Különleges könyvbemutató és kiállítás résztvevői lehettünk a napokban a Gellért Szálloda egyik termében. Az egyik fal mentén hosszan színes fotómontázsok álltak különböző festményekről, köztük számos ismert vagy stílusjegyei miatt ismerősnek látszó kép. Valójában mindegyik fotó hamis, manipulált vagy bizonytalan szerzőségű festményről készült.
Kieselbach Tamás művészettörténész és műgyűjtő, az egyik legnevesebb magyar aukciósház tulajdonosa több évtized alatt sok száz hamis műtárgy fotóját gyűjtötte össze oktatási célból, s ezeket a kötet készítőinek rendelkezésére bocsátotta. Ennek köszönhetően nem csupán egy-két illusztráció, hanem hatalmas képanyag gazdagítja a most megjelent könyvet, amely az első magyar nyelvű összefoglaló munka erről az izgalmas kérdésről.
Mind hamisítvány (Fotó: Cservenka Judit)
Valójában nemcsak izgalmas, hanem veszélyes, súlyos anyagi és erkölcsi károkat okozó jelenségről van szó, amelynek híres-hírhedt külföldi eseteiről korábban úgy gondoltuk, hogy csupán a gazdag nyugati világ ügyei.
A rendszerváltás óta azonban a mi térségünkben is fellendült a műkereskedelem, ezen a területen is bekapcsolódtunk a nemzetközi vérkeringésbe.
Előkerültek a rejtett értékek civilektől és intézményektől, családi házak padlásairól, múzeumok raktáraiból, és megjelentek a „szocreál” idején háttérbe szorított kortárs művészek is korábbi és új munkáikkal. És megjelentek a hamisítások is: régiek és újak. A nemzetközi műtárgy-kereskedelemben és a hazai piacon a műalkotások emelkedő árával együtt nőtt a kulturális javak illegális kereskedelme és a hamisítás, valamint az általuk okozott erkölcsi és anyagi károk jelentősége és súlya.
Fotó: Cservenka Judit
Ezért is állt a Hamisítás Elleni Nemzeti Testület kezdeményezése mellé a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala, az Országos Kriminológiai Intézet és a Kieselbach Galéria, együtt vállalva ennek a könyvnek összeállítását és kiadását. Összesen 296 oldalon művészettörténészek, restaurátorok, újságírók és jogászok segítenek eligazodni a műtárgyhamisítás világában, és fogalmaznak meg javaslatokat a hiteles, eredeti magyar műalkotások hatásosabb védelmére.
A képi montázsból úgy tűnik, hogy a 19. század végén és a 20. század első felében született festőket, stílusokat szeretik a hamisítók. Ne gondoljunk csupán egyszerű másolásra; gyakori, hogy egyszerű tájképet „gazdagítanak” figurákkal, vagy híres festő ismert motívumaiból, stílusjegyeivel készítenek „eredeti” alkotást, amelyről egy-egy különösen jól sikerült esetben az aláírás tökéletlensége árulkodik.
Fotó: Cservenka Judit
Néhány festményhamisítási esetről részletesebben is láthattunk, hallhattunk Einspach Gábor, Kieselbach Tamás, és Molnos Péter művészettörténészek magyarázatával.
Például Márffy Ödön (Csinszka második férje) csendéletén a hamisító figyelmét elkerülte egy apró részlet: az asztalon Csinszka porcelánvázájának széle eredetiben finoman hullámos. A hamisítványon sima. Vagy Aba Novák Vilmos Szivarozó férfi című híres képét évtizedekkel a festő halála után „továbbfejlesztette” a hamisító a jobb eladhatóság érdekében: a kopasz, nyakkendős szivarozó úrból sálas, sapkás vagányt alakított, kezében kártyákkal, ám nem vette észre, hogy a szivarvég kikandikál az utólag ráfestett kártyalapok mögül. Az eredetit Aba Novák hagyatékából előkerült archív fotón láthattuk.
A kötet szerkesztőinek – Bendzsel Miklós, Kármán Gabriella és Emőd Péter – meggyőződése, hogy a 19-20. századi és a kortárs magyar festészet rangját és elismertségét veszélyeztető tendenciák visszaszorítása halaszthatatlan.
A könyv célközönsége a műértők körén kívül a műkereskedelem különböző ágaiban dolgozók, a művészettörténészek, kurátorok, továbbá a ma alkotó művészek és a szakképzésekben résztvevők, valamint a gyűjtemények és kutatóhelyek vezetői és munkatársai, s nem utolsósorban a jogalkotás és jogalkalmazás letéteményesei. A könyv kereskedelmi forgalomba nem kerül, de a kiadó intézmények útján eljut az összes profilba vágó hazai képzési, kutatási műhely és közgyűjtemény könyvtárába.
