(Fotó: pixabay.com)

Kevesebb, mint két év leforgása alatt, immáron sokadjára, ismét a Szlovák Nemzeti Tanács tagjainak plagizálására derült fény. Andrej Danko és Jakab Elemér után – akik máig sem tisztázták nevüket a vádak alól – Boris Kollár, a Szlovák Nemzeti Tanács újdonsült elnöke és Petra Krištúfková képviselő munkáival kapcsolatban merültek fel kétségek. Etikai és oktatásügyi szempontból hosszú távú következményei lehetnek az elmúlt néhány év plágiumbotrányainak, ami mellett nem mehetünk el szó nélkül, és felvet pár kérdést is –olvasható a Diákhálózat a szerkesztőségünknek eljuttatott közleményében.  

Hogyan bízhatunk olyan politikusok képességeiben, akik saját alapszakos dolgozatukat vagy mesterszakos diplomamunkájukat nem voltak képesek megírni, csupán innen-onnan összeollózni? Hogyan fordulhatott elő az, hogy a Szlovák Nemzeti Tanács elnöki székében ülő személy egy újabb plagizátor? Miért ülnek a szlovák parlament bársonyszékeiben  továbbra is olyan emberek, akik a tudást és a művelődést semmibe veszik? Hogyan lehetséges, hogy egyes egyetemek elfogadnak ilyen munkákat? Ki lesz a következő plagizáló politikus? Vajon ez a követendő példa? Ilyen alacsonyak az elvárásaink az ország döntéshozóival szemben? – teszik fel a kérdést.

A szlovákiai magyar diákklubokat összefogó ernyőszervezet, a Diákhálózat nyíltan elítéli a plagizálás bármilyen formáját, illetve annak tolerálását is.

Csatlakozunk az Egyetemisták Diáktanácsa (Študentská rada vysokých škôl – ŠRVŠ) által kiadott javaslathoz, amely a következőket tartalmazza:

a) A kormány váltsa be ígéretét, miszerint kidolgoz egy törvényt, amely lehetővé teszi a csalással megszerzett titulusok elvételét.

b) Elvárjuk az érintettektől, hogy cselekedjenek felelősségteljesen és önként vonják le a politikai következtetéseket. A kampányban hangoztatott közélet megtisztítása ne váljon üres ígéretté pár hónappal a választások után.

c) Vonják meg a szakolcai Közép-európai Főiskola akkreditációját, továbbá a Diákhálózat támogatja a hasonló pszeudo-felsőoktatási intézmények felszámolását.

Mindemellett szorgalmazzuk egy független, egyetemi oktatókat magába foglaló vizsgálóbizottság felállítását, amely gyanú esetén kivizsgálhatja, valóban plagizálás történt-e. Amennyiben bebizonyosodik, hogy egy adott képviselő munkája plágium, felszólítjuk parlamenti mandátumának visszaadására. Továbbá a ŠRVŠ-hez hasonlóan kikérjük magunknak a házelnök kijelentését, miszerint: „minden diák megkönnyíti valahogy a munkáját”. Nem! Minden tisztességes diák az előírt követelmények szerint elvégzi a SAJÁT kutatómunkáját, amennyiben pedig más munkájából merít kutatásához, azt megfelelőképpen jelzi. Wikipédia cikkeket egy az egyben szakdolgozatba másolni pedig egyenesen minősíthetetlen.

Mi, szlovákiai magyar diákok, úgy gondoljuk, hogy a diploma csak akkor diploma, ha tényleges munka és szaktudás áll mögötte, máskülönben csak egy darab papír.

Szeretnénk, ha olyan emberek képviselnék a szlovákiai társadalmat a Nemzeti Tanácsban, akiknek a titulusa nem csak pár könnyen szerzett betű. Minden egyes perc, amit az érintettek büntetlenül töltenek köztisztviselői pozícióban, szégyen a szlovákiai társadalomra.