Ezerkilencszáznegyvenkilenc március 5-én, Pozsonyban a Belügyi Megbízotti Hivatal épületének koncerttermében, Szlovákia magyarok által lakott területéről mintegy 300 meghívott jelenlétében megalakították a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületét, a Csemadokot, valamint megválasztották központi vezetőségét: elnöke Lőrincz Gyula festőművész, az Új Szó főszerkesztője, első alelnöke Kugler János, második alelnöke Egri Viktor író, központi titkára Fellegi István kultúraszervező, helyettese Wetzler Dóra, örökös díszelnöke Fábry Zoltán antifasiszta író lett, s az ősz folyamán csatlakozott hozzájuk Pathó Károly szervezőtitkárnak.
A Csemadok megfogadta a losonci bemutatkozás után elhangzott kritikai észrevételeket, illetve a különböző helyeken megfogalmazott javaslatokat és az országos dal- és táncünnepélynek megfelelő szabadtéri rendezési lehetőséget keresve a Sztrázsnyicén látott kastélyparki színhelyhez hasonlót keresve bejárta Dél-Szlovákia hátrahagyott kastélyait, parkjait és a látottak közül Zselízt vélte megfelelőnek.
Ezt választotta a II. ODT szabadtéri megrendezésének helyéül. Zselíz, az akkor még járási székhely, az Ipoly és a Garam menti községek kulturális és gazdasági központjának számító városka gyönyörű parkjára, a gróf Esterházy család egykori birtokára esett a választás. A rendezvény megtartását jelentősen segítette az a tény, hogy a Csemadok helyi szervezete már évekkel előtte szabadtéri színpad-pódiumot hozott létre, épített saját erőből, és már évek óta ott tartotta a nyári színházi bemutatóit, tehát már a város lakói, a közönség is részben odaszokott.
„…1952-ben is a téglagyári kultúrhelyiség színpada és nézőtere, a téglagyári „sopa” volt az előadásaink színhelye. A színjátszó csoport tagjai készítették a színpadot, az ülőhelyeket és mindent, amire szükség volt. Ekkor alakult meg a színjátszó csoport mellett a tánccsoport is, és született meg a szabadtéri színpad építésének a gondolata, melyet a Csemadok-tagok a téglagyári dolgozók segítségével készítettek el.
A szervezet jó munkáját dicséri, hogy arra felfigyelt a Csemadok KB, és olyan elhatározásra jutott, hogy 1957-ben itt, szabadtéren rendezi meg a II. Országos Dal-és Táncünnepélyét. Ezen a jelentős eseményen megjelent az SzlKP KB első titkára, Bacilek Karol és a Csemadok országos elnöke, Lőrincz Gyula is. A 14 ezer néző jól sikerült rendezvénynek volt a szemtanúja. A műsor keretében fellépett a zselízi tánccsoport is, amely nagy sikerrel mutatkozott be” – emlékezik meg az eseményről a Csemadok helyi szervezetének krónikája.
Én még hozzáfűzöm, hogy a tánccsoport vezetője Nagy Miluska, a helyi fogorvos felesége volt. A tánc koreografálását és betanítását a Szlovákiai Központi Népművészeti Ház magyar szakinstruktoraként kiküldött Sztriezsenyec Rudolf, a Pozsonypüspökiben működő Felső-Csallóközi Népi Együttes koreográfus vezetője segítette. Ő volt abban az időben a Felvidék nyugati végein az egyik legelismertebb magyar néptánc-koreográfus.
A később Franz Schubertról elnevezett kastélypark területe kétszerese volt a jelenleginek, valamint pompás állapotban díszelgett a kastély is. A kiválasztott hely a maga adottságaival ideális volt. A főműsorok részére épített színpad nézőterének a park közepén folyó patak felé lejtő lankást használták fel. A nézőtér hátterét a kastély zárta le, amelyben akkor óvoda működött. Ez a megoldás és az évszázados, értékes, különlegességeknek nevezhető óriási fák már akkor egyedi arculatot kölcsönöztek a fesztivál helyszínének.
Az előző években felépített színpad pedig 1957-ben is tökéletesen megfelelt az akkori igényeknek. A mellékszínpadok, vagy kisszínpadok kiépítéséhez bőven volt hely a park távolabbi részein. Az „öreg” központi színpadnál még zenekari árok is volt, ahova nyugodtan befért egy közepes nagyságú zenekar. Szükség is volt rá, mert a nagyobb és a hivatásos együttesek abban az időben nagy létszámú vonós, illetve szimfonikus jellegű zenekarokkal működtek. Az első három-négy évtizedében ilyen zenekari megoldása volt a mi Ifjú Szivek Magyar Dal- és Táncegyüttesünknek is, 1961-től már 33 tagú zenekarral turnézott, előtte pedig 20-25 tagú vonószenekarral.
A II. ODT-re 1957. augusztus 24-25-én került sor, reklámozására a nagyon igényes plakát mellett még postai képeslap is készült. Lőrincz Gyula festőművész, a Csemadok országos elnöke volt az alkotója. A szombaton este, vasárnap délelőtt és délután megtartott előadásokban már nagyobb számban jelen voltak a hagyományt őrző és művelő folklórcsoportok, énekkarok és gyerekcsoportok is. Az előadásokat, melyek a parkban, a szabadban felállított színpadokon kerültek bemutatásra, mintegy 14 ezer néző tekintette meg.
Ekkor vette kezdetét és napjainkig tart az országos fesztiválhoz, de általában a fesztiválokhoz, a kulturális ünnepélyekhez kapcsolódó kiállítások és egyéb kísérőrendezvények sora: a szereplő együttesek viseletbe öltözött ünnepi felvonulása és menettánc bemutatója a város szépen feldíszített főutcáján, (az első években Zselízen és Érsekújvárban lovasbandérium vezette a felvonulást), a sajtó- és könyvtermékek, a népművészeti tárgyak, a mesterségek árusítással egybekapcsolt bemutatása, a kirakodóvásár, a ringlispíl a gyerekek és a nagyközönség részére, a néprajzi, a festmény- és más képzőművészeti alkotások: fényképek, fafaragások kiállítása, az egy-két napon át tartó konferenciák és a műsorok szakmai értékelése.
