Advent utolsó hetében negyedik alkalommal vitte el a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség a betlehemi békelángot az anyaországi Héregre. Az ezer lelket számláló kisközség Komárom-Esztergom megyében, a Tatabányai járásban fekszik a Gerecse keleti lábánál.
Idén a szövetség küldötteiként a köbölkúti és a szőgyéni cserkészcsapatok képviselői vállalták a láng eljuttatását. Héregen, a Jókai Mór Kultúrotthonban fogadta őket Neiszner József polgármester és a térségben működő „A Vértes Agorája” nevű kulturális, közösségi és közművelődési intézmény néhány munkatársa.
A szervezők elmondták, immár több éves hagyománya van a lángátadó ünnepségnek, de négy éve, amióta a felvidéki cserkészek hozzák, még fontosabb üzenetet nyert a szeretetláng érkezése, mely ebben a formában is a nemzeti összetartozást erősíti.
A lángátadó ünnepségre a Szent László-plébániatemplomban került sor, ahová a megye tizenhét helységéből érkeztek polgármesterek, közösségek és intézmények képviselői, hogy átvegyék a Betlehemből elindult, több helyszínen továbbadott és átvett lángot a felvidéki cserkészektől.
Cserteg István, a rendezvény megyei szervezője köszöntötte a vendégeket, majd ünnepi köszöntőt mondott Neiszner József polgármester, valamint az egyházközségek képviselői, Szabó Zoltán, a templom plébánosa és Jakab István, a helyi református egyházközösség lelkésze.
A láng útját és történetét Vlačuha Krisztián, a köbölkúti 25. számú Stampay János cserkészcsapat vezetője ismertette. A szőgyéni 32. számú Szent Mihály cserkészcsapat képviseletében jelen volt Berényi Kornélia cserkésztiszt és Leboc Szabolcs segédtiszt. Elkísérte őket Svajcer Antónia őrsvezető, aki Reményik Sándor Nagy magyar télben című versét tolmácsolta az ünnep alkalmából.
Elsőként Neiszner József polgármester vette át a lángot, majd név szerint szólította a megyéből és a térségből érkezett vendégeket, akiknek a cserkészek meggyújtották a lámpásaikat. Jelen volt és átvette a lángot Romanek Etelka, a Komárom-Esztergom Megyei Közgyűlés alelnöke is. Székesfehérvárról érkeztek a Felsővárosi Katolikus Egyházközösség tagjai, akik évente Héregen veszik át és viszik a betlehemi békelángot Magyarország egyik legnagyobb városába, a Közép-Dunántúl központjába.
Az ünnep hangulatának fényét emelte a helyi óvodások és kisiskolások karácsonyi műsora. A lángosztást követően a templom előtti téren szeretetvendégségre invitálta az önkormányzat és az egyházközség a vendégeket.
Az önkéntesek kis mécseseket osztottak, meleg teát, forralt bort, sós és édes süteményt kínálták, míg a téren a Héreg-Tarján felállású Echo ifjúsági sramlizenekar muzsikált. Miként minden évben, ezúton is összeállt a hatalmas szív a mécsesek lángjaiból.
A láng útja nem ért véget. Akik átvették, továbbadják. Falvakban, városokban, tereken, templomokban osztódik, hogy szentestéig bezáróan, „összefogódzva” hirdesse határon innen és túl, bevilágítva a Kárpát-medencét: „Az Ige testté lett.”
Talán Reményik Sándor ezekről a tüzekről álmodott, amikor megírta versét:
„Nagy magyar télben picike tüzek,
A lángotokban bízom,
Legyen bár messze pusztán rőzseláng,
Bár bolygófény a síron,
Szent házi tűz, vagy bujdosó zsarátnok:
Boldog vagyok, ha magyar lángot látok.
Nagy magyar télben picike tüzek,
Szikrák, mécsek, lidércek,
Mutassatok bár csontváz halmokat,
Vagy rejtett aranyércet,
Csak égjetek, csak melegítsetek ma,
Soh’se volt ily szükség a lángotokra!
Nagy magyar télben picike tüzek,
Jaj, be szétszórva égtek,
Királyhágón, Kárpáton, mindenütt!
De mondok egyet néktek,
Szelíd fények és szilaj vándorlángok:
Mit gondoltok: ha összefogóznátok!
Nagy magyar télben picike tüzek,
Soh’se volt olyan máglya,
Mintha most ez a sok-sok titkos láng
Összefogna egy láncba……!
Az égig, a csillagos égig érne,
És minden idegen rongy benne égne!”
