Az idén nyolcvan éve, hogy Németország 1939. szeptember 1-jén megtámadta Lengyelországot és kitört a második világháború. Szeptember 17-én a szovjet csapatok is bevonultak a lengyel területekre. A harapófogóba került lengyel csapatok a körülzárás elkerülése végett a közös lengyel–magyar határon át vonultak vissza Magyarországra a polgári lakossággal együtt. A mintegy 120 ezer katonát és polgári személyt menekülttáborokban helyezték el. Ilyen lengyel katonai tábor működött Ipolybalogon 1939 és 1944 között a cseh határőrség volt kaszárnyájában.
Ezekre az időkre emlékeztek Ipolybalogon szeptember 7-én és állítottak emléket azon lengyel hazafiaknak, akiket a sors szeszélye Ipolybalogra sodort.
Ezek a katonák, tisztek a háborús időszakban is viszonylag biztonságban élhettek táborhelyeiken, szoros kapcsolatot tarthattak fenn szűkebb környezetükkel, a civil lakossággal, a mezőgazdasági munkák idején segítettek az itteni embereknek.
Megszervezhették nemcsak a saját belső életvitelüket, de az akkori Magyarországon lévő katonai és polgári internálótáborok közötti kapcsolattartást is, ami mintegy 120 ezer ember esetében nem kis feladat még békeidőkben sem.
Az emléktábla-avatás célja, hogy a falu történelmének egy fontos szeletét megismerve, ennek emléket állítsanak. Az emléktáblát a volt katonai tábor falán, a jelenlegi községházán helyezték el.
Az ünnepségen részt vett Robert Frelik, a Lengyel Köztársaság szlovákiai nagykövetségének konzulhelyettese, Lázár Márton Stanislaw, a budapesti XIII. kerület Lengyel Önkormányzatának elnöke, aki egyben a tolmács szerepét is betöltötte, továbbá Veresegyház testvértelepülés küldöttsége, más települések polgármesterei és képviselői, dr. Csámpai Ottó és Csámpai László, a visegrádi Szent György Lovagrend felvidéki tagjai, kulturális és polgári szerveződések, oktatási intézmények képviselői határon innen és túlról, valamint a falu polgárai. A kultúrműsort a hazai Bukréta hagyományőrzők, az iskolások és az Aranyalma együttes nagyobb részben lengyelül előadott műsorai biztosították.
A táblaavatási ünnepség résztvevőit Németh Ágota programvezetésével Bálint Péter polgármester köszöntötte. Az emléktáblát a konzulhelyettes úrral együtt leplezték le,
aki emlékeztető beszédében kitért a menekültek sorsát előidéző okokra, a táborlakók sorsára,
Magyarország nemes segítségnyújtására, megköszönte az ipolybalogi önkormányzatnak, hogy emléket állítottak a táborlakóknak és hogy a mai napig őrzik és ápolják emléküket. Az avatás utáni programban felidézték a tábor lakóinak az életét, ahogyan a hazai lakosság és a lengyel táborlakók emlékeztek rá. A beszélgetés folyamán tett erről tanúságot Balík Lászlóné Török Margit, aki elmesélte, hogy a táborban élő lengyel orvos hogyan mentette meg súlyos beteg bátyja, Gábor életét. Eddig ez a tény még a hazaiak előtt sem volt nyilvánosan ismert.
A program előkészítésébe és lebonyolításába nagyban bekapcsolódott az ipolybalogi Ipolyi Arnold Alapiskola is, ezért köszönet illeti, ahogy mindazokat, akik nemcsak munkájukkal, hanem részvételükkel is hozzájárultak ennek a meghitt ünnepségnek a magasztosabbá tételéhez.
