A nagykaposi millecentenáriumi emlékmű állításának történetét feldolgozó könyv bemutatójára és megemlékezésre került sor augusztus 25-én a városháza nagytermében. Nagykaposon, a városháza előtti téren 1996-ban, az akkori államhatalom nem kis ellenállása közepette állították fel azt az emlékművet, amelynek tetején turulszobor ékeskedik. A Csemadok városi szervezete kezdeményezésére, lelkes magyar emberek támogatásával, a honfoglalás 1100. évfordulója emlékére készült el, és ünnepélyes keretek között avatták fel az említett turulszobrot.
Az idén huszonnegyedik évfordulója volt éppen augusztus 25-én ennek az eseménynek, amelyet most egy emlékkötet bemutatásával elevenítettek fel.
A kötetet az emlékműállítás akkori fő szervezője, Kozsár Miklós szerkesztette segítőivel karöltve.
A rendezvény megvalósulását a Csemadok városi szervezete mellett most is nagyban segítette a Csemadok akkori városi szervezetének vezetése és aktív tagjai, akik ma már 60-80 év közötti emberek, de hajlott koruk ellenére is igyekeztek segíteni, és most is tették a dolgukat önzetlenül. A város vezetését és képviselő-testületét, valamint a könyv létrejöttét segítő bizottságot szintén köszönet illeti.
(Fotó: Lépes Szimona/nagykapos.ma)
A rendezvényen megjelenteket a Csemadok nagykaposi városi szervezete és a könyv kiadójának képviseletében Bálint Annamária köszöntötte.
Ünnepi beszédet Máthé Áron, a Nemzeti Emlékezet Bizottság elnökhelyettese mondott.
Beszédében kiemelte, hogy a mai korszakban az a legfontosabb, hogy el tudjuk-e mesélni saját történeteinket, hogy tovább tudjuk-e adni történeteinket azzal a meggyőződéssel és hittel, hogy megéri magyarnak lenni és maradni.
Kifejezte nagyrabecsülését a helyi közösség iránt a kitartó küzdelemért, és azért, hogy a legbizonytalanabb időszakban, a magyar történeteket elhallgattató légkörben is meg tudták vívni azt a küzdelmet, amely az emlékmű felállítását eredményezte. Orbán Viktor sátoraljaújhelyi beszédére utalva úgy fogalmazott, hogy eljött a magyar nemzet megerősödésének ideje, amikor össze kell kapaszkodnunk, meg kell erősödnünk, és újra létre kell hoznunk azt a Kárpát-medencei fölemelkedést és egységet, amelyet egykor szétszakítottak. Mindezt nem mások ellenében, hanem egyetértésben, másokat meggyőzve kell véghezvinni.
A rendezvényen a könyv laudációját Duray Miklós tartotta volna, aki egészségi állapota miatt sajnos nem tudott jelen lenni a rendezvényen. Üzenetét azonban elküldte a szervezőknek, amit Bálint Annamária tolmácsolt a közönségnek. Duray Miklós üzenetében, melyben szólt a nagykaposiakhoz, Ung-vidékiekhez és bodrogköziekhez egyaránt, visszaemlékezett arra, hogy ő is ott volt Nagykaposon 1996. augusztus 25-én a millecentenáriumi emlékmű felavatásán. Emlékező soraiban a következőket írja:
„Akik akkor megélték ezt a lelkesedést, nyilván nem figyeltek arra, hogy más felvidéki magyar település polgárai is átéltek hasonló pillanatokat, hiszen a honfoglalás 1100. évfordulójának évében mindenütt, ahol emlékezni akartunk, meg kellett küzdenünk a politikai hatalommal. Akiknek hosszabb időre nyúlik az emlékezete, azok felidézhetik, hogy hasonló volt a helyzet 1976-ban is, Rákóczi Ferenc születésének háromszázadik évfordulóján. Van tehát mintegy százéves tapasztalatunk abban, hogyan kell megküzdenünk a nemzeti emlékezet életben tartásáért.”
Az „Őseinket felhozád…” című, Kozsár Miklós által szerkesztett, a Luminosus civil szervezet kiadásában 600 példányban megjelent kötetet Duray Miklós a következő gondolatokkal ajánlja az olvasók figyelmébe:
„.. az emlékezet már a jövő része is, akárcsak a jelenünknek is a jövő vetületében van igazi értelme. Ezt az emlékezetet hivatott erősíteni a nagykaposi millecentenáriumi ünnepről, az előkészületekről, a küzdelmekről és mindennek politikai környezetéről Kozsár Miklós által írt és szerkesztett könyv. Javaslom, hogy minél többen lapozzák a könyvet és böngésszék a benne leírtakat, mert ebből is érthetőbbé válik, hogyan maradtunk meg közösségként, de maradtunk közösségként egyedül.”
A kötetet lapozva és Kozsár Miklóst, a könyv szerkesztőjét kérdezve betekintést kapunk az emlékmű felállításának körülményein túl arról a szándékról, lelkesedésről és emberi érzésekről is, amit akkor megéltek a szervezők és a segítők, de a város teljes magyar lakossága is.
Kozsár Miklós szavai által így szól az emlékezés: „…Az új hazába való érkezés, megtelepedés és honalapítás dicső eseményként él népünk lelkében, így a Csemadok Nagykaposi Városi Szervezetének vezetősége kötelességének érezte, hogy egy, a honfoglalást jelképező emlékmű állításával méltóképpen emlékezzen a történelmi eseményre, így emeljen jelt az utókor számára. A rendszerváltás utáni éveket éltük, hittünk a felvidéki magyarság lelki felemelkedésében, egy új felvidéki nemzettudat kialakulásában. Meg voltunk győződve arról, hogy az emlékműállítás hozzájárul az itt élő magyarság öntudatának erősödéséhez, lelki erejének a növeléséhez. Hittünk abban is, hogy a nemes cél érdekében végzett munka összekovácsolja az itt élő magyarokat, segít megtalálni a másik magyar emberhez vezető utat, akiben társat látunk, akivel együtt érzünk, szolidaritást és közösséget vállalunk, akiben védelmet és támaszt találunk. …Az igazságunkért küzdve, hitet és erőt merítve az emberek támogatásából, sikerre vittük elképzelésünket. Ennek eredményeként 1996. augusztus 25-én nagyszabású ünnepség keretében felavattuk mindannyiunk TURULKÁ-ját. Ung-vidék magyarsága számára felemelő érzést jelentett ez a nap, átélni az egymásra találást, a közös nemzetmentő munkát, amely összekötötte városunk és falvaink nemzeti ügy iránt elkötelezett egyéneit, akik anyagi ellenszolgáltatás nélkül önkéntesen tették a dolgukat.”
A városháza előtti téren a történelmi egyházak képviselői szóltak az egybegyűltekhez, majd megszentelték és megáldották az emlékművet. Közös imával, a himnusz éneklésével, és koszorúzással zárult az emlékmű és üzenete előtti tisztelgés.
A rendezvény végén sor került a bemutatott könyv tiszteletpéldányainak átadására, majd azt követően fogadásra invitálták a vendégeket.
Az augusztus 25-én megrendezett könyvbemutató a zárórendezvénye volt annak a hármas rendezvénysorozatnak, amelynek során a Magyar Házban szervezett „Kovászműhelyben” bedagasztották Nagykapos kenyerét augusztus 19-én, majd 20-án a Szent István-szobor előtt koszorúzással és az új kenyér megáldásával egybekötött megemlékezést szervezett a Csemadok helyi alapszervezete.
