Hetvenöt évvel ezelőtt, 1945. március 22-én indultak el a Bódva-völgyi és kassai magyar férfiak százai háromnapi élelemmel, a háborús károk helyrehozatalára meghirdetett, a kísérő katonák által gyakran hangoztatott „málenkij robotra.“ Csak a kassai Szedria, a börtön épülete előtt értették meg, hogy a jóvátételi munkák helyett börtön vár rájuk, a továbbiakban pedig a legszörnyűbb körülmények között végzett kényszermunka a sztálini munkatáborokban.
Idén február 22-én erre a tragikus évfordulóra közel százan emlékeztek a korabeli gyűjtőtábor, a Szedria épülete előtt kassaiak és Bódva-völgyiek, közöttük a valamikori deportáltak közvetlen hozzátartozói, gyermekei.
A Csemadok szepsi és kassai szervezetei által megvalósított megemlékezés főszervezője, Köteles László, a Csemadok alelnöke, mint a deportálások által többszörösen érintett család leszármazottja tisztelettel köszönte meg az emlékezők megjelenését.
„Történelmi felelősségünk, hogy emlékezzünk! Hetvenöt éves adósságot törlesztünk a mártírsorsot szenvedett elődjeink emléke előtt, hiszen a magyarok és németek világháború utáni szenvedéseiről az elmúlt időszakban nem lehetett megemlékezni és a deportálások alatt elhunytakért csak a harangjaink szóltak” – hangsúlyozta.
Balassa Zoltán kassai újságíró a kor történéseit idézte fel. „Az erdők, a lápok hallgatnak, de a történetírás és a túlélők sem szívesen emlékeznek meg erről. Holott kötelességünk leróni kegyeletünket és emlékeztetni erre a vérlázító és égbekiáltó gazságra. (…) Fejet hajtunk, emlékezünk és nem hallgatunk!“ – mondta.
A Karpatendeutschen Vereins – Kárpátnémet Egyesület nevében Angelika Dubíková alelnök emlékezett meg a szepességi és mecenzéfi németek szenvedéseiről. Emlékbeszédében kiemelte, hogy minden nemzetnek biztosítani kell a jogot arra, hogy megemlékezhessen az áldozatairól, szenvedéseiről „Ez a hely, ahol fogva tartották őket, legyen mementó, hogy ilyen tragikus események ne ismétlődhessenek” – mondta.
A megemlékezésen a történelmi egyházak kassai lelkészei: Orémus Zoltán református lelkész, esperes, Belá Tamás római katolikus káplán és Bohács Béla görögkatolikus parókus mondtak imát. Befejezésül a jelenlévők közösen énekelték el nemzeti imánkat.
A tisztelgés vasárnap Szepsiben folytatódott, ahol előadásokkal egybekötött megemlékezést tartottak a visszaemlékezőkkel és érdeklődőkkel megtöltött Magyar Házban. A szepsi dalárda háborús nótákat adott elő, melyekben először a harci mámor, utána viszont már fájdalom szólalt meg.
Köteles László folytatta a kassai pasztorációs központban elkezdett előadását „Miért és hogyan valósult meg a felvidéki magyarok és németek deportálása a szovjet munkatáborokba?” címmel. Kiemelte, hogy 1945-ben magyar- és németellenes etnikai tisztogatás zajlott szülőföldünkön, de tisztességtelen lenne, ha nem emlékeznénk meg a földijeinkkel együtt elhurcolt szlovákokról, ruszinokról és lengyelekről is.
A lőcsei születésű, de magát eperjesinek tartó Flórián László a Bódva-völgyiekkel együtt deportált édesapja hagyatékából mutatott be korabeli dokumentumokat és naplókat. Az ő érdeme a nuzali fogolynak, Pásztor Gézának eredetileg németül írt, a lágerre vonatkozó emlékeinek magyar nyelvre fordítása és nyilvánosságra hozatala. A megemlékezésen a jelenlévők közösen tisztelegtek a deportálások alatt mártírhalált haltak emléke előtt.
