A Galántai Honismereti Múzeum Fő utcai épületének kiállítótermében augusztus 6-án nyílik meg az a néprajzi kiállítás, amely nagyanyáink falvédőinek gazdag gyűjteményét mutatja be és témájával a 20. századi hagyományos népi és városi lakásbelsőhöz kapcsolódik.

A kiállítás a kivarrott és a nyomtatott falvédők gazdag kollekcióit tartalmazza, amelyek egyrészt a horvátországi nekcsei Szlovák Kulturális Központ által megvalósított Feliratos textil falvédők – nagyanyáink világának vizuális eszközei című vándorkiállítás keretén belül, másrészt pedig a galántai régióból származó falvédőket bemutató önálló részben láthatóak.

A textil falvédők Közép-Európa kulturális terébe Észak-nyugat-Európából, leginkább holland és német területekről jutottak. Horvát területeken, s így a horvátországi szlovákok között is, mint a háziasszonyok vizuális és nyelvi kifejezőeszközei, a 19. századvégétől városi környezetben terjedtek el. A nyitott kémények eltűnése és az épített tűzhelyekkel való helyettesítése után a falusi konyhák berendezéseinek a részei lettek. Itt a 20. század 20-as és 30-as éveiben jelentek meg.

A falvédők előrajzolt mintadarabjai iparos úgynevezett Drukker-műhelyekben keletkeztek. Írásos adatok vannak arról, hogy Ilok községben alakult meg az első mintagyár R. Hoffman Első jugoszláv hímzésminták sablongyára néven, amely 1920-tól 1941-ig működött.

Horvátországban a kivarrott falvédők a legelterjedtebbek a 20. század 70-es és 80-as éveiben voltak. Gyakorlatias felhasználásuk mellett díszítő és nevelő szerepük is volt. Nagyon kedveltek voltak és használatban maradtak mindaddig, amíg a konyha berendezésében új anyagok, mint például a fali csempe, nem kaptak helyet.

A Galántai Honismereti Múzeum néprajzi gyűjteménye 65 kivarrott és 10 színes nyomtatással készült falvédőt tartalmaz, amelyek a galántai régió 15 településéről kerültek a múzeum gyűjteményébe.

A falvédők egyharmada a két világháború közötti időszakban készült. Hasonló számú csoportot képviselnek az 1950-es években használtak, valamint az 1960-70-es években elterjedt mintázatúak. A színes nyomtatással készült falvédők a második világháború utáni időszakra jellemzőek. A falvédők alapanyaga fehér, gyári pamutvászon, amelyet leggyakrabban az iskoláskorú lányok, fiatalasszonyok hímeztek ki. A minták (szerelmespár, gazdasszony a konyhában munka közben, vallási témák, zsánerképek) a kisvárosi életről alkotott sematikus elképzeléseket ábrázolják, amelyhez gyakran frappáns felirat is párosul (például: Azt csicsergi a madár az ágon, páros élet a legszebb ezen a világon, A háztartást kormányozni az asszonynak a gondja, a hozzávaló ezresbankót a férjuram hozza…)

A textil falvédők napjainkban az életmódról, a divatról, az erkölcsről és az általános társadalmi értékekről forrásinformációként szolgálnak azokból az időkből, amikor keletkeztek és nagyon kedveltek voltak.

Az augusztus 6-án nyíló tárlat október 10-ig tekinthető meg.