Ma van vízkereszt napja. Ezzel a keresztény ünnepnappal zárul a karácsonyi ünnepkör. Vízkereszt, illetve háromkirályok napjával összefüggésben több néphagyományban gyökerező szokás alakult ki a századok alatt. Tájainkon legismertebb a víz- és a házszentelés.
A házszentelés alkalmával az ajtóra krétával vagy faszénnel felírták a három napkeleti bölcs nevének kezdőbetűit. A G-M-B és az évszám felírásával jelezték az ottaniak, hogy megáldották a házat, minden rossz tartsa magát távol a portától. Ez a népszokás a 15. századra nyúlik vissza.
A család tagjai ilyenkor végigjárják papjukkal a házat, aki szenteltvizet hint minden helyiségbe, emlékeztetve arra, hogy akit karácsonykor ünnepelünk, életünk minden pillanatában velünk van. Békesség e háznak és minden lakójának! – így szól a köszöntés.
A közös imádság mellett a személyes találkozás fontos napja is a házszentelés ideje, hiszen a híveket ekkor ismerheti meg igazán a pap, akit a háziak ebből az alkalomból vendégül látnak.
Mindez pedig a január hatodika utáni időszakhoz kötődik, hiszen fontos kelléke a vízkeresztkor megszentelt víz.
A keresztények ezen a héten ünneplik Jézus Jordánban való megkeresztelkedését is. Így lett január eleje a vízszentelés időszaka, eredetére utal a vízkereszt kifejezés. A néphit szerint a hazavitt szenteltvíz embereket és állatokat is megóvott a betegségektől.
Vízkeresztkor még egyszer meggyújtják a karácsonyfa gyertyáit, szétosztják a megmaradt édességet, majd a fát tűzre teszik, csak egy ágacskát tűznek belőle a szentkép mögé a gonosz ellen.
Ugyanakkor január 6-a lékvágás napja is a tavakon, s egyben a vízzel locsolás alkalma, amikor is rituális megtisztulás céljából, az egészség érdekében locsolták meg a lányokat. A vízszentelés szenteltvízzel történt.
A háztartáshoz tartozó kutat, valamint az állatok itatóját is megszentelték. Egyes helyeken a ház földjét is meglocsolták, a bölcsőre is szenteltvizet hintettek. A szentelmény erejében hittek, az ártó hatalmak ellen végezték el ezt a rituálét.
Az egyházi ünnepnap a háromkirályjárás napja is. A gyermekek járták a környező házakat ezen a napon. A 16. századtól ismertek a csillagénekek, a csillagozás népszokásával. Menyhárt vitte a csillagot, ami egy rugósboton előreugró csillag képében mutatkozott meg. Önálló adománygyűjtés is szokássá vált az évszázadok alatt.
Egyben időjósló nap is volt. Ha fagyos volt az idő, akkor későn tavaszodott, gondolták a gazdák. Ha a kerékvágásban megjelenik a víz, jó termést vártak. Ha pedig enyhe volt az idő, akkor hamar tavaszodott, gondolták eleink.
Mára sajnos e népszokások egy része szinte teljesen feledésbe merült.
Ugyanakkor talán a naphoz kötődő legismertebb a szokás a karácsonyfa lecsupaszítása, számos családban rohanó világunkban is megvárják a vízkereszt napját és ezt követően fosztják meg díszeitől a mű-, avagy az élő fenyőt.
(sokszinuvidek.hu/Felvidék.ma)
