A Csemadok pozsonyi székházában került sor a Csemadok Pozsonyi Városi Választmánya, a Pozsonyi Magyar Intézet és a Pro Futuro Hungarica polgári társulás szervezésében a Palóc körkép című zenés, népművészeti, néprajzi műsorfolyamra.
A hagyományőrző műsor Csáky Pál ötletéből született, aki Európai Parlamenti képviselőként hasonló, kiállítással egybekötött rendezvényen már lehetőséget adott Brüsszelben a palócok, földijei kultúrájának, hagyományainak, örökségének bemutatására.
A pozsonyi rendezvény résztvevőit Zsidek Veronika, a Csemadok Pozsonyi Városi Választmányának nevében üdvözölte, hozzá csatlakozott Molnár Imre, a Pozsonyi Magyar Intézet igazgatója, az est moderátora, aki maga is a felvidéki Palócföld szülötte és fel is elevenítette néhány gimnáziumi élményét, amely a letagadhatatlan, ízes palóc beszédhez kapcsolódott. Csáky Pál köszöntőjében a hagyományok, elődeink örökségének erősítését hangsúlyozta. Külön nyomatékosította, hogy napjainkban két vonal küzd egymással, a regionális kultúra, nyelv, kultúrkincs megőrzése és a globális, minden helyi, egyedi vonás tagadását erősítő törekvés. Csak rajtunk múlik, melyiket fogadjuk el és visszük tovább. Kétségtelen, hogy a jelenlegi rendezvény mindenkit meggyőzhetett róla, melyik vonal a miénk, melyik szolgálja megmaradásunkat, melyik méltó a követésre.
Az est nagyszerűen megalkotott koreográfia mentén zajlott, helyet kapott benne előadás, zenei, néptáncos, jazz program és nem maradt ki belőle a gasztronómia sem, azaz maradéktalanul felölelte a palócság valamennyi értékét, amelyet mindmáig megőrzött és érdemesnek ítéltetett a nagy nyilvánosság elé tárni. Dicséretes módon annak jegyében, hogy ami a palócság kultúrkincse, azt maguknak kell bemutatni, megmutatni, mert senkitől sem várható el, hogy ezt helyettük megteszik és mert így ismerheti meg ország-világ, így fogadtathatják el magukat másokkal is.
Dr. Limbacher Gábor néprajzkutató azt a kérdést járta körül, hogy kik a palócok, honnan jöttek, miként telepedtek meg mai lakóhelyükön és melyek a velük kapcsolatos néprajzkutatások egyes állomásai. Az első írásos említés velük kapcsolatosan 1656-ból származik egy nagykőrösi nótárius tollából, majd 1819-ben a Csábon született Szeder Fábián már könyvet szentel földijeinek, egy nagy horderejű komoly áttekintést erről a népről. Ugyancsak jelentős adatokkal szolgál Malonyay Dezső munkássága, valamint az Ipolyság melletti Pereszlényből származó Manga János elhivatott kutatásai, amelyek számos addig ismeretlen adattal, ténnyel járultak hozzá e nép életvitelének megismeréséhez. Kitért arra is, hogy az évszázadok során a közgondolkodás oktondinak, elmaradottnak, együgyűnek tartotta ezt a népet, ám Mikszáth Kálmán irodalmi ábrázolásaival nagyban változtatott ezen a képen.
Dr. Ádám György, a Polgárok a Palócságért Alapítvány elnöke a mába kalauzolta a közönséget, ugyanis azt részletezte, mit tehetnek az alapítványuk által, hogy megőrizzék és segítsék tovább vinni mindazt, ami a palócság sajátja. Számos módját megtalálták, hogy hozzájárulhassanak az identitástudat erősítéséhez, hogy a fiatalok se tagadják meg örökségüket, büszkén vállalják a nyelvi sajátosságokat, az egyedi néphagyományokat, táncaikat, énekeiket, a nagyszülők szokásait. Hidakat akarnak építeni, szellemi és valóságos átkelőket, hogy az Ipoly két partján lakó, a határ két oldalán élő, a más országba szorult emberek egynek érezzék magukat.
Jakab Sándor, a népszerű Hazajárók produkció munkatársa a műsort mutatta be, amely már többször foglalkozott a Felvidék palócok lakta tájaival. Élményeit, az emberi találkozások fennköltségét osztotta meg a jelenlevőkkel. És a tervekről is szólt, amelyek során újabb és újabb tájegységeket járnak be a stábbal és örökítik meg az ott élők életét, a természet kincseit, a kultúra gyöngyszemeit.
Dávid Zsuzsanna képzőművész és Lencsés Zsolt freskófestő a palócság képzőművészeti jellegzetes jegyeit vázolta fel. Dávid Zsuzsanna egy kis faragott képen mutatta be ezeket. A kis táblaképen jelen van minden, ami fontos az életben, az állat, a növény, a fa, amely összetartja a földet és az eget és a leglényegesebb az egymásba kapaszkodó emberpár. Lencsés Zsolt a tipikus palóc házmodellen mutatta be, hogy miként a házat az egyenes, szilárd derék jellemzi, úgy jellemzi az egyenes, megtörhetetlen derék a palóc embert is.
Az egyes beszámolók között kulturális betétek színesítették a rendezvényt. Híves Boglárka éneke, Híves István furulyakíséretével, a Balassagyarmati Cigányzenekar, a Latte Maffiato jazz zenekar műsora, a Palóc Néptáncegyüttes két szólistájának fergeteges tánca, a Haraszti ikrek éneke és közben megcsodálhattuk a színpompás rimóci népviseletet valamint kibontották a palócok zászlaját is, rajta a megszívlelendő felirattal: “Czélra siess nemzet…”.
Az est végén a résztvevők a hollókői Juhász pincészet borait kortyolgathatták és a jellegzetes palóc étkekből csemegézhettek. Együtt volt tehát a szellemi és a testi táplálék ezen a tartalmas esten, amely a palócság történetét, hagyományait, értékőrző tevékenységét volt hivatott szemléltetni. És mindenki megtapasztalhatta, hogy palócnak lenni valóban becs, érték, amely értékről még véletlenül sem szabad lemondani. Akkor sem, ha a nyelvi sajátságok olykor mosolyra fakasztják az idegeneket, még ha akadnak, akik a helyi jellegzetességeket le is nézik és legszívesebben egyszínűre festenék a világot, hanem kincsként őrizni és továbbadni
