Nem szeretnénk egy második tobogánt – jelentette ki Juhász Péter a rimaszombati városi képviselő-testület júniusi ülésének első részében (természetesen ezúttal is lesz folytatás, mégpedig július 4-én), a focivita első részében (mert ennek a témának is volt folytatása), de végül felemás döntés született. A képviselők a Szlovák Labdarúgó-szövetség ajánlatát nem szavazták meg, némi meglepetésre elfogadták viszont a klub jövőbeli koncepcióját vázoló javaslatot, s azt is, hogy a klub költségvetéséből hiányzó 18 900 eurót a költségvetés módosítása során megszavazzák.
Már a napirend elfogadása is több mint fél órát vett igénybe, ugyanis a program több pontját is rendkívüli fontosságúnak nyilvánították, s előbbre hozták. Ez sokat nem lendített az egyes napirendi pontok „helyzetén”, ugyanis a vagyonjogi kérdések megvitatása mellett szinte csak a futball és a zárszámadás került terítékre a hosszadalmas, személyeskedő vitákkal tarkított ülés első felvonásában, s a képviselők és a polgármester harcias kedvét a kint tomboló rekkenő hőség sem vette el.
A foci hosszú évek óta hálás téma, hiszen mindenki ért hozzá, így a közösségi oldalakon is heves vita előzte meg, ahogy a döntést azóta is hevesen vitatják. Igaz, ezek a viták nem mentesek a személyeskedésektől, s egy kívülálló nagyon nehezen érti meg a történteket, amelyek egyébként nagyon is emlékeztetnek az országos viszonyokra.
Magyarán: van-e létjogosultsága akár III. ligás szinten is a profi focinak egy alig 20 ezres, nagyon sok gonddal küszködő kisvárosban, vagy saját tehetségekkel kell a IV. vagy az V. ligát abszolválni.
Rimaszombat az elmúlt két évtizedben nagyon sok mindent megélt már a labdarúgás terén, sokan emlékeznek még a kilencvenes évek nagy sikereire, amikor a rimaszombati csapat a legfelső osztályban játszott, eljutott az Intertotó kupáig, s olyan legendás edzője is volt, mint Szikora György. Igaz, a legendás időszak már a múlté, a csapat jelenleg a III. ligában szerepel (az elmúlt idényt Bari Jenő vezetésével a II. helyen zárta), s évek óta szinte minden júniusban felmerül: hogyan tovább?
Az elmúlt években a képviselők inkább az ifjúsági foci támogatását tartották fontosnak, s évről évre kevesebb támogatást szavaztak meg a felnőtt csapatnak.
Így volt ez a legutóbbi költségvetés elfogadásakor is, amikor a felnőtt csapat a kért 58 ezer euró helyett csak 40 ezret kapott, s az már elfogyott. Hozzájárultak ehhez a szövetség által kiszabott büntetések (több játékost is megvádoltak az egyes mérkőzések eredményeinek manipulálásával), de az is, hogy májustól a Városi Közterület-fenntartó Vállalat már nem állja az autóbuszköltségeket, ahogy a vendégjátékosok szállásköltségeit sem.
Az utóbbi hónapokban már a fizetések is késtek, árulkodó jel, hogy az utolsó bajnoki mérkőzésen már egyetlen idegenlégiós (értsd az ukrán és szerb vendégjátékosokat is) sem lépett pályára, helyettük a serdülőcsapat játékosai léptek pályára, s a tartalékpadon nem ült senki. Igaz, a csapat így is 4:1-es győzelemmel zárta a szezont. Miroslav Bitala ügyvezető elmondta, 16 csapat, s 259 játékos tartozik az MŠK kötelékébe. Šimko József azt is hangsúlyozta a vitában, hogy amíg 2010-ben alig 10 ezer eurót költöttek az egyéb sportágakra, ez az összeg ma már eléri a 70 ezer eurót is, ami példátlan növekedésnek számít, s a futball mellett olyan sportok képviselőinek a munkáját is megbecsülik, mint a női röplabda, a hoki, a birkózás vagy a taekwondo. Az éles szóváltásban alapvető kérdésekben nem értettek egyet a képviselők a polgármesterrel, de egymással sem, voltak, akik szerint egy kisváros csapata addig nyújtózkodjon, amíg a takarója ér, s elég lenne a IV. ligás szereplés is hazai nevelésű játékosokkal, de némi meglepetésre mégis megszavazták a benyújtott javaslatot, amely pótolná a költségvetés elfogadásakor elvett összeget.
Érdekes, hogy az úgymond ellenzéki képviselők közül is többen megszavazták a javaslatot, így Cziprusz Zoltán, Sliva Tamás és Ivan Hazucha is. Ellene senki sem szavazott, nyolcan támogatták, míg heten tartózkodtak. Igaz, a közösségi oldalakon már megjelentek a markáns vélemények, hogy ez a pénz megint csak foltozgatásra-toldozgatásra lesz elég, mindenesetre a csapat ismét benevezett a III. ligába.
A nap másik markáns témája is a focicsapat körül forgott, ugyanis a klub javaslatot kapott a Szlovák Labdarúgó-szövetségtől, hogy lépjen be annak stadionfelújítási programjába.
Ahogy a testületi ülésen Szántó István városi elöljáró hangsúlyozta, ezt a programot a szövetség 2013-ban indította el, de Rimaszombatot csak idén szólították meg, miután több város is kiesett, s június 25-ig adtak határidőt a képviselő-testületnek, elfogadja-e a szövetség ajánlatát, s annak feltételeit.
A szövetség 750 ezres támogatást ígért, a többit a városnak magának kellene előteremtenie.
Sokan még emlékeznek a közel egy évig dúló terméketlen vitára a futballakadémia körül, amiből nem lett semmi, így mára elég szkeptikussá váltak bármilyen javaslattal szemben.
A testület májusi ülésén (június negyedikén) arra kérte a várost, dolgoztasson ki egy építészeti tanulmányt, amely figyelembe veszi a szövetség előírásait is (parkolóhelyek és több szektor kialakítása). A tanulmány az utolsó pillanatban elkészült, de mivel azzal a képviselők tüzetesebben nem tudtak időben megismerkedni, úgy döntöttek, hogy szeptemberben visszatérnek a témára. „Épp most vettek el 750 ezret a várostól” – minősítette a döntést Šimko, mire Juhász Péter képviselő csak annyit jegyzett meg, nem szeretnének második tobogán-ügyet, ezzel utalva arra, hogy a kurinci Zöld Víz Üdülőövezetben épülő tobogán ára már több alkalommal is drágult és még mindig nem ismert a végső összeg.
Az ülés első részének végén a képviselők elfogadták a tavalyi zárszámadást, s a polgármester hangsúlyozta, hogy a város 647 ezer eurós többlettel zárta az évet, ami kiemelkedő gazdasági teljesítménynek számít, mire Jaroslav Matzenauer képviselő, a Merjünk Gyorsítani Klub képviselője azzal vágott vissza, hogy hitelekből akár paradicsomi állapotokat is teremthetnek Rimaszombatban, de ki fizeti majd mindezt vissza?
Július negyedikén a költségvetés módosításával folytatódik a júniusi ülés, de ha a végére érnek, akkor akár a városi lapok szerkesztőbizottságát is megválaszthatják végre, közel egy évvel a helyhatósági választások után.
