Fotó: promotions.hu

Maurice a gall kakas mellett kétségkívül Franciaország és a világ leghíresebb kukorékolójává vált. A derék háziszárnyas ugyanis ezután bírósági engedéllyel kukorékolhat tovább, miután Rochefort városi törvényszéke elutasította a betelepülő szomszédok keresetét, akik a rendszeres reggeli csendháborítás miatt emeltek panaszt.

A kakas ügye nagy médiavisszhangot keltett, számtalan rajongót és támogatót sorakoztatva fel Maurice mellett. A tarajos hajnali zenebonája ellen egy nyugdíjas házaspár emelt panaszt, akiknek nyaralójuk van az Atlanti-óceánon fekvő Oléron-szigeten, ahol Maurice a reggeli kukorékolásával állítólag nem hagyja aludni őket.

A bíróság a panaszosok ellen döntött, és elrendelte, hogy a perköltségek viselése mellett ezer euró kártérítést fizessenek a derék szárnyas tulajdonosának. A döntést egy szakértő jelentésére alapozták, aki három éjszakán át kísérte figyelemmel Maurice kukorékolási szokásait. A szomszédok állításával ellentétben a kakas 6 óra 30 perc tájban zendített rá, nem pedig hajnali négykor. Sőt, a szakértői megállapítás szerint csukott ablak mellett a kukorékolás alig hallható. (Tegyük hozzá, hogy füldugó és létezik a világon.)

A Maurice körül kirobbant vita egész Franciaországot lázba hozta, hiszen a gall kakas nemcsak az ország címerállata, hanem a vidéki lakosság és a vidékre költözöttek közötti konfliktus szimbólumává is vált.

„Ez az intolerancia netovábbja. Az embereknek el kell fogadniuk a helyi hagyományokat” – jelentette ki az ügyre reagálva a falu polgármestere, aki indítványozta, hogy a vidéki zajokat helyezzék védelem alá a nemzeti kulturális örökség részeként. Maurice támogatására már 140 ezren írtak alá egy petíciót és sokan közülük pólókat is vásároltak, amelyeken a kakas látható „Hagyj kukorékolni!” felirattal.

Franciaországban nem mennek ritkaságszámba az olyan perek, amelyeket hangos állatok vagy templomharangok miatt indítanak. Jelenleg egy hasonló ügyben folyik eljárás egy kacsa- és lúdtenyésztő ellen. Az ügyet október elején fogják tárgyalni. Sajtójelentések szerint egy korábbi ügyben egy házaspárnak le kellett csapolnia a kerti tavacskáját, mert a szomszédokat zavarta az abban lakó békák brekegése.

De nem kell nekünk Franciaországig mennünk hasonló példákért, hiszen Losoncon egy néhány éve odaköltözött holland vállalkozó feljelentést tett az ottani katolikus plébánia ellen a helyi hatóságoknál, mivel szerinte a templomban túl sokszor, túl sokat és túl hangosan szólt a harang és ez őt zavarta, miközben a közeli kávézó teraszán a feketéjét kortyolgatta. A hatóság a francia ítészekkel szemben neki adott igazat.

S ha már a betelepülők és a helyiek konfliktusáról esik szó, önkéntelenül is eszünkbe jut a nagyszarvai szlovák iskola esete, mely hűen példázza mindazt, amivel a felvidéki magyarság az elmúlt évtizedekben küzdeni kénytelen.

S hogy ismét kitekintsünk a nagyvilágba, lehetetlen nem említeni azokat a betelepülőket, akiket zavarni kezd a kereszténységet jelképező kereszt, akik elvárnák, hogy az európai nők is burkát és csadort öltsenek, s az ő szokásaikhoz, vallási hagyományaikhoz igazodjanak, nem beszélve azokról, akik erőszakoskodással, terrorcselekményekkel és hasonlókkal hálálják meg befogadóik jóindulatát.

Maurice szomorú jelképpé vált tehát, egy olyan nemkívánatos jelenség megtestesítőjévé kicsiben és nagyban, amikor az újonnan beköltözők ahelyett, hogy igazodnának a helyi szokásokhoz és hagyományokhoz, illetve igyekeznének békésen megférni azokkal, erőszakkal rá akarják kényszeríteni a saját akaratukat az őket befogadó közösségre.