Negyedik alkalommal mentek ki a nánaiak és párkányiak a mindkét település részét képező 3 km-re fekvő Hegyfarok szőlőhegyre, ahol Párkány és Nána felé elágazik az út.
Az ottani keresztet a nánaiak állíttatták a két világháború között, mint általában minden keresztet hálából, valami gyógyulás vagy bajtól való megmenekülés okán. Sajnos a feliratot lemosta az idő, de azóta is az erre járó nánaiak, vagy párkányiak a keresztnél mindig friss virággal, egy imával adnak hálát a jó Istennek.
A háború alatt menedék volt ez a pincékből feljött embereknek, akárcsak egy imára, vagy fohászra is. A háború előtt és utána is pár évig, nagycsütörtök estéjén idejöttek imádkozni a nánai hívek, a három km-es utat gyalog tette meg minden korosztály.
Negyedik éve egy kis felújítás, tereptisztítás után ezen az ünnepen szentmisét tartanak.
Az ünnep délutánján szép számban összejöttek a keresztnél az emberek, énekszóval érkeztek, majd a rózsafűzér elmondása után került sor a szentmisére.
Fóthy Zoltán esperes ministránsaival, Hajtman Borbála kántorral együtt örömmel vállalja e misét, hiszen mint prédikációjában is elmondta, a kereszt mindannyiunk menedéke, emlékeztetője és vigasza. Homíliájában utalt az ünnep eredetére.
A Szent Keresztet Szent Ilona találta meg a 4. században: a legendás történet szerint Nagy Konstantin császár édesanyja kiásatta a kereszteket a Kálvária földjéből.
Mindhárom kereszt és az INRI-tábla is előkerült, amelyet Pilátus az Úr keresztjére tűzetett.
335. szeptember 13-án ünnepélyesen felszentelték Jeruzsálemben a Szent Sír-bazilikát. Másnap mutatták fel először a népnek a megtalált keresztereklyét. Az ünnepet előbb Konstantinápolyban, majd a 7. századtól már a nyugati egyházban is megünnepelték.
Az esperes szólt arról is, hogy a mai embernek is menedéke, reménye a kereszt. Ma is bármily nehézség, bánat ér bennünket a megfeszített Krisztus keresztjénél imádkozunk.
Napjainkban ezt bizonyítják mindazon zarándokutak, amelyek során az elődeink által állított kereszteket egyre több helyen felkeresik, újra rendezik. Egy-egy ünnep alkalmával imádkoznak, misét mondanak, s teszik le bánatukat, hálájukat a kereszt tövébe.
A szentmise az egyik legszebb népi énekkel zárult, melytől hangos volt a szőlőhegy:
Van egy jó hely, odamegyek,
Lerakom ott a terheket.
Ott fenn a hegyen van az a hely,
Ahol a szív békére lel.
II. János Pál Pápa többek közt ezt írta a kereszt fontosságáról:
„Az emberi ész képtelen kimeríteni a szeretet kereszten megjelenő misztériumát; a kereszt ellenben meg tudja adni az észnek a végső választ, amit keres”
A szentmise után kis megvendégeléssel ért véget az együttlét, melyet a nánai hívők és a párkányi Magyar Margit hajlékában biztosított.
