A szabadtéri szentmisére a Szövetség a Közös Célokért, a Petőfi Baráti Társulás és a Mátyusföldi Nagycsaládosok Egyesülete szervezésében került sor június 7-én, Trianon 100. évfordulója alkalmából a királyfiakarcsai Cserkészligetben.
A szentmisét Balogh Károly plébániai kormányzó mutatta be, aki hangsúlyozta:
nemcsak a trianoni gyászról kell megemlékeznünk, hanem tanulnunk kell a múlt hibáiból és egyesítenünk kell erőinket a megmaradás jegyében.
A megemlékezés jegyében minden mise előtt szól a harang mindazon emberekért, akiknek Trianon fáj. A harang hangja úgy szól, mint a csatába vonuló emberek felkiáltása, mialatt a harang utáni csönd utal arra, hogy a kollektív bűnhődés fogalma nem állja meg a helyét a morális életben. A plébános beszédében kiemelte, hogy a demokrácia látszata csupán egy újabb bálvány, amit imádunk, mialatt nemzetünk szétszakadt. A múlt bélyege, mint a demokrácia bálványa pedig csupán Isten szeretetével zúzható szét. „Építsünk valós és nem hamis bálványokat” – zárta beszédét Balogh atya.
A mise után a Magyarok Nagyasszonya szobránál folytatódott a megemlékezés, ahol egy közös ima után történelmi visszatekintést hallhatott a közönség.
Duray Miklós, a SZAKC elnöke beszédében arra utalt, hogy
azért kell visszaemlékeznünk, mert a nemzetet és az országot a történelem és a politika kivégezte.
Magyarnak lenni most mást jelent
1920-ban mást jelentett magyarnak lenni, mint napjainkban, mert akkor az kemény következménnyel járt. A hungarusz, mint főnév már a 16. században létezett. Míg nem volt jelentősége a szónak, addig az egységet jelképezte, az ország lakóinak egységért, ami ugyan nem biztos, hogy kulturális azonosságot is jelentett. Az idők során a nemzetiségükben azonos polgárok már magyarként tekintettek magukra, s a politikai helyzet nyomása mondatta ki a magyarokkal, azt, hogy ők magyarok.
Történelmi visszatekintésében kitért az 1335-ben íródott visegrádi egyezményre, amely felemelte a térséget. Az ötlet Károly Róberthez fűződik. A térség adottságaihoz és lehetőségeihez mérten olyan egységet kötöttek, amely ötven évre felemelte ezt a térséget, mind gazdaságilag, mind kapcsolati rendszerben. Ennek van ma egy hasonló eszmét követő folytatása, mellyel azt a példát próbálják követni, amit ő képzelt el.
Ez azért fontos, mert ebben a térségben, amelynek része volt a történelmi Magyarország, csak az együttműködés és az egymásra utaltságnak a tudatosítása vihet előre bennünket. Azt a szellemiséget, mely kialakította az új helyzetet 1920-ban, nem szabad követni.
A múlt eseményeiből le kell vonnunk a tanulságot és minden térségben élő társunkat arra kell figyelmeztetni, hogy ne azt kövessék, ami elvezetett 1920-hoz, hanem azt a szellemiséget, melyet 1336-ban megfogalmaztak.
Gubík László, a SZAKC alelnöke beszédében
Pogány Erzsébetre, a társulás egykori igazgatójára emlékezett, akinek munkássága és élete választ adhat a magyarság Trianon kapcsán felgyülemlett kérdéseire.
„Trianont nem ünnepeljük, gyászolni pedig hiábavalóság” – hangsúlyozta. Válaszokat kell adni a felvidéki magyar közösségnek, az egyetemes magyar nemzetnek, a szlovákságnak és a Kárpát-medencei népeknek. Ezek a válaszok pedig Pogány Erzsébet munkásságának példája által adhatók. A válaszok fontosak, mert ha megtaláljuk a helyes választ, akkor megtaláljuk a helyes utat is. Így nem fog előfordulni, hogy száz év múlva a magyarság száma a felére csökken.
Életerő és teremtés
A magyar életerő bizonyítéka az, ha végignézünk népünkön, hiszen Trianonból erőt merített és mégis él az ország a megcsonkítása ellenére is. Pogány Erzsébetet legendás életenergiája vitte előre szándékai által, s ez a magyarságában való megmaradás volt. Ha mindenki felfedezi magában a teremtő erőt, a közössége érdekében, saját érdekén túl akkor meg tudja adni a választ a trianoni traumára.
Szövetségkötés
Pogány Erzsébet élete maga volt a szövetségkötés. Mi magyarok nem vagyunk egyedül, nem is lehetünk egyedül. Ami összeköt bennünket, mindig erősebbnek kell legyen annál, ami elválaszt. Együtt könnyebb legyőzni az akadályokat, állni a csapásokat.
A kereszt példája
Pogány Erzsébet számára fontos volt a keresztben való szentség megélése. Akkor élhetünk újabb boldogabb 100 évet, mint volt, ha a keresztet követjük az életünkben. A kereszt szára Krisztus felé vezet, míg a vízszintes része az életünket jelképezi. Ezért kell, hogy életünket, mint a keresztet, egy erős szár tartsa.
A család példája fontosabb mindennél
A Magyarok Nagyasszonya azt üzeni, hogy az államhatárokat lehet változtatni, de ő a bizonyítéka annak, hogy a szerves egységet szétválasztani nem lehet, mert Kárpát-medence mindig egységes marad.
Megfogyatkozva ugyan, de ennek az otthonnak mi vagyunk a közepén és a jövőt csak a középpontból lehet irányítani.
Tekintsünk egymásra családként, keressük a szövetségeket és legyen ott a teremtő erő életünkben, mindennapjainkban és akkor meg tudjuk dönteni Trianont – zárta szavait Gubík László.
A családi nap a Himnusz közös éneklésével ért véget.
További felvételek a megemlékezésről ITT tekinthetőek meg.
