A Párkánytól három kilométerre fekvő Garamkövesd kis falu, ahol Gyurcsó István neves költőnk emlékét őrzik nevéhez méltón. A faluban nincs kisiskola, óvoda is alig, de van egy jó egyházközség, egy mindezt támogató önkormányzat és a Zöldfaliget Egyesület, amely nagy figyelmet fordít a falu neves szülötteire. Március 8-án előbb szentmisével, majd egy megemlékezéssel tisztelegtek Bátori Schulcz Bódog emléke előtt.
Bátori Schulcz Bódog 1804-ben Körmöcbányán született, 1885. március 8-án Garamkövesden halt meg. Mint honvédezredes, az 1848-49-es szabadságharc 23 csatájában vett részt.
„Kassán a premontreieknél tanult, majd elvégezte a bölcsészeti és jogi egyetemet is, megtanult latinul, németül, olaszul és franciául. 1824 januárjában lépett a császári hadseregbe, hadapród lett a Bakonyi-ezredben. Alakulatával először Besztercebányán, majd Komáromban állomásozott. Innen Gollenhofer Ignác századába helyezték át, Milánóba. Fokozatosan haladt a ranglétrán; 1836-ban dandárnoki hadsegéd lett. 1839-ben a gránátos zászlóaljhoz került át, ahol felettese Damjanich volt. 1841-ben Budára került raktárparancsnokként. 1844-ben 160 emberével együtt Pago szigetére vezényelték. 1845-ben Lévára került, hol 16 hónapig szolgált hadfogó parancsnokul, majd Zárára került. 1848 tavaszán nagyothallása miatt főhadnagyi rangban nyugalmazták, ő azonban önkéntesként visszatért az itáliai fronton harcoló századához. A pesti forradalom hírére hazatért és felajánlotta szolgálatait a szerveződő magyar honvédségnek. Októbertől a Bars vármegyében szerveződő 17. honvédzászlóalj századosa volt. Decembertől őrnagyi rangban a zászlóalj parancsnokává nevezték ki.
A Bátori nevet e harcok során katonáitól kapta, melyet hivatalosan is felvett. Vitézségéért áprilisban alezredessé léptették elő és megkapta a Magyar Katonai Érdemrend III. osztályát.
Június végén a II. hadtest egyik hadosztályának parancsnokává nevezték ki, de ő visszahelyeztette magát régi parancsnokához, így Klapka vezérőrnagy helyettese lett a komáromi várban. Augusztusban ezredessé léptették elő. A vár kapitulációjakor ő is amnesztiát kapott.
A szabadságharc után, 1850 végén költözött Garamkövesdre, ahol bátyja garamkövesdi plébános anyagi támogatása mellett teljes visszavonultságban élt. A császáriak 1850-ben bebörtönözték, majd még kétszer hallgatták ki. Megírta emlékiratait, melyet 1870-ben adtak ki Pesten. Az Esztergomi Szentgyörgy-mezői 48-as honvédtemetőben helyezték örök nyugalomra,1855. március 11-én.” (Forrás: Wikipedia)
A szentmise után a garamkövesdiek az esztergomi honvédtemetőbe mentek, hogy leróják kegyeletüket Bátori Schulcz Bódog emléke előtt.
Az emlékező beszédet Keszeg Ágnes Budapesten tanuló garamkövesdi egyetemista tartotta, majd a 88 éves Stugel Miklós 48-as honvédnótákat énekelt a sírnál.
Gajdos Enikő alpolgármester és Kurali Adianna képviselő a helyi önkormányzat nevében, illetve a Zöldfaliget Egyesület nevében helyeztek el koszorút, a többiek pedig gyertyát gyújtottak a sírnál.
