Az egyik legnagyobb és leghíresebb magyar kerámiaművész: az 1894-ben Nagytapolcsányban született Gorka Géza munkáinak egy része az 1960-as, 70-es években igen kedvelt – értékes, de megfizethető – ajándéktárgyak voltak. Ugyanis számos alkotását akkoriban – a művész hozzájárulásával –sorozatgyártásra adaptáltatta az Iparművészeti Vállalat a kül- és belkereskedelem számára.
Az eredeti, Gorka Géza által jelzett egyedi művek felkutatására másfél évtizedet fordított egy fiatal műgyűjtő: Chovanecz Balázs. Több mint 1000 kerámiából álló gyűjteményének gazdag keresztmetszetét kínálja a Kieselbach Galéria új kiállítása és az eddig megszületett legnagyobb magyar iparművészeti album.
A járványkorlátozások utáni első nagy kiállítás sajtóbemutatójára érkezőket a bejáratnál kis asztalkán fertőtlenítők, dobozban maszkok fogadják, ha valaki anélkül érkezne. A székek is egymástól távol, elszórtan, de egyelőre mindenki a kerámiák között sétál és fényképez.
Rieder Gábor kurátor és Szabó Lilla szakértő jól áttekinthetően, de mégis könnyed látványossággal helyezték el és csoportosították Gorka különböző stílusú alkotásait: az art deco-t, a népies kerámiákat, a Zsolnay-korszakot, a „retró”-t, a habán ihletésűeket és a modern darabokat.
Szabó Lilla szerepe a kiállítás és az album létrehozásában szinte magától értetődő, mert ki állhatna közelebb egy nagytapolcsányi születésű művész munkásságához, mint egy Pozsonyból indult művészettörténész, aki a bemutatón – sok érdekesség mellett – a losonci háziipari műhely jelentőségéről is beszélt.
A II. világháború idején indított el Koltai Ernő, Losonc polgármestere egy háziipari hálózatot, amelybe meghívta Gorka Gézát a kerámiaműhely vezetésére. 1944 végéig működött a Nógrádi Palóc Háziipari Keramikai Műhely.
A közeli Nógrádverőcén már 1927-ben nyitott önálló műhelyt Gorka. Ott telepedett le 1923-ban, házassága után, ott született lányuk, Lívia, s 1972-ben, Gorka Géza halála után Verőcén, családi házukban nyílt meg a nevét és munkásságát őrző múzeum is.
A Kieselbach Galéria egyik falán Gorka Géza életének fő állomásai láthatók képekkel és rövid magyarázatokkal. Hangsúlyos helyen egy különös kompozíció látható: színes, különböző alakú kerámiacserepek egy nagy téglalapra ragasztva. Kieselbach Tamás művészettörténész magyarázta el, hogy a cserépdarabok mindegyike Gorka Géza egy-egy alkotásához tartozott, életművének jelentős része volt.
1945-ben ezeken a kerámiákon szovjet katonák agyaggalamb-lövészetet rendeztek. A cserepekből maga Gorka készítette ezt a mementót: saját múltja töredékeiből egy új művet.
Ezt a drámai alkotást – amivel újrakezdi az életét – akarták a kiállítás középpontjába állítani – mondta Rieder Gábor kurátor. Erre épült a háború utáni bő negyedszázadban újra a híres Gorka-féle kerámia.
A verőcei kertben álló saját üzeméből kerültek ki egyedi alkotásai, míg a Pécsi Porcelángyárral, majd az Iparművészeti Vállalattal kötött megállapodás keretében gyártották azokat a szintén művészi, de sokszorosított kerámiákat, amelyek hazai, de főként külföldi forgalmazása szép hasznot hozott a magyar államnak, a művésznek viszont biztonságot nyújtott az egyéni alkotómunkához.
Gorka Géza részletes életrajzi adatait böngészve kitűnik, hogy az 1933-as milánói Iparművészeti Világkiállítás ezüstérme indította el a háborúig tartó nemzetközi sikersorozatát, s az akkor megalapozott hírnév nem kopott pályája második felében sem.
Ám az adatokból nem derül ki, hogy a külföldi kiállításokon ő is megjelent-e, vagy csak a művei. Azt már a gyűjtemény tulajdonosa, Chovanecz Balázs mondta el, hogy napjainkban Gorka életművéből az art deco és a „retro” kerámiák iránt mutatkozik a legnagyobb kereslet.
A kiállítás augusztus 15-ig tart nyitva, viszont az a 600 oldalas album, amelynek megjelenését a megnyitóra időzítették, maradandó érték. Kieselbach Tamás szerint az ilyen, életműveket alaposan felkutató és bemutató könyvekkel lehet törleszteni a 20. századi magyar művészeti értékek iránti adósságból.
