A losonci városháza kiállítótermében 2019. június 28-án megnyílt kiállítással a 110 évvel ezelőtt született jeles építőművész, Winkler Oszkár emlékének adózott választott városa. A Bauhaus ihlette funkcionalista építőművészet losonci megjelenítője, meghonosítója 1909. április 29-én Zólyomban született, de középiskolai tanulmányait már Losoncon végezte, itt érettségizett 1927-ben az állami reform-reálgimnázium magyar osztályában.
1933-ban a prágai Német Műegyetemen szerzett építészmérnöki oklevelet. 1935 és 1941 között önálló tervezőirodát működtetett Losoncon. 1936-ban jelentek meg az akkor még meglepő lapostetős, tetőteraszos Winkler-házak. Egy- és többlakásos, két, három sőt többszintes épületei elnyerték a losonciak tetszését, orvosok, ügyvédek, vállalkozók megrendelésének tett eleget a fiatal mérnök.
Legnagyobb feltűnést a Zólyomi út elején, a vásártér közelében épített modern, háromemeletes bérház keltett. Az építtető, Heksch Béla fakereskedő unokája – utóbb építészmérnök, Hidasi József – így emlékezett az épület születésére:
„A sorsdöntő 1938-as év előtt még egy családi esemény történt, ami későbbi lényemre hatást gyakorolt. 1936 őszén, egy napsütéses délután, kertünkben két iskolatársammal éppen a távolugrást gyakoroltuk, mikor a Zólyomi úti kapu felől édesapám legjobb barátja, Winkler Oszkár építész kíséretében közeledett hozzánk, és megszólított, hogy én is csatlakozzak hozzájuk. Társaimat rögtön elküldtem, és szaladtam utánuk, s házunk »úriszobájában« találtam őket, ahol édesapám a kártyaasztalon kiteregette az éppen elkészült tervrajzokat, és elkezdte azok tartalmát magyarázni. Először mutatta be fiatal építészbarátját, aki Prágában nemrégen végezte el tanulmányait /…/
Winkler Oszkár először alkalmazta a Bauhaust, azt az új irányzatot, amelyet a középnémet Dessau városában a Walter Gropius világhírű építész vezetése alatt működő művészeti főiskola indított el. /…/ Winkler ezt a korszerű stílust, amely a modern építészet alapját képezte, Losoncon is népszerűvé tette. Én nagyon nagy szemeket meresztettem, amikor először láttam valódi építészeti tervrajzokat, és csodáltam, hogy ezek nyomán modern házakat lehet felépíteni, és nem is akármilyet.
Béla nagyapám elhatározta, hogy még a háború várható kitörése előtt egy nagyobb befektetést foganatosít. /…/egy korszerű háromemeletes bérházba fektetett be pénzt. A bérháznak kilenc lakása volt. /…/ alig tudtam bevárni az építkezés kezdetét, 1937 kora tavaszát. Naponta kerestem fel az építkezést, hogy lássam a munkamenetet és az építkezés állapotát. Az építésvezető Dobrocky József volt, szakmájának ismert és megbízható embere. /…/
Amikor végre, 1938 kora nyarára elkészült, mindenki az új Heksch-házról beszélt a városban. Modern, egyszerű, arányos és elegáns vonalvezetése elnyerte a város közönségének tetszését, a vendégeknek büszkén mutogatták a jól sikerült építészeti művet. Közvetlenül a ház befejezése után kerül sor az »államcserére«, de a házból még hiányzott a felvonó. Erről a szállítmányról megfeledkeztek az összeomlóban lévő Csehszlovákia miatt. Bosszantott, mert Losoncon ez lett volna az első lakóépületes felvonó, amilyet Budapesten már megismertem.“ (Hidasi József: Losonctól Losoncig, Budapest, 2008 )
1939-ben a Kalmár család megrendelésére emeletes kerthelyiséges vendéglőt tervezett a losonci főutcára. Az elegáns épület 1945-ig a város legkedveltebb vendéglátóhelye, közösségi rendezvények helyszíne volt. (Jelenleg a VÚB bank helyi fiókja van itt).
1942-44 között munkaszolgálatos volt az orosz fronton. Hazatérése után családjával együtt gettóba került, ahonnan megszökött, és a Szlovák Állam területén illegalitásban várta be a háború végét. 1945 után néhány évig ismét önálló műterme volt Losoncon. 1948-tól már a Stavoprojekt vállalat tervezőmérnökeként tevékenykedett, állami megrendelésre tervezett középületeket és lakóházakat Losoncon és környékén. Legismertebb, ma is álló épületei a losonci kórház épületegyüttese (1954), az apátfalusi posztógyár Polana üzemi klubja (1957-1963, ma Timrava Színház), az Állami Biztosító épülete (1966).
A háború utáni alkotói korszakának építőművészeti szempontból legkiválóbb alkotása a maga és felesége részére, 1948-ban épített lakóház volt. A losonci liget melletti csendes utcácskába megálmodott villa tervezésénél következetesen alkalmazta a funkcionalista architektúra elveit. Az alapozástól az épületgépészeti elemeken keresztül a beépített bútorokig mindent a legkörültekintőbben megtervezett.
A különböző rendeltetésű állami épületek mellett emlékművek is készültek Winkler mérnök tervei szerint, az ő munkája a zsidó temető holokauszt-emléke és a parkban lévő szovjet katonai emlékmű. Bár igyekezett megfelelni a szocialista építészeti elvek elvárásainak, az 50-es évek hírhedt „igazságszolgáltatása” őt is utolérte, mondvacsinált szakmai okok – munkáslakások építésénél talált hiányosságok – miatt 1951-ben vizsgálati fogságba került.
Bűncselekmény híján felmentették a vádak alól, az események azonban testileg, lelkileg megviselték. A 49 éves tervezőmérnököt 1958-ban egészségi okokból nyugdíjazták, ugyanakkor tanári állást vállalt az országszerte ismert, jó nevű, magyar tanítási nyelvű (Klement Gottwald nevét viselő) Építőipari Szakközépiskolában. Itt tevékenykedett, diákjai tiszteletével övezve, 1970-ben bekövetkezett haláláig. Saját kívánságára a losonci református temetőben helyezték örök nyugalomra. Síremléke egyszerű, fekvő, szürke márványlap, amit kollégája Ivan Kuhn tervezett.
Életművét Kubička Kucsera Klára művészettörténész dolgozta fel, megjelent szlovák és angol nyelven az Architektúra&Urbanizmus c. folyóiratban: Jeden z neznámych: Architekt Oskár Winkler (1909–1970) / One of the Unknown: Architect Oskár Winkler (1909–1970). 2000 /1–2.
2006. október 6-án a Losonci Építőipari Középiskola, megalakulásának 55. évfordulója alkalmából hivatalosan felvette Winkler Oszkár műépítész nevét.
Az emlékkiállítás két részből áll, a Városháza folyosóján szöveges és képes paneleket helyeztek el, amelyek a mérnök életútját, az általa tervezett jelentősebb épületek képeit és tervrajzait mutatják be. A kiállítóterem falán óriási méretű, tapétaszerűen alkalmazott fényképeken a Winkler-ház szobabelsői elevenednek meg, ugyanitt helyeztek el néhány eredeti, saját tervezésű bútordarabot is. Egy asztalon bele lehet lapozni abba a két könyvbe, melyeknek Winkler Oszkár társszerzője volt: Klasicistická architektúra na Slovensku, 1955 (Klasszicista építészet Szlovákiában) és Architektúra na Slovensku do polovice 19. storočia, 1958 (Építészet Szlovákiában a 19. század elejéig).
