„Az író nem lesz, az író születik. Különös belső kényszer, ami hajtja az írót, hogy mondanivalóját papírra vesse” – válaszolt egyik ifjú olvasója kérdésére Fekete István, a magyar irodalom Jókai melletti legolvasottabb írója, s e sorok írója megkockáztatja az eretnek gondolatot, hogy nem véletlenül. Sokan könyvelték el ifjúsági írónak, holott csak a gyerekek lelkét nagyon értve, valamint állatok bőrébe bújva mesélt életről, szerelemről, halálról. Fekete István ma lenne 120 éves.
Gölle és Rácz Vali
„Közel jött hozzám a város, szinte rám telepedett erőszakos nagyságával, színével, szagával, kissé idegenes nyelvvel is, de a szülőfalumat el nem nyomhatta, meg nem sérthette, még csak nem is homályosíthatta el sem akkor, sem később, és azóta sem soha. Tudom, hogy Gölle azóta megváltozott formájában, szokásaiban és bizonyára nyelvében is, de az a falum, amelyben én születtem, a nagy béke zsúfos házainak sora, az emberek szíve, a Kácsalja és a Cönde, a templom és a temető meg nem változtak soha, mert az emlékeim lelkében őrzöm őket, s ez a lélek örökkévaló” – írja szülőfalujáról, ahol 1900. január 25-én látta meg a napvilágot. Érdekesség, hogy 11 évvel később ugyanabban a házban sírt fel a harmincas-negyvenes évek híres dizőze, magyar filmek állandó szereplője, Rácz Vali. A Felvidéken is előfordult hasonló eset, Zayugrócon ugyanabban a házban született a neves szlovák politikus, nemzetébresztő Ľudovít Štúr és Alexander Dubček, az 1968-as prágai tavasz egyik főszereplője.
Göllén végezte el az elemi iskola első négy évét, majd Kaposváron folytatta a tanulmányait a polgári fiúiskolában. 1917-ben önként bevonul katonának, s katonaként tesz hadiérettségit. A Mosonmagyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémián végez mezőgazdászként, innen kerül Bakócára, gróf Mailáth György birtokára segédtisztként. Itt találkozik Piller Edittel, a bakócai belgyógyász főorvos lányával, az ismeretségből házasság lesz, az asszony két gyerekkel ajándékozza meg a férjét, Edittel és Istvánnal, akik életük túlnyomórészt emigrációban élik le. Utóbbi örökli apja írói tehetségét, Vuk és a simabőrűek című regényéből Kis Vuk címmel rajzfilm is készül Gát György rendezésében. Fekete István az esküvő után feleségével Ajkára költözik, ahol gazdatiszt lesz Nimsee Ferenc birtokán. Gazdatisztként komoly sikereket ér el, hírneves tej- és sajtüzemet hoz létre, de búzavetőmagot nemesít, merinói kosokat tenyészt, szeszfőzdét működtet, s a Gazdatisztek Lapja is ír róla.
Első írói- és filmsikerek
Gazdasági sikerek ide vagy oda, Fekete István mégis pályát módosít, s írásra adja a fejét. 1936-ban az Országos Gárdonyi Géza Irodalmi Társaság pályázatára küldi be A koppányi aga testamentuma című történelmi regényét, amelyet meg is nyer. A regény filmváltozatát – amely Zsurzs Éva rendezésében készül, s a Magyar Televízió első színes filmje –, 1967. december 21-én mutatják be, egy évvel megelőzve az Egri csillagok filmváltozatát. Mindkettő hatalmas siker, máig állandóan játszott darabja a tévécsatornáknak. 1939-ben megírja a Zsellérek című regényét, amelyet a Királyi Magyar Egyetemi Nyomda pályázatára küld be, s 193 munkából szerzi meg a háromezer pengős eső díjat. Öt év alatt hét kiadást él meg, a kommunisták szemében viszont vörös posztó, az államvédelmi hatóság börtönében szinte halálra verik. A kommunisták ugyanis nem viselik el, hogy nem a hivatalos történelemszemlélet jegyében mutatja be a Tanácsköztársaságot. Tagja lesz a Kisfaludy Társaságnak, állandó szerzője a Herczeg Ferenc szerkesztette Új Időknek, s ekkor ismerkedik meg a filmmel, a dr. Kovács István című forgatókönyvéből készült felvidéki beütésű filmje hatalmas siker, elkészül a Hajnal Badányban filmváltozata is Aranypáva címmel, ugyanekkor plágiummal is megvádolják, így a Páger Antallal és Karády Katalinnal Bánky Viktor rendezésében tervezett A túlsó part, illetve a Névtelen katona című forgatókönyvei nem is kerülnek filmvászonra. A Magyar Színházban mutatják be a Hajnalodik című színdarabját, amit több mint százszor játszanak. Elkészül viszont a Zsigray Julianna regényéből készült film, a Féltékenység, amelyet az Aranypáva rendezője, Cserépy László rendez.
Állatregények könyvön és filmvásznon
Az 1945 után hatalomra került kommunisták szemében kezdettől fogva szálka volt, s csakis a szerencsének és az akaraterejének köszönheti, hogy életben marad. Szeme és veséje tanúskodik az ÁVO brutalitásáról, s 1949-ben mint reakciós elemet nyugdíjazták. Innen kezdve kizárólag az írásnak él, s állati álarcok bevetésével mesél rólunk, emberekről. Csí, Kele, Hu, Vuk, Bogáncs, Cönde, Ci-nyi – s számtalan további állati hős, valamint az ötvenes-hatvanas években megjelenő novellás kötetek, amelyek megannyi emberi történetet mesélnek el. Mintegy tízmillió eladott kötet, fordítások 14 nyelven, az olvasók hihetetlen szeretete halála előtt és után, a Fekete István Társaság létrejötte – egyedül a hivatalos irodalomtörténet képtelen tudomást venni róla. Megírja a szarvasi arborétum történetét, ahogy a nagy Afrika-vadász, Kittenberger Kálmán regényes életrajzát is. Az ötvenes években ismét felfedezi a film is, 1958-ban Fejér Tamás megrendezi még fekete-fehérben Makláry Zoltánnal a főszerepben a Bogáncsot, s ő az, aki filmre viszi minden idők egyik legnagyobb filmsikerét, a Tüskevárt, Seregi Zoltánnal, Bánhidi Lászlóval, Zenthe Ferenccel. S ő készít filmet Fekete István életrajzi regényeiből (Csend, Ballagó idő) is 1975-ben, már az író halála után, amelyben a magyar színjátszás legnagyobb legendái vállalnak szerepet. Őze Lajos, Tolnay Klári, Siménfalvy Sándor, Bihari József, Juhász Jácint, a peredi Horváth Sándor, Makay Margit mellett élete egyik utolsó szerepét alakítja Latinovits Zoltán. De filmvászonra kerül a Kele (1992-ben Puszt Tibor rendezésében A gólyák mindig visszatérnek címmel, s az egyik első film, amelyben nyíltan beszélnek az 1956-os forradalomról, amely után az író fia is Ausztráliába emigrál), a Lutra (1986-ban Hárs Mihály rendezésében), ahogy 2012-ben Balogh György ismét filmvászonra viheti immár színesben a Tüskevárt is, amelyben Tutajost a Sorstalanságból megismert Nagy Marcell alakítja, Matula bácsit Kovács Lajos, de láthatjuk a filmben Eperjes Károlyt, Pogány Juditot, Molnár Piroskát és Rékasi Károlyt is. S akkor még nem beszéltünk a Vuk rajzfilmváltozatáról, mely Dargay Attila munkája 1981-es keletkezése óta a Macskafogó mellett a másik legnézettebb rajzfilmklasszikusunk.
Csak a szakma képtelen máig elismerni
Ifjúsági író volt? – ugyan már! Az elsők között hívta fel a figyelmet a környezetrombolás végzetes veszélyeire. „Ha majd az Időben eljön az a korszak, amikor az ember minden barlangot szétrobbantott, amit valami célra fel nem használhatott, és minden öreg fát már régen kivágatott, akkor már késő lesz siránkozni a megbillent természeti egyensúlyon, amelyet helyreállítani sem atombombával, sem mindentudó elektronikus gépekkel nem lehet” – írja az 1966-ban megjelent Hú című regényében. 1990 óta is folyamatosan jelennek meg a regényei és a hagyatékban maradt munkái, köszönhetően a Fekete István Társaságnak, Gáspár Jánosnak, Horváth Tibornak és Sánta Gábornak. A társaság tartja a kapcsolatot az író nevét viselő alapiskolákkal is, s őrzi és anyagi lehetőségeihez mérten közkinccsé teszi Fekete István hagyatékát. „Hallgatom a szívem. Ha majd egyszer megáll, és elszakad a testemtől az, ami én vagyok, lehajolok még egyszer, és megcsókolom a szívem; megcsókolom, mert szeretett engem és szerette az egész világot. Jól tudom: a fényt a szemem itta, a dalt a fülem fogta, a simogatást a kezem érezte, szép utakon a lábam vitt, és a gondolatok a fejemben születtek, mint az ég távoli villódzása, de mindezt a szívem gyűjtötte össze, és belőle lett minden, ami Szeretet” – írja a Ballagó időben a XX. század egyik legnagyobb magyar írója. Olvassuk hát minden időben!
