Manapság mintha reneszánszát élné a múlt élesztgetése; egyre szaporodnak településeinken az ilyen-olyan kiállítások, gyűjtemények; tájházakat, falumúzeumokat nyitnak. Az ezekhez hasonló célokra lehet pályázni is, s általában nem nehéz támogatást sem szerezni. Ez nem is baj, s a lehetőségeket ki kell használni.
A gond csak ott kezdődik, ha a megvásárolt épületekkel nem tudunk mit kezdeni: képtelenek vagyunk szakszerűen berendezni, avagy felújítani azokat. Sokszor a birtokunkba került parasztház vagy más jellegű épület funkcióját sem látjuk világosan, s a megnevezés körül is gond van, fogalmi pontatlanság áll elő.
A bussai falumúzeum utcára néző része (Fotó: Csáky Károly)
Vegyük például a tájház fogalomkörének pontosítását. Még a Magyar néprajzi lexikonban sem találunk erre vonatkozó külön szócikket. Nálunk először Liszka József foglalkozott a témával (Őrei a múltnak, 1994), bemutatva a dél-szlovákiai gyűjteményeket, s elvégezve a terminológiai tisztázást is. Aztán magam is publikáltam egy könyvet (Falumúzeumok, tájházak, néprajzi gyűjtemények az Ipoly és a Garam mentén I., 2010), rendszerezve a címben jelzett létesítményeket.
Nos, elmondhatjuk hát,
hogy a tájház az adott régióra, településre jellemző építmény.
Ha az ilyen bemutatásáról tudósítunk, el kell mondanunk, miből, milyen anyagból készült az építmény; milyen a tetőszerkezet, azt mivel fedték; milyen a padlózat, milyen helyiségeket találunk benne.
A csatai tájház és udvara (Fotó: Csáky Károly)
Felújításkor pedig ragaszkodnunk kell a hagyományos építkezési technikákhoz; berendezéskor meg a korhű állapothoz. Tudatosítanunk kell, hogy a tárgyaknak mindig funkciójuk és helyük volt, amit a kiállításkor is figyelembe kell vennünk.
Természetesen jó dolog, ha az ilyen építmény élő tájház is tud lenni, ahol helyet kapnak a régi mesterségek, zajlanak az egykori munkafolyamatok.
A tájházban azonban nincs nagyon helyük az oda nem illő készítményeknek, modern tárgyaknak, avagy például az egyéb eszközöknek, látnivalóknak, jeles szülöttekről szóló dokumentumoknak.
A falumúzeum sok mindent be tud fogadni. Az ilyen építménynek nem kell tájháznak lennie, s megférnek benne a néprajzi tárgyak, a helység történetét prezentáló egyéb dokumentumok, a jeles szülöttekről szóló híradások, a munkásságukkal kapcsolatos tárgyak, képek, könyvek is.
Az inámi tájház 2012-ben (Fotó: Csáky Károly)
A néprajzi gyűjteményeket bármely arra alkalmatos épületben, helyiségekben elhelyezhetjük. A tárgyak, a viseleti anyagok azonban itt sem keverendők az egyéb látnivalókkal. Az ilyeneket egy arra elkülönített helyen kell bemutatnunk.
Mindenképp törekednünk kell hát a múltból fennmaradt tárgyak, kincsek megfelelő kezelésére: a konzerválásra-felújításra és a tárolásra. Ma már sok olyan szakember van, akinek ilyen jellegű segítségére számíthatunk.
