Illusztráció. (Pixabay.com)

Most, hogy egyre közelebb kerülök a végső elszámoláshoz, úgy érzem, ideje volna igazat beszélni. S miközben ilyesfajta gondolatok forogtak a nyakam feletti régióimban, kíméletlenül pofon csapott a pozsonyi fiatal muzeológusnő esete. Illetve az a körülmény, hogy a nagy és dicső demokráciában hogyan kerülhet a fővárosi múzeum élére egy faragatlan és minden alávalóságra kapható fickó?

Erről mostanában nekem mindig az jut eszembe, hogy a társadalmi problémákat valójában képtelenek vagyunk kezelni. Mivel mindig csak valamit a felszínen végeztünk el az emberi társadalmak pár ezer éves gyakorlata során és egyetlen egyszer sem jutottunk el oda, hogy a problémák okait valahol mélyen legbelül megpróbáljuk beazonosítani és keresni a  gyökerek eltávolításához vezető utat.

Erről nekem mindig Gresham papa törvénye és a kertemben termő kultúrnövényeim kálváriája jut eszembe. Gresham papa szerint az,

ami a legjobban terjed, és ily módon nem szorul semmiféle emberi, vagy más magasabb rendű gondozásra, az a selejt.

Ugyanez érvényes a kertemben a paprika és más konyhakerti növények parcelláira. Tavaly a borsóink sorait és sorközeit minden gyomirtási erőfeszítésünk ellenére is úgy ellepte a gaz, hogy azt kérdezgettem magamban: Istenem, mi volt az a bűnöm és tévelygésem, amiért ilyen félreérthetetlen büntetést érdemlek?

A választ máig sem tudom. De visszatérve Falath Zsuzsannához és a demokráciához, talán jó az a párhuzam, hogy kevés a kicsírázott gazokat kikapálni, vagyis kevés a forradalmak során az emberi gazokat kiirtani, mert Kopernikusz, Gresham és más pár évszázadokkal  ezelőtti gondolkodók és nyitott szemmel közlekedők már megmondták:

a gaz természetéhez hozzátartozik a mérhetetlen szaporodás. Ugyanakkor  a másik oldalon az igaz érték természetéhez pedig inkább a háttérbe vonulás a jellemző.

Csak az azóta eltelt fél évezred alatt sem jutottunk el odáig, hogy ennek az alaptermészetnek az okait és eredetét kiderítettük volna, aminek köszönhetően remélhetően esélyünk keletkezne egy valóban igazi és forradalmi fordulatra. Ehelyett leragadtunk az esélytelen gyomirtók és más gyilkolóeszközök szintjén. Közben ott a mélyben vígan él és virul az igazi ok, mert az ócska pénzek hajhászásának köszönhető megosztottságra épített társadalom agybajos képét tartjuk követendőnek. Be kéne végre látnunk, hogy pénzen csak gazokat és esetleg végeredményben hatástalan gyomirtókat vehetünk, de igazi, valódi krisztusi értéket még véletlenül sem.

Kellemes karácsonyi ünnepeket és vásárlást kívánok!

Esetleg közben néha egy keveset gondolkozhatnánk is a holnap és a jövőnk felől még akkor is, ha a gondolkodás következtében valószínűleg csak a Falath Zsuzsannáéhoz hasonló elismerésben lesz részünk!