Hamarosan ismerni fogjuk a 2020. február 29-én tartandó parlamenti választáson induló politikai pártok és mozgalmak választási listáját. Most már biztosra vehető, hogy a felvidéki magyar szavazatok többségének elnyeréséért elsősorban a Magyar Közösségi Összefogás /Maďarská komunitná spolupatričnosť/ és a Magyar Kereszténydemokrata Szövetséggel az oldalán a Most-Híd indul versenybe.
Merthogy végleg lezárultak a magyar érdekeltségű pártok között nyár óta tartó, a magyar összefogás megteremtésére irányuló tárgyalások. Nagyon úgy tűnt, hogy véglegessé válik a két nagy párt, az MKP és a Most-Híd összeborulása, mi több, meg is született és a Régiók Pártja Híd MKP nevet kapta a választási párt. Csakhogy az MKP Országos Elnöksége nem adta áldását az MKP-Híd paktumra, ami miatt újra asztalhoz ültek az érdekelt pártok tárgyalóküldöttségei, hogy kezdeményezzék az ötpárti összefogást. Az MKP részéről kardinális kérdéssé vált bejutás esetén a Smer-rel való koalíciókötés kizárása, amire a Híd képviselői nem mutattak hajlandóságot, és „bedobták”, hogy akkor az OĽANO-val sem. A lényeg, hogy ezen a ponton megszakadtak a tárgyalások, és ezt követően a Most-Híd elnöke kijelentette, egyedül indulnak a választáson.
A történtek után vettem magamnak a fáradságot és figyelmesen elolvastam a felvidéki magyar hírportálokon megjelent nyilatkozatokat, jegyzeteket, és a hozzájuk kapcsolódó, helyenként mocskolódó, vulgáris szavaktól sem mentes kommenteket. Arra a megállapításra jutottam, hogy mindenki a maga lovát dicséri, egészen pontosan, az MKP-hoz köthető közösségi oldalakon a Hidat hibáztatják az ötpárti összefogás meghiúsulásáért, és fordítva, a Most-Híd szekerét toló hírportálok az MKP-t bírálják a teljes magyar összefogás elmaradásáért. Sem az egyik, sem a másik oldallal szemben nem szeretnék elfogult lenni, de feltételezem, hogy mind az MKP, mind a Híd szimpatizánsai közül nagyon sokan várták a teljes magyar összefogás megteremtését, ugyanakkor félő, hogy mindkét oldalon akadtak bőven ellenzői is.
Gondolom, hogy a már kezdetét vevő választási kampányban mind a Magyar Közösségi Összefogás, mind a Most-Híd arra fog törekedni, hogy erőteljesen mozgósítsa a magyar embereket, minél nagyobb számban vegyenek részt a választáson, és természetesen lehetőleg e két formáció valamelyikét részesítsék majd előnyben. Nem kívánok feleslegesen jóslatokba bocsátkozni arra vonatkozóan, hogy a kettő közül melyik esélyesebb a „továbbjutásra”, mert ami előnyére szolgál az Összefogásnak, az hátrányára válhat a Hídnak, és persze, fordítva is igaz. Szerintem háromesélyes a dolog. Megtörténhet ugyanis, hogy a választók akaratából egyik formáció sem jut be a parlamentbe, vagy csak az egyik, s a legkevésbé valószínű, hogy mind a kettő.
Látszólag a politikai pártok játsszák a főszerepet a választásokon, de a mi esetünkben, itt, a Felvidéken könnyen előfordulhat, hogy a statisztákra, vagyis ránk, választópolgárokra hárul majd a főszerep. S nem mindegy, miként birkózunk meg ezzel a váratlan szereposztással. Két dologban kell nagyot alakítanunk:
1. esetleges, és helyenként talán indokolt kifogásainkat, vagy jogos fenntartásainkat félretéve részt kell vennünk a választásokon.
2. /és ez a nehezebb/ alaposan vizsgáljuk meg a főszereplők hitelességét, megbízhatóságát, és ne sajnáljuk rá az időt, figyelmesen, pontról pontra olvassuk el „szövegkönyvüket”, azaz választási programjukat. Ha következetesen járunk el ebben a két pontban, bízom benne, hogy jól fogunk választani.
Ja, majdnem elfelejtettem. A fenti két pont megszívlelését nem annyira a biztos pártválasztók, mint inkább a választásokat ignorálni kívánó, az ingadozó, az időközben elbizonytalanodott vagy más pártok felé kacsingató magyar választók figyelmébe ajánlom.
