Fotó: Denník N

Az utóbbi időben Monika Jankovská telefonja néma. Hiába próbálják elérni az újságírók, hogy válaszokat kapjanak a kérdéseikre. Pedig a volt igazságügyi(!!!) államtitkár korábban nagyon is aktív telefonos életet élt, a Kuciak-gyilkosság ügyében letartóztatott Marián Kočnerrel például több mint 6000 telefonos üzenetet váltott. Mindenféléről. Megbundázott bírósági döntésekről, félreállítandó kellemetlen emberekről, kenőpénzekről és a saját vágyairól is.

Például arról a vár alatti luxuslakásról, amire Jankovskának nagyon fájt a foga, és amit végül meg is szerzett. A szakértők szerint a barátok közt is minimum félmillió eurót érő 168 négyzetméteres lakásnak a pozsonyi vár alatt a Várhegy Rezidenciának nevezett épülettömbben a nappalija is nagyobb, mint egy átlagos háromszobás lakás.

A lakásról Jankovská 2017 novemberében és decemberében több üzenetet is váltott Kočnerrel a Threemán keresztül, írja a Denník N napilap, többek között arra panaszkodott, hogy nincs rá elég pénze. De Kočner megnyugtatta, „te csak vedd meg a lakást, a többit majd én állom”. Nos, hogy mi lehetett ez a többi, arra egyelőre nem sikerült választ kapni, utalások azonban vannak rá a kettőjük közti beszélgetésben.

Jankovskát ugyanis rendkívül zavarta, hogy az újságírók zaklatják. Kočner azt felelte, már dolgozik az ügyön, „információkért, fotókért, hangfelvételekért, videókért fizetek” – mondta, hozzáfűzve, az újságírók megfigyelése havi 10 ezer eurójába kerül. „A bosszúhoz pénz kell, hidd el, de azt én majd kifizetem” – mondta Jankovskának Kočner.

Monika Jankovská végül megvette a lakást, ma is ott él a fiaival. Mivel a lakás ára sem elhanyagolható tétel, adódik a kérdés, honnan volt ennyi pénze. Az Aktuality.sk portál a rendőrséget is megkereste az ügyben, hogy miként tervezik a lakás árához szükséges pénz eredetének megvizsgálását. Azt a választ kapták, hogy a „Köd” nevű speciális csapat intenzíven dolgozik az ügyön, de pillanatnyilag ettől többet nem mondhatnak.

Dubovcová szerint az igazságszolgáltatás csak magyarázza a bizonyítványát

Jana Dubovcová volt emberjogi biztos az Aktuality.sk portálon fejtette ki az üggyel kapcsolatos véleményét. Dubovcová szerint bár több hét is eltelt már a mobiljaik elkobzása óta, a nyilvánosság máig nem kapott kielégítő állásfoglalást ezeknek a bíróknak az erkölcsével és integritásával kapcsolatban, pedig a róluk szóló törvény értelmében a bíró erkölcsi színvonala és integritása alapfeltétele a bírói tisztség betöltésének.

Ám a nyilvánosság az igazságszolgáltatási és közigazgatási szervek egyértelmű állásfoglalása helyett csak hallgatást kapott. Aztán meg ködösítést, és végül kétségbeesett kísérleteket a határozatlan cselekedeteik megmagyarázására, hogy legalább első ránézésre úgy tűnjön, komolyan, megfontoltan és felelősségteljesen járnak el az ügyben, véli Dubovcová, hozzáfűzve, valójában azonban nem így cselekszenek, nem így járnak el.

Mint írja, azt állítják, először az ártatlanság vélelme gátolta őket a körülmények kivizsgálásban, legújabban meg a büntetőeljárásnak az az elve, hogy ugyanazért a tettért nem lehet kétszer büntetni, s ezért állítólag nem árt az óvatosság ebben az esetben, nehogy a fegyelmi bírósági döntés után aztán ne lehessen őket ugyanezért a tettért a későbbi büntetőeljárásban elítélni.

Dubovcová szerint, annak ellenére, hogy a bíróval szembeni fegyelmi eljárás a büntetőjognak megfelelően zajlik, ebben az esetben szinte a nullával egyenlő annak az esélye, hogy ugyanaz a tett, amelyet a fegyelmi eljárás során a bíró fegyelmi vétségeként határoznak meg, egyúttal kimerítené a Büntető törvénykönyvben meghatározott valamelyik bűncselekmény tényét.

„Nekem néha a lélegzetem is eláll attól, ahogyan egyes jogászok, a jelentősebb köztisztségeket betöltők is pókerarccal képesek a jog alapját kiforgatni” – fogalmazott Dubovcová, hozzáfűzve, ha például egy bíró vagy egy hivatalnok valamelyik fél érdekében így kiforgatná a jogot egy konkrét ügyben, a német jogrend alapján akár bűncselekményt követne el.

„Nekünk meg, és ez a lényeg, ebben a konkrét bírói ügyben még eljárásunk sincs. Csak egy botrányunk. Megabotrányunk” – mondta a volt ombudsman, hozzáfűzve, egyelőre azt sem tudja eldönteni, mi ártott jobban az utóbbi hetekben a bíróságok hitelének a nyilvánosság szemében: a konkrét bírók gyanús viselkedéséről szóló információk vagy a nem megfelelő bírók felelősségvállalását érvényesítő hatóságok struccként homokba dugott fejei…