Október második szombatján, 12-én, nagyszabású rendezvényre került sor, amelynek keretében immár 6. alkalommal játszották le ismét a Pozsony-Lamacs városrészben lezajlott 1866-os porosz-osztrák ütközetet.
A porosz sereg győzelme után Königgrätznél az osztrák csapatok átvonultak Pozsonyhoz, ahol meg kellett volna védeniük a poroszok Bécs felé való előrenyomulását.
A csata 1866. július 22-én déltájban ért véget, amikor megköttetett a béke. A vesztes háború után Ferenc József császárnak megalázó rendeleteket kellett elfogadnia óriási következményekkel.
A csatával kapcsolatos Hradský Juraj (1953) könyve, „Bitka pri Lamači”, azaz „Lamacsi ütközet” címmel, mely nemrégiben látott napvilágot, a Marenčin PT könyvkiadónál.
A szerző korabeli öltözetben jelent meg a további több tucat hagyományőrző huszár, lövész, lovas katona között. Majd a csata lamacsi krematórium előtti zöld területen történt imitációja után a könyvét dedikálta, és beszélgetésre is várta az érdeklődőket az egyik sátornál.
A szerző a csata lefolyását jegyzi művében, valamint a békekötést megelőző egyeztetéseket.
Leírja az ellenséges felek állapotát, ismerteti a vezéreket és az elesetteket mindkét részről. A cíferi (Nagyszombati járás), elmondása szerint Krakkó környéki lengyel gyökerekkel, eredetileg Gradský-ként írt családnévvel rendelkező, jelenleg Horvátjárfalun lakó szerző tollából már megjelent történelmi áttekintés Dunacsúny (2018), Oroszvár (2018), Pozsonyhidegkút – Kaltenbrunn (2018), Pozsonylamacs – Blumenau (2016), Horvátjárfalu (2008) és Napóleon és Pozsony 1805, 1809 (2005) címmel publikációja ugyancsak a Marenčin PT könyvkiadónál.
A porosz felderítő egységek már 1866. július 19-én megjelentek Malackánál, majd két napra rá elfoglalták Stomfát. Ekkor világossá vált, hogy hamarosan sor kerül a békekötésre. Ezért Eduard von Franseczky porosz generális parancsot kapott, hogy rögtön húzódjanak le Pozsonyig és foglalják el azt. Át kellett azonban szelniük a Kis-Kárpátok hegyvonulatait, ami nem volt könnyű.
Az említett Kis-Kárpátok hegyvonulata volt az a töréspont, ahol az osztrák sereg állt ellent, élén Albrecht főherceggel.
Thun gróf már 18-án elhelyezett egy hadosztályt, melynek élén Mondela ezredes állt, és a következőképpen helyezte szét őket: a jobb szárny a Ferences udvar fölött húzódott, nyugaton védve Mondela ezredeséket, a bal a Dévényi-tető (Dévényi Kobyla) dombjainál támaszkodott meg keleti, északkeleti irányból. Az osztrák tüzérség Lamacsnál összpontosult, ahonnal felügyelte a Stomfa-Pozsony útvonalat.
Az eredeti hadosztály július 19-21-én lett megerősítve. Egy nappal az ütközet előtt megérkezett a 9. osztrák hegyi ezred. 22-én, vasárnap reggel elkezdett a porosz katonaság egy része Lamacsra támadni. Másik felük Bose generális vezetésével a hegyi járatokon húzódott a Zerge-hegyre, hogy elkerülje az osztrák védővonalat, és megszállja Pozsonyt. Fél hét körül az első lövés hallatszott osztrák ágyúból. A porosz egységeket megtámadták és Franseczky generális azt a hírt kapta, hogy a béke már megköttetett és érvénybe lépett 22-én 12 órai hatállyal.
Nem egész öt óra múlva kellett volna tehát a békének érvénybe lépnie. A porosz generális nagyobb számú tüzért vetett be, melynek következménye nagy tűz lett Lamacson és Pozsonyhidegkúton is. Ez azonban nem segített a poroszoknak, habár többségben voltak, s támadásuk vissza lett verve, így az egész csata sikere Bose generális oldalsó manőverének eredményétől függött. A hadosztály a nehéz terepre való tekintettel lassú volt. Amikor pedig 12 órára elérte a Zerge-hegyet, a béke érvénybe lépett.
A demarkációs vonal meghatározásával, mely Pozsonybesztercén keresztül haladt, befejeződtek az utolsó porosz-osztrák megütközések, háborúzások a közép-európai területek feletti hatalom megszerzéséért.
