Az idén július 29-ére esik a túlfogyasztás világnapja: a Global Footprint Network adatai szerint a Föld lakossága mostanra használta el a bolygó egyéves erőforrásait. Az emberiség jövője szempontjából egyáltalán nem kedvező hír, hogy évről évre hamarabb jön el ez a nap, azaz egyre pazarlóbban bánunk erőforrásainkkal.
Tavaly még augusztus 1-jére, 2017-ben augusztus 2-ára esett ez a nap. 1970-ben pedig még csak december 23-án értük el a túlfogyasztás határát, azóta mintegy 5 hónappal korábban használjuk el a Föld egy évre elegendő erőforrásait.
A Global Footprint Network adatai szerint az emberiség természeti erőforrások iránti igénye és károsanyag-kibocsátása minden évben hamarabb lépi át azt a szintet, amit a Föld egy éven belül még újra tud termelni, illetve el tud nyelni.
Ez a dátum egy jelképes nap: ezt követően a fogyasztásunk már az ökoszisztéma rovására megy, és jól mutatja, hogy az emberi tevékenység mekkora nyomást gyakorol a természetre. Jelenleg ugyanis több szén-dioxidot bocsátunk ki a légkörbe, mint amennyit az óceánok és az erdők képesek elnyelni, valamint nagyobb mértékben halászunk és irtjuk erdeinket, mint ahogyan azok képesek lennének újratermelődni.
Az emberi tevékenység aktuális szintjének fenntartása, valamint ilyen mértékű népesség- és fogyasztásnövekedés mellett annyi erőforrásra lenne szükségünk egy év alatt, amennyit 1,7 Föld tudna biztosítani, márpedig csak ez az egy bolygó áll a rendelkezésünkre. Ma a világ népességének 80 százaléka olyan országokban él, ahol több erőforrást használnak fel, mint amennyit az ökoszisztémák meg tudnak újítani.
Ez a globális átlag, a fogyasztás mértéke azonban országonként eltérő képet mutat: ha például a világ lakossága úgy élne, mint ahogy azt Ausztráliában teszik, akkor 5,4 Földre lenne szükségünk, az Egyesült Államok lakosainak életmódjával pedig 4,8 Földnyi erőforrást használnánk fel egy év alatt.
A globális ökológiai lábnyom legnagyobb részét, 60%-át, az üvegházhatású gázok elnyelése teszi ki. Emellett jelentős komponens a mezőgazdaság is, de a lábnyomunk részét alkotja az összes további területigény is, így a halászat, vagy a városok, utak, repülőterek.
Mindez azonban nem mehet így a végtelenségig, hiszen az ökológiai túlfogyasztás csak korlátozott ideig lehetséges: egy idő után degradálódik a természeti környezetünk, sőt, jó eséllyel össze is omolhat. A túlfogyasztás világnapja egy rendkívül fontos emlékeztető! Arra hívja fel a figyelmünket, hogy egyéni, nemzeti és globális szinten is azonnali lépéseket kell tennünk: küzdenünk kell az éghajlatváltozás ellen, csökkentenünk kell fogyasztásunkat azért, hogy a biológiai sokféleség megdöbbentő mértékű csökkenését le tudjuk lassítani, az erdőket, az óceánokat, a vadvilágot és az édesvizeket meg tudjuk óvni annak érdekében, hogy a fenntarthatóság útjára lépjünk.
Az országonkénti lista élén tavaly óta Katar áll, ahol mindössze másfél hónap alatt, február 11-én elérték a túlfogyasztás napját. A közel-keleti országot a tavalyelőtt még első helyen álló Luxemburg (február 16.), majd az Egyesült Arab Emírségek (március 8.), Bahrein (március 10.), Kuvait (március 11.), az Egyesült Államok (március 15.) és Kanada (március 18.) követi, de Dániában (március 29.) és Ausztráliában (március 31.) is már az év harmadik hónapjában eljön a túlfogyasztás napja.
Nemcsak világnapja van azonban a túlfogyasztásnak, hanem európai napja is, mely idén május 10-re esett. Szlovákia idén május 22-én érkezett el a túlfogyasztás napjához, Magyarországon a túlfogyasztás határát ebben az évben június 14-én érték el.
A legkisebb ökológiai lábnyom olyan országokban mutatható ki, mint Marokkó, Kirgizisztán, Niger, Albánia vagy Pápua Új-Guinea.
