A XXI. Század Intézet konferenciájának címe utal Francis Fukuyama híres, 1989-ben megjelent A történelem vége? című nagy vitákat keltett esszéjére. Az amerikai filozófus azt állította, hogy az ideológiák közötti harc tulajdonképpen véget ért, és a hidegháború időszaka, a berlini fal lebontása után a világban a liberális demokrácia uralmának kora következik. Erre válaszolt Samuel P. Huntington ugyancsak nagy vihart kavart cikke a civilizációk összecsapásáról. Szerinte az államok nem politikai ideológiák alapján fognak szemben állni egymással, hanem kulturális, civilizációs alapon.
A konferenciát Tallai Gábor, a Terror Háza Múzeum programigazgatója annak a nemzedéknek a nevében nyitotta meg, amely személyesen élhette át 30 évvel ezelőtt a szabadság semmihez sem hasonlítható élményét. Ennek átadása a fiataloknak a „30 éve szabadon emlékév” egyik legfontosabb feladata.
Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter, az emlékév társelnöke köszöntő beszédében a közép-európai rendszerváltozások összehasonlításának fontosságáról szólt. Negyven év diktatúrájának maradványait nem könnyű felszámolni. Nem mindig sikerült jól élnünk a lehetőségekkel – mondta – de a felelősségre vonás és a kárpótlás elmaradása sem teszi zárójelbe annak a jelentőségét, amit 1989-90 jelentett. Ennek belátásához elég lenne, ha csupán egyetlen napra visszatérnénk az akkori életkörülményekhez.
Ez egy rövid filmmontázzsal meg is történt, Tallai Gábor bemutatta azt az összeállítást, amely elsősorban a fiatalok számára készült. Egymásra válaszoló snittek: úttörők ünnepsége egykor és rockkoncert ma; sivár közért és csillogó szupermarket, sorompó, útlevél- és csomagellenőrzés a határállomáson hajdan és utazás ma, a gépkocsik közti különbséget nem is említve.
A nyugati világ gazdasági, fogyasztói társadalmának vonzereje valóban nagy volt, de az embernek lelke is van, mutatott rá előadásában Schmidt Mária kormánybiztos, a XXI. Század Intézet főigazgatója. Harminc évvel ezelőtt a nemzet győzött az osztály felett. A kommunisták feladni kényszerültek monopóliumukat a múlt értelmezésében, és a rabbá tett nemzetek visszaszerezték történelmüket. A nemzetállamok megerősödése váratlanul érte azt a nyugati értelmiséget, amelyet amúgy is összezavart a kommunizmus bukása. Véletlen balesetnek próbálják lefokozni, vagy úgy beállítani, mintha ők adták volna a vasfüggöny mögötti népeknek a szabadságot.
Akik megélték azokat az időket, tudják, hogy nem ajándék volt, hanem egy hatalmas antikommunista hullám söpört végig Európának ezen a felén. Nyugat-Európa vezetői időközben elfogadták a rendszert, az európai megosztottságot, ezért tekintették és tekintik továbbra is partnernek a magát átmentő kommunista elitet. 1989-ben véget ért Európa százéves háborúja a berlini fal ledöntésével, majd Németország egyesítésével. Az utóbbi azért féloldalas, mert a nyugati elit nem vett tudomást a keletiek gondolkodásáról, a szovjettel szemben kialakult immunrendszerről, amely újra szembenállásra készteti ezeket az országokat az EU birodalomépítő szándékával.
Másként ítélte meg az eseményeket Ivan Krastev, a szófiai Liberális Stratégiák Központjának igazgatója, aki arra mutatott rá, hogy 1989-nek három fontos eseménye volt: a berlini fal, a Tienanmen tér és a radikális iszlám megjelenése. Tehát a dátum nem ugyanazt jelenti mindenkinek. Napjainkban nem a bevándorlást tartja problémának, hanem a kivándorlást, amellyel a beléjük fektetett oktatás is elvész. Nemcsak kelet-nyugati megosztottság van, hanem város és vidék közötti is. 1989 a Keletet és Nyugatot egyaránt megváltoztatta, de az ellentétek forrása a saját társadalmunkban van, és abban, hogy kevés a fiatal.
Jobb és bal ellentéte a 20. századot jellemezte, a 21. században a globalisták és a szuverenisták állnak szemben egymással – fejtette ki Francesco Giubilei, az olaszországi Fondazione Tatarella elnöke, akit a legbefolyásosabb 30 év alattiak között emlegetnek. Szerinte Macron és Salvini jelképezi globalizmus és szuverenizmus ellentétét. Az a baj, hogy a média összekeveri a szuverenizmust a populizmussal, holott az utóbbi jobb és baloldali is lehet. A szuverenisták a bevándorlás és az EU-hoz való viszony kérdésében képviselik a népakaratot, de terjed gazdasági okokból is azok körében, akik a globalizmus negatív hatását megtapasztalták.
A populizmust és a szuverenitást Frank Füredi, a XXI. Század Intézet tudományos főmunkatársa is emlegette olyan összefüggésben, hogy még nem voltak populista mozgalmak Nyugat-Európában, amikor már nagy irodalma volt az antipopulizmusnak. Minden, amit nem szeretnek: populista vagy fasiszta. Füredi szerint 30 éve nemhogy véget ért volna a történelem, akkor kezdődött! Nyugat-Európának azonban a hidegháború elmúltával szembe kellett néznie a kérdéssel, hogy mi adja ezután a legitimációját? Intellektuálisan, morálisan a Nyugat kimerült. Így fedezték fel az identitást, egyre több identitást: LMBTQ, stb. Mostanában új kifejezés született: heteronormativitás, amit pejoratív fogalomként használnak, ha korábbi értékeket, konzervatív értékeket akarnak alacsonyabb rendűnek minősíteni.
Harminc évvel ezelőtt volt egy fizikai és egy ideológiai válaszvonal Európa két fele között. Ma kulturális és ideológiai válaszvonal van, de ezek átszelik az országokat, társadalmakat, a csaták határvonalai összekeverednek. Magyarország tudja, hogy mit akar, és legalább annyit ad a világnak, mint amennyit kap tőle.
Még néhány év, és a jövő Európája a vasfüggöny egykori vonalától keletre lesz – mondta Békés Márton, a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója, aki hat tételbe sűrítette Közép-európai jövőkép Európáról című előadását.
Gyarmatosító logika. A gyarmatosítás idején alakult ki az elfoglalt területek kultúráját lenéző orientalista szemlélet. Európa középső és keleti fele nem gyarmatosított, a törésvonal itt húzódott, amit csak felújított a vasfüggöny.
Magyarországnak meg kellene szabadulnia a lemaradási szorongástól. Bibó István írása a „zsákutcás fejlődés”-ről erősen befolyásolta gondolkodásunkat. Olvassunk Németh Lászlót! Már 1935-ben azt írta: „A Nyugat halálra futotta magát, Közép-Európában még sok erő van.”
A lemaradásnak olykor előnyei is vannak. Egy huszárvágással át lehet ugrani a fejlődés egy-két közbeeső fokozatát.
Nyugatot 89-ben a szabadság hazájának gondoltuk, ám a liberális ideológia elsorvasztotta. Szolzsenyicin fejti ki, hogy a kommunista nyomás életben tartotta az ellenálló erőt. A jégkorszak bizonyos vírusokat nem enged kifejlődni, míg a melegházakban virulnak.
Értékkülönbségek. A szabadság már 89-ben mást jelentett: a Nyugat számára csupán a liberalizmus egyetemes pszichodráma szakkörét. Közös értékekről beszélnek, de hogy mit jelent, nem képesek definiálni. Mindennél beszédesebb, hogy Marx születésének 200. évfordulóján a Kínától kapott szobrot koszorúzták Junkerék.
Túlélés. A történelem terhe alatt az itteni népek kimaradtak bizonyos nyugati hatásokból. Ha valakit utol kell érni, azok magunk vagyunk. Gyorsan fogunk haladni. Értékek harca folyik, lezárulni látszik a 30 év, újra kezdődik a történelem, és Nyugaton a sor, hogy csatlakozzék hozzánk.
A tanácskozás zárszavát Kövér László, az Országgyűlés elnöke mondta. Hangsúlyozta: „a magyar állam külpolitikájának, gazdaságpolitikájának és társadalompolitikájának a legfőbb célja 2010 óta, hogy eszközeinkhez képest és lehetőségeink szerint erősítsük Magyarország geopolitikai biztonságát, állami szuverenitását és a társadalom középosztályának alapjait jelentő magyar családokat”.
Beszédében többször is visszatért a középosztály szerepére, amelyet a demokrácia forrásának tekint, a jogállam csak az eszközt biztosítja hozzá. 30 évvel ezelőtt a nyugati középosztály volt a piacgazdaság eredményeinek fő haszonélvezője, és ez a létbiztonság jelent meg célként térségünk társadalmainak „megpróbáltatásokkal terhelt” rendszerváltozásaiban. Ma az illegális migráció és az erőltetett multikulturalizmus gyengíti a nyugat-európai középosztály kohézióját és biztonságérzetét.
Harminc évvel ezelőtt az európai cselekvőképesség erősebb volt, a kontinens helyzetét derűlátóbbnak ítélték meg: geopolitikailag összekötő kapocsnak az euroatlanti és az eurázsiai térségek között. Ma viszont fennáll a veszély, hogy ütközőzónává és „ismét katonai felvonulási területté válik”. Európában a biztonság, béke és stabilitás forrását nem önmagában az Európai Unió, vagy egyéb nemzetközi szervezetek jelentik, hanem a geopolitikai erőegyensúly, a világ katonailag két legerősebb állama, az Egyesült Államok és Oroszország között. Európában egyelőre még eltekinthetünk attól a jelentős fejleménytől, amit Kína felzárkózása jelent.
Kövér László az európai egyesült államok elképzelését nem tekinti az európai integráció mélyítésének, csupán az európai történelemben visszatérően jelentkező birodalmi törekvések legújabb formájának.
