A gyergyóditrói Kovács Szabolccsal, a Gyulafehérvári Főegyházmegye diakónusával a csíksomlyói kegytemplomnál beszélgettünk világnézetéről, erdélyi származásáról és a katolicizmusról.
A fiatalember jelenleg Rómában a pápai Gergely Egyetem tanulója, és papnövendék társaival a német-magyar kollégiumban lakik. 2018. október 10-én szentelték diakónussá Rómában, a Szent Ignác-templomban, és készül a július 7-i felszentelésére.
Mi a jelentősége Ferenc pápa erdélyi látogatásának?
Ferenc pápáról a híveknek az az első benyomásuk, hogy emberközeli. Emellett pedig ő a világ egyházának a szimbóluma. A látogatása azt mutatja meg, hogy az egyház egy nagyszerű dolog, ami nemcsak Erdélyből, Romániából áll, hanem egy olyan krisztusi közösség, ami a jót képviseli. A pápa is ezt szorgalmazza, amikor arra kéri a híveket, hogy járjunk együtt. Úgy, hogy érezzünk együtt a világegyházzal, lássuk a világegyház problémáit, azonban picit tekintsünk túl a falainkon és az összefüggéseikben lássuk meg azokat a válaszokat, amelyek a helyi kérdésekre és problémákra is érvényesek.
Milyen jellegzetességei vannak az erdélyi katolicizmusnak?
Szerintem minden egyes katolicizmusnak megvan a maga sajátossága, nekem nagy örömöm volt ezt megtapasztalni a német-magyar kollégiumban, ahol most már negyedik éve lakom. Ott tizennégy országból és ötvennégy egyházmegyéből vagyunk növendékek, tehát a sokszínűség és a különböző gondolkodásmód is jelen van. Mégis van, ami egybeköt minket, mégpedig az, hogy a papságra készülünk. Úgy gondolom, a katolicizmussal is ugyanez a helyzet, tehát mindenhol picit másképpen élik meg a krisztusi evangéliumot, de maga Krisztus igazsága mindenhol ugyanaz marad.
Mennyivel másabb az Ön mentalitása, az erdélyi gyökerekből való származása a kollégium egyéb, nyugat-európai országokból való papnövendékeinél?
Bennem neveltetésemnél fogva erős a magyarságtudat, ez az enyém, ez a sajátom. Ettől nem vagyok jobb nyugati társaimnál, viszont pont emiatt nem tudnám magam elképzelni papként például nyugaton, vagy akár Magyarországon, vagy más egyházmegyékben. Azt érzem, hogy azért kell itt papként szolgálnom, mert itt lakik az én népem, én csak őket tudom igazán megérteni. Ez az, ami számomra mindig erős kötődést ad. Hiába tanulok 2200 kilométerre a saját egyházmegyémtől és a szülőfalumtól, mégis arra készülök, hogy nem mást, hanem őket szolgáljam.
Csíksomlyó miért érinti meg ennyire a híveket?
Csíksomlyó nagyon sokat jelent az összmagyarság számára. Véleményem szerint viszont az egész katolicizmusnak fontos nemzettől és hovatartozástól függetlenül, merthogy a Szűzanya mindig a kegyelmes anya, aki segít a gyermekeinek Istenhez jutni. Mindig a közbenjárásáról biztosít minket. Ezért egy sokat szenvedett nép életében nagyon jól jön egy közbenjáró, akire mindig számítani lehet. Emiatt ennek a kegyhelynek nagy a múltja és biztosan nagy lesz a jövője is.
Milyen lelkiség vezeti a vándort, aki vállalja a fizikai kihívást?
Maga a zarándoklat egy nagyon érdekes kifejezés. Valahova zarándokolni, az elsősorban azt jelenti, hogy valahova lelkiekben megérkezni. Tudjuk, hogy az ember test és lélek, ezért a test együttműködik a lélekkel és fordítva. Néha jó az, hogy az ember gyalogosan, vagy valami áldozatot hozva ér el egy bizonyos célt. Ez nem önostorozás, önsanyargatás akar lenni, hanem egyfajta rákészülés egy bizonyosfajta lelki élményre, amit nem kaphat meg az ember egy másik embertől.
Tegnap beszélgettünk az édesanyámmal erről, hogy kétéves korom óta járok a csíksomlyói búcsúra, azonban a tanulmányaim és a távolság miatt az elmúlt két évben nem tudtam eljönni. Érdekes tapasztalat a számomra, hogy mennyire rányomta a bélyegét az egész évemre az itthoni búcsú lelkiségének a hiánya. Az életem részévé vált a csíksomlyói búcsú, hogy eljöjjek a Szűzanyához.
Ferenc pápa látogatását többen a román diplomácia sikerének könyvelik el. Véleménye szerint ezek a felvetések beárnyékolják ezt a történelmi eseményt?
Többször volt lehetőségem Ferenc pápával személyesen beszélgetni, ezért erre a kérdésre az ő személyiségéből áradó feleletet tudok adni. Azt mondta nekem, többször megerősítve, hogy vannak a törvények és vannak az emberek. Arra biztat, hogy először mindig az embert lássam és utána a törvényt. Az itteni konfliktusok pedig generált problémák. Az emberek jól tudnak együtt élni, erre késztetni kell őket. Az egyháznak is ez a feladata, hogy az evangélium igazságát képviselje, mint az interjú elején mondtam, tekintsünk túl ezeken a falakon, ne siránkozzunk, ne keseregjünk, ne azt nézzük, ki van ellenünk. Próbáljunk ettől eltekinteni, azt nézzük, hogy olyan világesemény részesei lehetünk holnap, ami itt, Erdélyben soha nem volt. Próbáljuk ezt zarándoklatként, egymás keresztény testvéreiként megélni, ne csak nemzeti hovatartozásként.
