A második világháború végéről az európai országok általában május nyolcadikán emlékeznek meg. Az ENSZ Közgyűlése 2004. november 22-én kelt 59/26-as számú határozata értelmében május nyolcadikát és kilencedikét emléknappá és egyben a megbékélés napjává nyilvánította a második világháború áldozatai előtti főhajtásul.
Egyben felhívta tagállamait, a civil szervezeteket és egyéneket, hogy minden évben emlékezzenek meg ezen májusi napok valamelyikéről, esetleg mindegyikéről, kellő tiszteletadást tanúsítva a második világháború áldozatai iránt. A volt Szovjetunióban és a jelenlegi Oroszországban a második világháborút nagy honvédő háborúként tartják nyilván, a fasizmus felett aratott győzelmet pedig május kilencedikén ünneplik.
Szlovákiában a fasizmus felett aratott győzelem napját 1996 júniusában munkaszüneti nappá nyilvánította a parlament. Idén a világ a fasizmus és a nácizmus felett aratott győzelem 74. évfordulójára emlékezik.
Az ENSZ Közgyűlése 2005-ben, a második világháború befejezésének 60. évfordulója, 2010-ben a 65. évfordulója, 2015-ben pedig a 70. évfordulója alkalmából rendkívüli ünnepi ülést tartott, hogy tisztelegjen a második világháború összes áldozata előtt. Ezen évfordulók alkalmából felhívta tagállamait, hogy következetesebben harcoljanak a világbékéért és a nemzetközi biztonságért és erősítsék meg az ENSZ ebbéli szerepét.
1945. május 7-én 02 óra 41 perckor a nyugati szövetségesek reimsi főhadiszállásán a németek aláírták a fegyverletételről szóló okmányt, melyet rajtuk kívül a szövetséges hatalmak (Szovjetunió, Nagy-Britannia, USA, Franciaország) nyolc tábornoka is ellátott kézjegyével. A harcoknak ennek alapján május nyolcadikán 23 óra 1 percig kellett befejeződniük. A nyugati hadszíntéren az első általános, a teljes német haderőre érvényes feltétel nélküli megadás aláírása tehát május 7-én Reimsben, Eisenhower franciaországi főhadiszállásán zajlott le.
A kapitulációt a kora hajnali órákban amerikai részről Bedell Smith tábornok, a főparancsnok vezérkari főnöke, a német haderő képviseletében pedig Alfred Jodl vezérezredes, a Wehrmacht vezérkarának hadműveleti főnöke, míg szovjet részről az Európai Szövetséges Expedíciós Erők Legfőbb Parancsnoksága mellé összekötőnek kinevezett Iván Szuszloparov tábornok a „szovjet felső vezetés nevében” látta el a kézjegyével. (Egyébként Szuszloparov nem kapott engedélyt Moszkvától, hogy aláírja a kapitulációs dokumentumot, sőt még tanúként sem jegyezhette volna ellen az okiratot. A kapituláció után hamarosan hazatért – és nyomtalanul eltűnt a Szovjetunióban.)
Amikor a reimsi aláírás híre megérkezett Moszkvába, Sztálin dührohamot kapott. A május 7-i fegyverletételi egyezményt „a kapituláció előzetes jegyzőkönyvének” nevezte – ekkor a német katonák keleten még folytatták az ellenállást. Követelte, hogy a német megadásról szóló okmányt Berlinben írják alá, s a megvert ellenség kapitulációját a háború legsúlyosabb terheit viselő Vörös Hadsereg fogadja el. A szovjet vezetés ezért kieszközölte, hogy a dokumentum aláírását május nyolcadikáról kilencedikére virradóan ismételjék meg Berlin-Karlhorstban, a szovjet Legfelsőbb Főparancsnokság Főhadiszállásán.
Igor Baka, a szlovák Hadtörténeti Intézet történésze ezt úgy pontosította, miszerint a kapitulációt május 7-én írták alá, a szovjetek pedig kieszközölték a május 8-án történő ismételt aláírását Berlinben. Ezen mások mellett részt vett Wilhelm Keitel, a Wehrmacht vezérkari főnöke, szovjet részről pedig Zsukov marsall. Az aláírásra május nyolcadikáról kilencedikére virradó éjjel került sor, de a május hetedikei aláírással ez május nyolcadikán közép-európai idő szerint 23 órakor lépett érvénybe, amikor a Szovjetunióban már éjfél elmúlt, tehát kilencedike volt.
A szocializmus bukása után több közép- és nyugat-európai országban áttették a fasizmus felett aratott győzelem ünneplését nyolcadikára. Azonban a háború ekkor még korántsem ért véget, hiszen a Távol-Keleten és a Csendes-óceán térségében az amerikai és japán csapatok között még dúltak a harcok. Az atombombák Hirosimában és Nagaszakiban történt ledobása gyorsította meg a japánok kapitulációját, melyet 1945. szeptember másodikán írtak alá.
A volt Szovjetunióban a fasizmus felett aratott győzelem napja alkalmából nagyszabású katonai díszszemléket rendeztek a Vörös téren, melyek megrendezését Oroszország 2008-tól ismét bevezette.
(Felvidék.ma/TASR)
