk és kérjük, hogy azon régiók (megyék, kerületek, járások és helyi önkormányzatok) területén, ahol a szlováktól eltérő őshonos lakosság, nemzeti közösség lélekszáma eléri a 10%-ot, jogilag biztosítsák és a gyakorlatban is vezessék be (a szlovák mellett) ezen honos közösségek nyelvének, mint regionális nyelv ismeretének kötelességét szóban és írásban, mégpedig:
a) az adott régiók és önkormányzatok területén működő hivatalokban, intézményekben és ezek fellebbviteli szerveinél, tehát a közigazgatás minden szintjén,
b) az adott régiók és önkormányzatok területén létező valamennyi oktatási, egészségügyi, szociális, és egyéb közigazgatási intézményben, valamint a fogyasztóvédelmi előírások hatáskörébe tartozó kereskedelmi létesítményekben legyen kötelező ez a nyelvhasználat, mindezt az őshonos nemzeti közösségek életének, egészségének, biztonságának vagy vagyonának megóvása és sérthetetlensége érdekében.
II. Javasoljuk és kérjük a természetesebb és megfelelőbb közigazgatási felosztás létrehozását a természeti és földrajzi adottságok, valamint a kulturális, nyelvi és történelmi hagyományok „természetes” regionális határait figyelembe véve.
4. Javasoljuk és kérjük az SzK területén élő őshonos nemzeti közösségek nemzeti jelképeinek jogi korlátozások nélküli használatát biztosító alkotmányos garanciák elfogadását.
5. Javasoljuk és követeljük a Tt. 40/1993 számú, az SzK állampolgárságról szóló törvény 9. §-ának, a Tt. 250/2010 számú törvénnyel módosított rendelkezéseinek – tehát az SzK állampolgárságának a külföldi állampolgárság megszerzése esetén történő elvesztésére vonatkozó hatályának, és egyéb ezzel kapcsolatos jogszabályoknak a törlését!
6. Párbeszédet kezdeményezünk a máig érvényes ún. „Beneš-dekrétumok” felülvizsgálatára, elsősorban az elnöki dekrétumok magyarokat és németeket teljes körű és kirekesztő rendelkezéseinek a kiiktatására az SzK jogrendjéből. Az SzK területén csak ezáltal jöhet létre az állampolgári jogegyenlőség.
7. Javasoljuk és követeljük Esterházy János jogi és társadalmi rehabilitálását.
8. Javasoljuk és kérjük, hogy az SzK kormánya és az SzK NT kérjen bocsánatot Žák-Malina Hedvigtől és családjától, és a méltányosság elvei alapján találjon megoldást a nekik okozott erkölcsi és anyagi kár jóvátételére.
A fenti nyolc pontban felsorolt javaslatainkkal és a megoldások irányát jelző kéréseinkkel, a szlovákok és magyarok több évszázados harmonikus együttélésére hivatkozva, egy új, nyitott párbeszéd kialakulását kívánjuk elindítani.
Egyben a jövőbeni korrekt párbeszéd reményében, és tekintettel a V4-es országok közt kialakult kölcsönös bizalmi légkörre terjesztjük elő e kezdeményezésünket, mely az érintett nemzetek között még szorosabb együttműködési teret biztosíthatna.
Bízunk benne, hogy az SzK Kormányának a térség békéje, biztonsága, lakosai emberi méltóságának és jogainak betartása, valamint kiterjesztése a kölcsönös tisztelet és megbecsülés elve szerint éppen olyan fontos, mint az SzK területén élő, közös keresztény-kultúrkörű történelmi múltat tisztelő, őshonos magyar nemzeti közösségünk tagjainak.
Ezen indítványunkat csupán párbeszédre serkentő javaslatként terjesztjük elő az esetlegesen eltérő álláspontok közelítése érdekében, amelyet reményeink szerint további szakmai tárgyalások és egyeztetések követnek, amelyek egy társadalmilag megalapozott elégedettséget hivatottak szolgálni.
(Himnuszunk a szabadságunk)
