Az idén nyolcvan éve, hogy Németország 1939. szeptember 1-jén megtámadta Lengyelországot és kitört a második világháború. Szeptember 17-én a szovjet csapatok is bevonultak a lengyel területekre. A harapófogóba került lengyel csapatok a körülzárás elkerülése végett a közös lengyel–magyar határon át vonultak vissza Magyarországra a polgári lakossággal együtt. A mintegy 120 ezer katonát és polgári személyt menekülttáborokban helyezték el. Ilyen lengyel katonai tábor működött Ipolybalogon 1939 és 1944 között a cseh határőrség volt kaszárnyájában.
Ezekre az időkre emlékeztek Ipolybalogon szeptember 7-én és állítottak emléket azon lengyel hazafiaknak, akiket a sors szeszélye Ipolybalogra sodort.
Ezek a katonák, tisztek a háborús időszakban is viszonylag biztonságban élhettek táborhelyeiken, szoros kapcsolatot tarthattak fenn szűkebb környezetükkel, a civil lakossággal, a mezőgazdasági munkák idején segítettek az itteni embereknek.
Megszervezhették nemcsak a saját belső életvitelüket, de az akkori Magyarországon lévő katonai és polgári internálótáborok közötti kapcsolattartást is, ami mintegy 120 ezer ember esetében nem kis feladat még békeidőkben sem.
Az emléktábla háromnyelvű szövege (Fotó: Molnár Barnabás)
Az emléktábla-avatás célja, hogy a falu történelmének egy fontos szeletét megismerve, ennek emléket állítsanak. Az emléktáblát a volt katonai tábor falán, a jelenlegi községházán helyezték el.
Az ünnepségen részt vett Robert Frelik, a Lengyel Köztársaság szlovákiai nagykövetségének konzulhelyettese, Lázár Márton Stanislaw, a budapesti XIII. kerület Lengyel Önkormányzatának elnöke, aki egyben a tolmács szerepét is betöltötte, továbbá Veresegyház testvértelepülés küldöttsége, más települések polgármesterei és képviselői, dr. Csámpai Ottó és Csámpai László, a visegrádi Szent György Lovagrend felvidéki tagjai, kulturális és polgári szerveződések, oktatási intézmények képviselői határon innen és túlról, valamint a falu polgárai. A kultúrműsort a hazai Bukréta hagyományőrzők, az iskolások és az Aranyalma együttes nagyobb részben lengyelül előadott műsorai biztosították.
A szervezők és vendégek az emléktábla előtt (Fotó: Molnár Barnabás)
A táblaavatási ünnepség résztvevőit Németh Ágota programvezetésével Bálint Péter polgármester köszöntötte. Az emléktáblát a konzulhelyettes úrral együtt leplezték le,
aki emlékeztető beszédében kitért a menekültek sorsát előidéző okokra, a táborlakók sorsára,
Magyarország nemes segítségnyújtására, megköszönte az ipolybalogi önkormányzatnak, hogy emléket állítottak a táborlakóknak és hogy a mai napig őrzik és ápolják emléküket. Az avatás utáni programban felidézték a tábor lakóinak az életét, ahogyan a hazai lakosság és a lengyel táborlakók emlékeztek rá. A beszélgetés folyamán tett erről tanúságot Balík Lászlóné Török Margit, aki elmesélte, hogy a táborban élő lengyel orvos hogyan mentette meg súlyos beteg bátyja, Gábor életét. Eddig ez a tény még a hazaiak előtt sem volt nyilvánosan ismert.
Műsor az alapiskola folyosóján (Fotó: Molnár Barnabás)
A program előkészítésébe és lebonyolításába nagyban bekapcsolódott az ipolybalogi Ipolyi Arnold Alapiskola is, ezért köszönet illeti, ahogy mindazokat, akik nemcsak munkájukkal, hanem részvételükkel is hozzájárultak ennek a meghitt ünnepségnek a magasztosabbá tételéhez.
