Pozsonyban, a Csemadok székházának Rákosi Ernő termében nyílt meg Benedek László gömöri fotóművész, barlangász természetfotóinak kiállítása, Fénnyel írva címmel. Molnár Imre, a Pozsonyi Magyar Intézet igazgatója köszöntőjében részletezte Benedek László életútját és kiemelte azt a heroikus munkát, amelyet a régió bemutatásáért végez.
A Rimaszombatban született és ma is ott élő fotóművész, barlangász gyermekkori kíváncsiságát valósította meg, amikor barlangász, barlangkutató lett, a fényképezőgépet pedig, amelyet ma is őriz, édesapja adta a kezébe.
Hogy képei a nagyközönség elé kerültek, az viszont lányának, Balázs Emesének köszönhető, aki vagy huszonöt évvel ezelőtt apja képeit nézegetve határozta el, hogy ezeket a fotókat minél több helyre elviszik.
Így aztán a kiállítás címe szerint Fénnyel írva, én azonban hozzátenném, szeretettel és rajongással fotózott anyagot már sok helyen bemutatták nemcsak a Felvidéken, de többek között Erdélyben, Lengyelországban, a Vajdaságban is. Fényképei számos megmérettetésen ugyancsak elismerést vívtak ki, díjat kapott Moszkvában, Párizsban, Berlinben, nyolc éven keresztül ő viselhette a világ legjobb barlangfotósa kitüntető címet.
A Pozsonyban most bemutatott fotók részben fekete-fehérek, részben színesek és nagyon-nagyon beszédesek.
Mindegyikből történetet lehetne írni és az ezekből összeálló gyűjtemény akár egy felvidéki útikönyv is lehetne.
Hiszen gyönyörű megközelítésben elénk tárul a Szádelői-völgy, a Magas-Tátra, a megvadult Ipoly, a lerombolt Ipoly-híd, a Murányi fennsík ritka növényzete. Betekintést nyerünk a barlangászok, barlangkutatók kemény világába is.
Benedek László a tárlat megnyitója után vetített képeivel, sok-sok ismeretet tartalmazó beszámolójával végigvezette a hallgatóságot Felvidék tájain. Lenyűgözően beszélt a barlangkutatás összetett munkájáról, a barlangászok tevékenységéről, a Felvidék természeti kincseiről, történelmi emlékeiről és emlékhelyeiről, valamint épített örökségünkről.
Gondolnánk-e, hogy Szlovákiában 6000 barlang van, kevés ország dicsekedhet ennyivel, vagy, hogy az egyikben olyan barlangrajzot találtak, amely bizonyítottan 7000 éves. hogy Dobóruszkán találták meg Dobó István földi maradványait, hogy Gömörben többszáz éves kocsányos tölgyek találhatók, amelyeket a helyiek Hagyásfának hívnak, de folytathatnánk a sort tovább az elhangzott érdekességekkel.
Szóval, gazdag a mi örökségünk, csak meg kell ismerni, fel kell mutatni és meg kell őrizni.
Például úgy, ahogy a háromszáz lakosú gömöri Beretkén teszik a polgármester asszonnyal az élen a falu lakói. Ott, éppen Benedek László indítványozására és segítségével kiépítettek egy tanösvényt, eligazító táblákat helyeztek el, felújították a helyi kúriát, fotógalériát rendeztek be és különféle rendezvényekkel már sok-sok vendéget csalogattak oda. A kis gömöri falunak van mit megmutatni az idelátogatóknak, tájházuk, gyönyörű természeti környezetük, református templomuk, barokk kúriájuk, fürdőjük várja a turistákat.
Az évek során Benedek László több lelkes ismerősével, barátjával megalapította a Kultúráért Gömörben és Gömörön túl polgári társulást és a Gömöri Fotóklubot. A fotóklub tevékenysége ugyancsak gazdag.
Neki és a klub tagjainak köszönhetően Felvidék számos helyén rendeztek be galériákat. Gondosan összeállított fotókiállításaikat szívesen viszik el iskolákba, óvodákba, intézményekbe.
Talán már nincs is olyan tanintézmény tájainkon, ahol a fotóművész, barlangász ne tartott volna bemutatót és előadást.
A közönség pedig mindig érdeklődéssel hallgatja az anekdotákkal, történelmi, irodalmi hivatkozásokkal, de tudományos adatokkal is megtűzdelt előadásokat.
Benedek László krédójaként jegyzi: „Ha egy kevés veleszületett adottsággal rendelkezve, fényképezőgéppel a kezünkben megörökítünk egy általunk megfelelőnek vélt pillanatot és kellő alázattal bemutatva ezzel örömet, élményt tudunk nyújtani másoknak, akkor értelme van annak, amit csinálunk.”
Az élmény ezúttal sem maradt el, a képeket nézegetve és az előadást hallgatva sem. Bár csak lenne sok Benedek Lászlóhoz hasonló egyénisége szülőföldünknek!
