Fotó: orszagjaro.net

Nagy restaurálás folyik Esztergomban, a bazilika külső és belső felújítását végzik. Az előtte elterülő hatalmas térséget már felújították, füves ligetté varázsolták. Nagyon szép és vonzó lett, csábít a sétára, a kilátásban gyönyörködésre. Most a széles főbejárat lépcsőzetén dolgoznak, miközben a templom, a kiállítások látogathatók, az oldalsó bejáraton közlekedik a kíváncsiak serege.

Mi augusztus 27-én, a nagy ünnepek utáni napon jártunk ott rokonlátogatóban. Azért választottuk a hétköznapot, mert így a sok turista-látogató között szabadabban mozoghattunk. Sok volt a nép, de nem rengeteg. A kísérőink azt mondták, hogy az ünnepek alatt annyian voltak, hogy mozdulni is alig lehetett.

Mostani kirándulásunk alkalmával a rokoni látogatások mellett két eseményre fókuszáltunk: szerettük volna megtalálni, meglátogatni az 1947-ben Pozsonypüspökiből a befagyott Duna jegén átmenekült Horváth család Miklós fiának a sírját és megállni előtte egy ima erejéig.

Miklós a papi hivatást választotta életcéljául. Hivatása ranglétráján haladva hűen szolgálta az egyház Esztergomban székelő, Mindszenty József után következő fő képviselőit. Földi jutalmaként a nagyok között, a bazilika altemplomában nyert nyughelyet. Unokabátyám, a lekenyei Takács István – aki a nagy világégés után Esztergomban rakott családi fészket – leányunokájának, Kontsek Ildikónak, a Keresztény Múzeum igazgatójának segítségével megtaláltuk. Szerencsénkre Ildikó volt a vezetőnk, mert oda csak külön engedéllyel lehet bejutni, ő kiismerte magát a föld alatt húzódó labirintusban. A Miatyánkot így elmondhattuk Horváth Miklós szép márványtáblája előtt.

A másik nagy élményt a jelenleg Esztergomban, a Keresztény Múzeumban elhelyezett, Erdélyi Zsuzsanna gyűjteményéből Ildikó irányításával válogatott és szerkesztett „…Begyütt a Jézus a házamba” című kiállítás megtekintése jelentette.

Ez a Szent Adalbert Központ épületében elhelyezett válogatás is nagyon bőséges betekintést nyújt a nagykaposi gyökerekkel rendelkező, nemrég elhunyt Kossuth-, Príma-, Hazám-díjas, a Magyar Érdemrend Középkeresztje a lánccal kitüntetettje, a Magyar Művészeti Akadémia Néprajzi, Népművészeti tagozatának volt vezetője, a Nemzet Művésze néprajztudós életének munkásságából.

„Nevéhez fűződik a népi költés új, de valójában nagyon régi műfajának, az archaikus népi imádságok örökségnek feltárása, funkciójának meghatározása,/…/Sok-sok ezer ima és ének birtokában bebizonyította, hogy az archaikus népi imádság műfaja elsősorban a késő középkor vallásos költészetének két kiemelkedő ágazatához, a passió-epikához és a Mária siralom-lírához kötődik,/…/hogy az elveszettnek tekintett vallásos közlíra nálunk is magas szinten virágzott,/…/A történelmi viszontagságok kulturális értékeinknek nagy részét elpusztították. Nem semmisültek meg azonban a szóbeli, népi kultúra azon elemei, amelyeket a kollektív memória (közösségi emlékezet) őrzött meg és nemzedékről nemzedékre szájhagyományozás útján adott tovább napjainkig./…/1980-ban Erdélyi Zsuzsa kezdeményezésére hozta létre Lékai László bíboros a Népi Vallásos Gyűjteményt Esztergomban.” (Soós Sándor: A kiállítás emléklapja.)

A kiállításoknak, a Keresztény Múzeum tárlatainak, valamint a bazilika és az Esztergomban található, történelmünkhöz tartozó emlékhelyeknek a meglátogatását minden magát magyarnak tartónak szíves figyelmébe ajánlom, a felvidéki magyar iskoláink tanulói számára pedig szinte kötelező feladatnak javaslom.