Százdon 1949. április 4-én, 54 taggal, az elsők között alakult meg a Csemadok-alapszervezet, és 2019. szeptember 7-én, szombaton ennek a 70 éves jubileumnak a megünneplésére gyűlt össze néhány lelkes patrióta, valamint a meghívottak, fellépők, hogy kulturális műsor keretében tisztelegjenek az elődök előtt.
Bizony, két évvel a hontalanság időszaka után, amit a falu is megsínylett, és alig egy hónappal a Csemadok pozsonyi megalakulását követően Százdon is létrejött az alapszervezet. A falu ezzel is jelezte, hogy a viharos évek után is élni akar, valamint bizonyságot tett amellett, hogy itt kultúraszerető emberek élnek, ami azóta is jellemző a falura – sajnos, egyre csökkenő mértékben.
Az érsekkétyiek (Fotó: Sztakó József)
A program a kultúrház udvarán kezdődött, ahol emléktáblát avattak az alapítók tiszteletére. Mint azt Sznyida Zoltán, az alapszervezet elnöke köszöntőjében elmondta, a lángot őrizni kell, és akkor is táplálni, amikor csak pislákol, hogy újra fennen lobogjon.
Az ünnepi műsor a nagykéri Száraz Márk csodálatos tárogatójátékával kezdődött, aki a délután folyamán még többször visszatért a színpadra. Az érsekkétyi Pacsirta éneklőcsoport is visszatérő vendég Százdon, így őket ismerősként üdvözölhette a közönség.
A deméndiek (Fotó: Sztakó József)
A kultúrház előterében kamarakiállítás fogadta a látogatót, mely az alapszervezet elmúlt 70 évét mutatta be képekben és újságcikkekben. Az érdeklődők még a kiállított krónikába is beleolvashattak.
A műsor a kultúrházban folytatódott a százdi citerások összeállításával, akik nyugodtan pályázhatnának az ország legszebb citeraegyüttese címre is, mert ezen a délutánon három férfi mellett öt ragyogóan szép, fiatal lány alkotta az együttest.
A Kincső (Fotó: Sztakó József)
A hangulatot a deméndiek fergeteges összeállítása adta meg, akik régi slágerekből állítottak össze válogatást.
A százdi gyerekek verses, zenés műsorát követően a programnak ezt a részét a zselízi Kincső legifjabb néptáncosai zárták.
Ezután a szervezők félórás technikai szünetet jelentettek be, amíg a kultúrház átalakul a megvendégeléshez. A legtöbben ezt arra használták fel, hogy átgyalogoljanak a közeli Falumúzeumba, ahol a régi, paraszti élet relikviáit tekintették meg.
Bólya Gergely Boglárka (Fotó: Sztakó József)
A program hivatalos részét estebéd zárta a meghívottak és a szereplők részvételével. A vendégség keretében megtekinthettük Sztakó Józsefnek, az alapszervezet egykori pénztárosának az összeállítását, melyet Ágh Tibornak a hetvenes évekbeli százdi gyűjtése alapján készített.
Az élményekben gazdag délutánt követően még sokáig a fülünkbe csengett Ozsvald Gabriella csodás verséneklése, aki Radnóti Nem tudhatom című versét adta elő.
