Szeptember 1-jén, a szlovák alkotmány ünnepén az Új Egység mozgalom (UEM) tagjai tiltakozó nagygyűlést szerveztek, hogy a felvidéki magyarság legkényesebb kérdéseire – Beneš-dekrétumok, kettős állampolgárság, társnemzeti státusz – felhívják a figyelmet. Tették ezt mindazért, hogy végre, a 21. század derekán a szlovák nemzet tagjai is megértsék azt, hogy ameddig bizonyos jogok nem illetik meg a Szlovákia területén élő őshonos közösségeket, addig nem lehet a többségi társadalom irányába a kapcsolatokat jobban elmélyíteni.
A szervezők a koronavírus okozta helyzetre való tekintettel, illetve a Pozsonyban életbe lépő vörös riasztás miatt kénytelenek voltak a tervezettnél rövidebbre venni és módosítani az esemény programját.
Délután háromkor a Legfelsőbb Bíróság előtti tér a zord időjárás ellenére megtelt résztvevőkkel, lobogó magyar, felvidéki zászlók és a „Vagyonelkobzás nemzetiségi alapon” feliratú transzparensek forgatagában.
Első felszólalóként Samu István, az UEM elnöke lépett az egybegyűltek elé, aki először szlovák, majd magyar nyelven tolmácsolta a mozgalom üzenetét. Az elején rögtön rámutatott a háta mögött lévő épületre, miszerint az ott ülőket felelősség terheli az utóbbi időben hozott néhány ítélet, többek között a földelkobzásokra vonatkozó döntés miatt.
„Ez már hagyomány, úgy látszik, hogy ha a mozgalom bármit szervez Pozsonyba, akkor siratja az ég. Siratja az érvényben lévő alkotmányt, ugyanis ez az alkotmány számunkra nagyon diszkriminatív jellegű.”
– hangozott el. Beszédében továbbá kifejtette, hogy szeptember elsején
a felvidéki magyar közösségnek nincs mit ünnepelnie, hiszen az alkotmányban még mindig nem szerepel a társnemzeti fogalom, a Beneš-dekrétumok még most is hivatkozási alapként szolgálhatnak az egyes bíróságokon, és az egységes magyar nemzethez való kötődést lehetővé tevő kettős állampolgárság felvételére sincs lehetőség.
Folytatva rámutatott arra, hogy mivel az utóbbi időben a magyarok néhány eset kivételével kevésbé hallatták a hangjukat, így a szlovákok azt hihetik, hogy a felvidéki magyar közösséggel minden rendben van, de ez egyáltalán nem igaz, főként európai szemszögből nézve.
„A megbékélés nem azt kívánja, hogy elfelejtsük a tragikus eseményeket, a tönkretett emberi sorsokat, hanem azt, hogy politikailag és jogilag is jelentse ki a többségi nemzet legfelsőbb törvényhozói testülete és bíróságai, hogy a Beneš-dekrétumok és az ezek alapján hozott jogszabályok többé nem érvényesek. Aki alkalmazni akarja őket, törvényellenes cselekedeteket folytat, amiért felelnie kell. Kérjen továbbá a törvényhozás elnézést az elkövetett jogtalanságokért, s rögzítse ezt egy parlamenti határozatban. Egyúttal tegyen hitet a Magyarországgal való szoros és megbonthatatlan barátságról.”
– tette hozzá. Végezetül elmondta, hogy a felvidéki magyar társadalom nem vélekedhet úgy, hogy a kényes kérdések idejüket múltak, hiszen bármikor elővehetőek, és felesleges feszültségkeltő eszközként alkalmazhatóak a tisztességes szlovák és magyar nép családjai között is.
Másik szónokként Cziprusz Zoltán osztotta meg gondolatait a megjelentekkel. Mint kifejtette, a II. világháborút követően a Beneš-dekrétumok és a Szlovák Nemzeti Tanács akkori rendeletei ugyanabban a kollektív bűnösséget hirdető szellemben születtek, mint a nürnbergi zsidótörvények.
„Ellentétben egyes szlovák politikusok állításával, tartalmukat tekintve nem a szabad világ, a demokrácia, a jogállam, és a jog előtti egyenlőség eszményének megtestesítői, éppen ellenkezőleg, annak tagadásai. Jól szimbolizálják ezt azok a marhavagonok, amelyekben Csehországba kényszermunkára deportálták a magyarokat, viszont pár évvel korábban ugyanilyen marhavagonokban vitték el a zsidókat is gyakran ugyanazok a karhatalmisták, csak éppen más egyenruhában.”
– folytatta. Ezt követően kifejtette, hogy a kollektív jogfosztás mindenkit sújtott, hiszen amikor elvették a nagypapa vagyonát, elvették a talán még meg sem született unoka vagyonát is. Hozzátette, sokak szerint már csak a történelem részét képezik a dekrétumok, mégis máig fosztanak meg állampolgárokat a vagyonuktól pusztán azért, mert azok felmenői magyar vagy német nemzetiségűek voltak. A beszéde további részében érintette azt a tényt, hogy Szlovákiának a 21. században végre bocsánatot kellene kérnie a dekrétumokért, szimbolikusan vagy kártérítés formájában is.
A tiltakozó nagygyűlés a magyar himnusz eléneklésével ért véget.
