Fotó: nlc

„Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is. A test lámpása a szem. Ha azért a te szemed tiszta, a te egész tested világos lesz. Ha pedig a te szemed gonosz, a te egész tested sötét lesz. Ha azért a benned lévő világosság sötétség: mekkora akkor a sötétség?” (Máté evangéliuma 6,21-23)

A szem a látás szerve. Nélküle a körülöttünk lévő világ nem létezne számunkra. Mennyivel szegényebb lehet az az élet, amelyik soha nem láthatott színeket, nem láthatta a természetet, növényeket, állatokat és embereket, a legközelebbieket. Mi természetesnek tartjuk, hogy látunk. Pedig vakon is születhettünk volna.

A keresztyén ember Isten ajándékának tartja a szemet. Isten azért adta, hogy általa megismerjük a világot, az embert és legfőképpen Istent. Tehát a szemnek megvan a maga jelentősége Isten megismerésében. A kijelentés felfogása szemmel történik. Azt is tudjuk, hogy vannak látnokok is, akik Isten titokban lévő dolgait szemlélik. János apostol mennyei látásban látja az új eget és földet, amelyiket Isten akkor teremti, mikor ez a föld és ég elmúlik.

A test lámpása a szem. Ugyanaz a jelentősége az ember életében, mint a Napnak. Ahogy a Nap fénye nélkül sötétség borítaná el a világmindenséget, ugyanúgy a sötétségben van az, akinek a szeme nem ilyen világítótest. A fényképezőgép, amelyiknek a lencséje nem tiszta, sohasem fog szép, éles, a valóságnak megfelelő képet készíteni. A hibás szemű ember csak homályosan látja a dolgokat. Elferdíti a valóságot. Fátyol van a szemén, a fehéret is feketének tartja és fordítva. A bizonytalan látás rosszabb és károsabb a vakságnál.

A vak ember tudja, hogy nem támaszkodhat a látására. De a homályos szemű ember összetéveszti a szakadékot az egyenes úttal. Azt hiszi, hogy jól lát. Csak akkor döbben rá a valóságra, ha a mélységbe zuhant.

Ha elgondolkodunk, el tudjuk-e mondani, hogy tiszta a látásunk? Világosság és tisztaság sugárzik-e a szemünkből? Igaz a közmondás: a szem a lélek tükre. Mindenkinek a szemében tükröződik a mivolta. A sötét lelkű ember sötétséget áraszt önmagából, a jóságos ember tekintete szeretetet és nyugalmat.

Kérdés, hogy milyen a mi szemünk és látásunk? Benne csillog-e az a fény, amely Jézus Krisztustól származik? Szeretetet, jóságot, békességet árasztunk-e azok felé, akikre nézünk? Sok mindent el lehet titkolni, ködösíteni, de szemünknek a fényét, világosságát vagy sötétségét nem lehet elrejteni. Nemcsak Isten, hanem még az emberek is felismerik látásunkban az igazi mivoltunkat. Isten előtt nem lehet ájtatoskodni, nincs helye a képmutatásnak. Ez az ige éppen a farizeusokkal folytatott beszélgetésből származik. Lehull az álarc és az ember igazi arca látszik meg.

Igénk arról is beszél, hogy a sötét és gonosz szemű és látású ember ismét visszanyerheti szemének fényét és világát. Megtisztulhat a szem és a látás. Ezzel együtt tisztává lehet az ember teste is. Soha nem látó embereket látóvá tesz az Isten. Eloszlatja a szemünket elborító homályt és sötétséget és világosságot áraszt maga körül.

Akik az Ő Igéjére figyelnek, többször megtapasztalták, hogy istentisztelet után tisztult a látásuk. Világosabban látják a dolgokat és eseményeket. Amíg a templomban voltunk, hályog hullott le a szemünkről. Csoda történt és nem kisebb csoda ez, mintha a vak nyerte volna vissza látását, szeme világát.

A vakokat és a nyomorékokat meggyógyító Krisztussal voltunk együtt, ezt sokszor elmondhatjuk. Ő gyógyított, amíg Igéjét hallgattuk, olvastuk. Az Ő Szentlelke munkálkodott bennünk. Észrevettük, hogy megváltozott a látásunk. Több fény és szeretet sugárzik belőlünk, mint eddig. És megértjük a zsoltárost: „Az Úrnak parancsolata világos, megvilágosítja a szemeket”. Vagy:„A halló fület és a látó szemet az Úr teremti”.

Hogyan lehetsz ismét tiszta látású? Ha Isten parancsolataira hallgatsz. És Isten szeretetének és kegyelmének a jele, ha megnyitja a szemünket. „Az Isten világosság és nincsen Őbenne semmi sötétség”. Ha mi Isten fiai vagyunk, akkor a világosságban járunk. Ekkor lesz csak igazi közösségünk egymással! Világosságban járni és abban maradni pedig azt jelenti, hogy szeretjük felebarátainkat.

(Antala Éva nagyölvedi lelkész, a Barsi Egyházmegye esperes-helyettese közösségi oldalon megosztott idehirdetése)