A Csemadokra mindig számíthat a közösség

Koszorúzási ünnepséggel vette kezdetét a Csemadok Galántai Területi Választmánya által szervezett ünnepség október 25-én Galántán, melyen a Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség elmúlt hét évtizedére emlékeztek.

A koszorúzás a Csemadok galántai székházának falán elhelyezett emléktáblánál és a kopjafáknál zajlott. Az ünnepség a Szózat közös eléneklésével kezdődött, ahol ünnepi köszöntőt Görföl Jenő, a Csemadok országos titkára mondott. Kiemelte: amikor 1949-ben megalakult a szervezet, majd az alapszervezetek, akkor mindenki együtt tudott dolgozni, félre tudták tenni a nézetkülönbségeket, együtt tudtak dolgozni a kultúra és a magyar anyanyelv érdekében a Galántai és a Vágsellyei járásban is.

A koszorúzási ünnepségen közreműködött a Galántai Kodály Zoltán Alapiskola gyermekkara. Az emlékezés virágainak elhelyezése után a közösség közösen elénekelte nemzeti imánkat.

Harminc év múlva is legyen mit ünnepelni

A koszorúzás után a városi művelődési központban ünnepeltek tovább, ahol Tóth Friderika, a galántai Kodály Zoltán Gimnázium végzős diákja elmondta Radnóti Miklós Nem tudhatom című versét, majd a Galántai Kodály Zoltán Daloskör adott műsort.
Baranyay Alajos, a Csemadok Galántai Területi Választmányának elnöke köszöntötte az ünneplőket. Elmondta: „Büszke vagyok arra, hogy magyarnak születtem és magyarként élek. Ma ünnepeljünk, mert van mit, és mert megérdemeljük. De holnaptól ismét munkára fel – azért, hogy egykor a századik évfordulót ünneplő Csemadok-tagok is büszkén elmondhassák ugyanezt.”

Magyarnak lenni felelősség

Az elnöki köszöntő után Czimbalmosné Molnár Éva, a Nemzetpolitikai Államtitkárság Felvidéki Főosztályának vezetője tolmácsolta Potápi Árpád János államtitkár szavait. A Csemadok megalakulása az államhatalom gesztusa volt a magyarok felé, ugyanakkor azzal a szándékkal tette mindezt, hogy így irányítsa a szlovákiai magyarságot. A köszöntőben az államtitkár kifejtette: magyarnak lenni nemcsak életforma, hanem felelősség is az itt élő közösség irányába. Nemes feladat, amely hetven év távlatából is kötelez. Erre a szervezetre a magyarság mindenkor számíthat.

Potápi Árpád János szavai után Mézes Rudolf, a Csemadok Galántai Területi Választmányának titkára foglalta össze azt a hét évtizedes tevékenységet, aminek köszönhetően a régió magyarsága több tucat magyar programon vehet részt évente. Mindenünk, amink van, ettől az életünket is átható szervezettől eredeztethető. Aki érti a Csemadok fennmaradásának miértjét, érti azt is, hogy a sok megalázás és megpróbáltatás ellenére miért tudott ellenállni a hatalmaknak a felvidéki magyarság – mondta Mézes.

A köszöntők után átadták a Hűségért emléklapokat, több mint nyolcvan személy, intézmény kapott oklevelet, amellyel a Csemadok megköszönte a magyarságért és a Csemadokért elvégzett munkát.

Az emléklapok átadója után felolvasták Szili Katalin Csemadokhoz intézett levelét, amelyben kifejtette: „A Csemadok 1949. március 5-e óta megtett útja alatt a közösségi összetartozás megjelenítőjévé vált a felvidéki magyarság életében. Hetven év egy ember életében sem kis idő, egy szervezet életében, rendszerek és államhatárok változásával pedig maga a történelem.” A határon túli civil szervezetek vezetői is köszöntötték a szervezetet, valamint Galánta város önkormányzatának nevében Peter Paška polgármester is köszönetet mondott a Csemadok tevékenységért, amely színesíti a város és a régió kulturális életét.

Az ünnepi rendezvény az országos versenyeken jó helyezést elért csoportok és tehetségek fellépésével ért véget. A Vágkirályfai Muskátli Néptánckör széki és palatkai táncokat adott elő. A negyedi Bitter Karolina népmesét mondott. A Peredi Férfi Daloskör és a Diószegi Dió Héj Citerazenekar fergeteges műsort adott.

További fotóink az ünnepségről: