Az újlóti református templom (Fotó: Sándor Veronika)

Virágvasárnap Jézus Jeruzsálembe vonulásának ünnepe. Ünnepnap. A nap, amit örömmel vár a nép, hiszen ünnepre készül! Az Újlóti Református Egyházközség életében viszont már másodszor érkezett el úgy virágvasárnap ünnepe, hogy az Istent dicsőítő hálaadó istentiszteletet nem lehet megtartani.

1945. március 25-én, virágvasárnap a gyülekezet tagjai ünnepi lelkülettel várták az istentiszteletet. Néhai Szaszák Bertalan, Pozbáról beszolgáló lelkipásztor erre a vasárnapra kihirdette, hogy az úrasztala meg lesz terítve és az úrvacsorai jegyek ki lesznek szolgálva, hogy ezáltal is megerősödjenek a lelkek.

Ezen felül erre a vasárnapra tisztújítást hirdettek, a gyülekezet presbiterválasztás előtt állt.

De mindenki tudja, zajlik 2. világháború és a front lassan átvonul ezen a községen is.

Hallható, érezhető és látható volt ősszel, amikor Érsekújvárt bombázták, a város nagy része romokban hever. Emlékeztek még a község felett vonuló repülőgépekre, a bombázáskor remegő földre, s a füstben úszó városra. Próbáltak felkészülni arra, ha majd eléri Újlótot is a támadás. Óvóhelyeket ástak, a pincéket kibővítették, megerősítették. Az első világégést megélt lakosok nagy segítséget adtak ezekben a munkákban. Megmutatták, hogyan kell megerősíteni a pincék tetejét, hogyan kell ásni a bejáratot úgy, hogy a légnyomás ne pusztítsa el a bent tartózkodókat.

Az újlóti gyülekezet ilyen háttérrel készül a húsvéti ünnepkörre, bízva abban, hogy Isten hajlékában lelkileg megerősödnek, hitükben növekednek. A nép Isten iránti elkötelezettséggel igyekszik a templomba. Az Újlóthoz tartozó Komáromcsehiről is elindulnak két pici babával, egy kislánnyal és egy kisfiúval, hogy keresztvíz alá tartsák őket.

1945 virágvasárnapján úgy készültek az ünnepi istentiszteletre, hogy keresztelő, úrvacsora és tisztújítás is lesz. Sokan készültek Isten házába, hogy ezen az ünnepi Úrnapján a megfáradt lelkek megnyugvásra és felüdülésre leljenek. De váratlanul minden megváltozik, s a tervek szertefoszlanak…

Ám még mit sem sejtve készülődnek, sietnek, igyekeznek a templomba. Nagy szükségét érezte a gyülekezet a vigasztaló Szentlélek munkájának, hiszen egyre többször érkeztek vissza a frontra írt levelek azzal a felirattal, hogy „A címzett hősi halált halt”, vagy „A címzett eltűntnek nyilvánítva”. Ugyanakkor sokan kerültek fogságba az újlóti gyülekezet tagjai közül is.

Megemlékezés a Gyén László emlékhelynél (Fotó: Sándor Veronika)

A nép várta, óhajtotta az istentiszteletet, a harangszó hívogatta a lelkeket. Szívükben vágyakozással indultak Isten hajlékába, hogy együtt dicsérjék Istent és egymás hite által épülhessenek.

Hirtelen azonban 32 repülőgépből géppuskatüzet kapott a község.

Voltak, akik odahaza készülődtek az istentiszteletre, voltak, akik már úton voltak a templom felé. A lelkipásztor Pozbáról szintén úton volt, szolgálatra készen. Elindult, meg is érkezett Újlótra, azonban a templomig már nem tudott eljutni. A bombázások elől menedéket kellett keresnie.

Nem volt ezzel másként az a két család sem, akik Komáromcsehiből érkezve kisbabákkal tartottak a templom felé, várva, hogy a kisdedeket elpecsételjék az Úrnak.

Ugyan már Újlóton volt mindkét család, de a templomig még nem értek el. Az úton váratlanul szembesülniük kellett a támadással. Tudták, haza nem jutnak, a templomig nem érnének el, így betérve egy házhoz menedéket kértek. Ott és akkor minden bizonytalan volt, ezért megkérték az óvóhelyen velük együtt tartózkodó tanítót, keresztelje meg a kisbabákat, hogy immár ők is Isten egyházához tartozhassanak. Így részesítették keresztségben Lászlót és Magda Lujzát.

Megemlékezés az események 70. évfordulóján Sándor Veronika református lekésszel (j.1) (Fotó: Sándor Veronika)

Ugyanakkor voltak, akik a bombázás idejére már megérkeztek az ünnepi istentiszteletre. A fiatalok a templom bal oldalán várakoztak bemenetelre. Köztük Máté Géza 15 éves ifjú is, aki gránátszilánkot kapva a jobb karján megsérült. Ekkor Sallai József fehér ünnepi ingét tépte szét, hogy sebet kötve megakadályozza az elvérzést.

Voltak, akik úgy megijedtek, hogy hazafutottak. A templom körüli események futótűzként terjedtek.

A sebesült gyermek édesapja, Máté Jónás, aki 45 éves volt s még odahaza készülődött, félelmet nem ismerve egyenesen a templomhoz rohant, mert tudta, fiának orvosi segítség kell.

Egészen Budapestig vitte szekéren, mivel Érsekújvárban a bombázások következtében már nem működött a kórház. Ugyanakkor maga Máté Jónás is kapott szilánkokat, amikor otthonról elindult, hogy megmentse gyermekét.

A faluban teljes volt a káosz. Fülsiketítő robbanások, a katonák kiáltozásai, a repülőgépek zúgása, a géppuskák kattogása mind-mind szinte elviselhetetlenek voltak a lakosság számára. Várták, mikor fog eloszlani a lőporfüst a falu felett…

De egyelőre még tart a támadás.

Az istentiszteletre várakozó hívek nem tudják eldönteni, hol lennének nagyobb biztonságban, maradjanak kint vagy menjenek be a templomba…

Voltak, akik úgy vélekedtek, hogy a templom nem pince és nem óvóhely, ezért a támadás következtében könnyen maga alá temetheti a lelkeket. Azok, akik így vélekedtek, az út melletti árokba szaladtak, hogy megbújjanak. Közéjük tartozott Tildi Rozália asszonytestvérünk is, aki az újlóti gyülekezet 95 éves aktív tagja.

(Fotó: Sándor Veronika)

Voltak, akik úgy vélték, nincs idő már az árokig sem eljutni és bíztak abban, Isten hajléka oltalmat nyújt számukra. Azok, akik berohantak a templomba, lefeküdtek a padok alá. Féltek, sírtak.

Egyszer csak énekszó hallatszott a pad alól. Valaki elkezdett énekelni egy Hallelujah énekeskönyvi éneket, mire a többiek kísérni kezdték őt.

Énekszóval erősítették egymást, s énekszóval tompították félelmüket, amit a kintről bejövő zajok csak fokoztak.

Gyén László vélte, az árokig már nem fog tudni eljutni, ugyanakkor nem mert bemenni a templomba sem. Azok, akik ott maradtak a templomnál, kérlelték őt, ne maradjon kint, ám a félelem kint tartotta őt. Vita közben észlelték, hogy támadás érte a templomot is.

Gyén László emlékhely a templom tövében (Fotó: Sándor Veronika)

Isten hajlékának bal oldalán nagyon sok ablak betöredezett és a tető is sok helyütt megrongálódott. Mivel Gyén László a templom bal oldalán maradt kívül, halálos sebet kapott.

Az anyakönyvben így jegyezték fel: 20 éves ifjú, aki fejlövést kapott.

Másnap, 26-án a gyülekezet fájó szívvel búcsút vett tőle Rácz Ferenc tanító kíséretével, azonban sírja mellett a feltámadás reményében az Ige május 13-án hangzott el néhai Szaszák Bertalan lelkipásztor ajkáról. A megszállás alatt levő területeken ugyanis nem járhatott-kelhetett a lelkész. Az akkor uralkodó állapotok miatt kétszer is felszakadt a seb, így történhetett meg, hogy az anyakönyv ugyanazon ifjúnak két temetést jegyzett fel.

A templom bal oldalán, ahol halálos lövedék érte Gyén Lászlót, emlékhelyet állított az akkori gyülekezet, amit a mai napig őriz és ápol az újlóti egyházközség.

A falut foszforbombákkal felgyújtották. Sokan imádkozva nézték a gomolygó füstöt. Mikor véget értek a bombázások, és a repülőgépekből is megszűntek érkezni a lövedékek, azok, akik az árokban leltek menedéket, lassan felegyenesedtek. Ekkor szembesültek a ténnyel és látták, hogy az utcákat teljesen elöntötte a füst, a foszforbombák felgyújtották a falut, a kazlak égtek az udvarban.

Békességet vártak. Békességet, amiről tudták, hogy nem a világtól kell várniuk, mert az nem adhatja meg. Olyan békességet kerestek, melyet egyedül a mi Istenünk tud adni az Őt félőknek! Mindazoknak, akik vallják, hogy Jézus az élő Isten Fia! Azoknak, akik hirdetik, hogy áldott, aki jön az Úr nevében, Hozsánna a magasságban!

Nyújtson hát vigasztalást e húsvéti ünnepkörben minden megtört szívnek Jézus szava:

Én vagyok a feltámadás és az élet. (János 11:25)

(A szerző újlóti református lelkész.)