A Pro Patria Honismereti Szövetség, a Csemadok Országos Tanácsa, a Csemadok Érsekújvári Területi Választmánya, a Csemadok Udvardi Alapszervezete, Udvard Község Önkormányzata és a somorjai Bibliotheca Hungarica könyvtár szervezésében valósult meg május 3. és 4. között a szlovákiai magyar helytörténészek országos találkozója, a XXIII. Mérföldkövek.
Kusy Károly, a Csemadok helyi alapszervezetének vezetőségi tagja, a helytörténészek találkozójának egyik megálmodója elmondta: már huszonkettedik alkalommal ad otthont Udvard község a rendezvénynek, egy alkalommal pedig Somorján került megrendezésre.
A faluban található a kitelepítettek és meghurcoltak emlékére 1997-ben állított emlékmű, Lebo Ferenc udvardi gyökerekkel rendelkező, Győrben élő szobrászművész alkotása. A konferencia kezdetén ehhez az emlékműhöz érkeztek a résztvevők. Farkas Tibor, Udvard képviselő-testületének a tagja rövid beszédében összefoglalta az emlékmű történelmi vonatkozását és jelentőségét. Ezt követte a koszorúzás.
Görföl Jenő, a Pro Patria Honismereti Szövetség titkára, a tanácskozás levezető elnöke felkérte Fridrik Krisztinát, Udvard község alpolgármesterét, nyissa meg a konferenciát. Ezt követően Bárdos Gyula, a Csemadok országos elnöke beszédében a szövetség 70. évfordulóját és az összefogás erejét emelte ki.
II. Rákóczi Ferenc-emlékév
Az előadók sorát Czigány István alezredes, a történelemtudományok kandidátusa nyitotta. Előadásának címe Küzdelem a magyar államiság megőrzéséért – A Rákóczi-szabadságharc volt. A szinte minden részletre kiterjedő előadásban szó volt Thaly Kálmánról, „a fejedelem íródeákjáról”, Ónod váráról, mely királyi végvárként több száz zsoldosnak adott munkát, s a törökellenes felszabadító háború témája sem maradt ki.
A Rákóczi-emlékek a Felvidéken cím már sokak számára ismerősen csenghet. Kovács László történész a Rákóczi-emlékév kapcsán készített előadása több ízben hallható volt Felvidék különböző településein.
A történelmi kincsek felkutatása Szlovákia azon területeire terjedt ki, ahol feltehetően maga a fejedelem is élt vagy legalább megfordult. Életútjának állomásai kronológiai sorrendben követték egymást a szülőfalutól kassai végső nyughelyéig.
Csemadok 70
Az előadást a konferencia második fő témájaként hirdetett, hét évtizedes múlttal rendelkező Csemadokról szóló beszélgetés követte. Pomichal Krisztián újságíró beszélgetőtársa Duray Miklós volt.
„Mintha Duray számára a természet sem létezne, felhők sem, utak sem, lányok sem, az Alacsony-Tátra zöld estéi sem, amelyeken az embernek egyszerűen kedve támadna felköltözni a sasok helyére. Amikor először olvastam el százhúsz oldalas kéziratát, ennek a hiánynak a hidege csapott ki rám a sorok közül. De amikor másodszor is elolvastam, megértettem, hogy a könyv csonkasága maga is dokumentum. Akaratlan, ösztönös bizonyíték, hogy a kisebbségi ember nemcsak a társadalom, hanem a létezés kitaszítottja is” – kezdte a beszélgetést a Kutyaszorító című könyv Csoóri Sándor által írt bevezető részletével Pomichal Krisztián.
A kérdésekre adott válaszokból kiderült, hogy Duray Miklós saját életpályáját két részre osztaná: 1989-90 előtti (1948 decemberétől) és az 1990 utáni korszakra.
A határpontot a közösség számára bizonyíthatóan hasznos cselekedetek értékelése adta. Elmondása szerint a környezet és a szülői példa döntő szerepet játszott az ő életében is, főként, hogy az otthon biztos bázist jelentett számára, ahonnan erős támogatást kapott mindig.
Kiemelte, milyen fantasztikus volt a magyar nemzet számára, hogy 1949-ben a felső hatalom engedélyezte egy kulturális szövetség, a Csemadok megalakulását. „Egy asztalhoz ült kommunista és kommunistaellenes.”
Csemadok színjátszó csoportjainak működésével kapcsolatban kiemelte a losonciak tevékenységét. Több színdarabot is műsorra tűztek az évek alatt, de Duray Miklós számára egy különösen emlékezetes és jelentős volt, a János vitéz. Az előadáshoz édesanyja készítette azt a lobogót, melyet a huszárok 11 telt házas előadáson, előadásonként 400-500 fő előtt lengettek. A hatás leírhatatlan volt.
Megtudtuk, hogy nem minden előzmény nélküli volt az, hogy Pozsonyba kerülve alapítója lett a József Attila Klubnak, hiszen nyüzsgő ember lévén a füleki gimnáziumban hamar rábízták a CSISZ-szervezetet, ami az ifjúsági szervezetektől elvárt hagyományos munka végét is jelentette, ám annál több értékes előadást, vitát rendeztek. Válaszaiban kitért az I. Ifjúsági Konferencia és a Magyar Ifjúsági Szervezet (MISZ) létrejötte körüli történésekre.
Elmondta:
meggyőződése, hogy Csemadok nélkül sokkal nehezebb lett volna ennek a munkának a beindítása is.
Megemlítette azt a közgyűlést, ahol pártonkívüliként nem akartak szót adni neki. A küldöttek kiállásának köszönhetően mégis felszólalhatott. Úgy véli, ez is az egyik kezdő impulzus lehetett a Csemadokban 1968-ban végbement átalakulások elindításához. Emlékezett arra is, amikor Mede Istvánnal közösen a Csemadok KB pártcsoportjához hasonlóan létrehozták a pártonkívüliek csoportját.
1971-ben többekkel együtt kizárták a Csemadokból. A beszélgetés végén arra a hallgatói kérdésre, elképzelhetőnek tartja-e, hogy a jövőben ismét taggá váljon valamelyik alapszervezetben, úgy nyilatkozott, nem zárkózik el a gondolattól, de egyenlőre korántsem biztos, hogy Pozsonyban folytatja életét.
Strba Sándor érsekújvári helytörténész És megalakul az ország első Csemadok-alapszervezete címmel tartott rövid összefoglalót az érsekújvári alapszervezet kezdeti lépéseiről és a benne folyó jelenlegi munkáról.
Az esemény során kiosztásra került a Patria-díj.
A Patria-díjat idén az érsekújvári Bibliotheka Kaláka Magánkönyvtár alapítója és működtetője, Strba Katalin vehette át.
A könyvtár az irodalomnak az enyészettől való megmentését tűzte ki célul. A könyvtár és vezetője munkáját Kádek Norbert, Érsekújvár alpolgármestere méltatta.
A konferencia előadássorozatát fiatal helytörténészek zárták. A szentpéteri Kossányi József Alapiskola és Óvoda két hetedikes tanulója, Pilinsky Evelyn és Žigo Boglárka a helyi Csemadok munkáját kutatták. A búcsi Katona Mihály Alapiskola diákjai, Cseh Benedek és Persei Jenő Búcs madárvilága címet viselő természetismereti kutatással készültek. Felkészítő tanáraik Lacza Aranka és Győző Andrea voltak.
A rendezvényt Istennel a hazáért és a szabadságért címmel egy énekes-verses műsor zárta, melyet a Rákóczi-emlékév alkalmából Kovács László állított össze és Németh Imre, valamint Molnár László előadóművészek mutattak be.
