Amikor a kormány kinyilvánította az október 24-től érvénybe lépő kijárási tilalmat, a meghatározott szabályok kivétele közt nem szerepelt a temetőlátogatás. Ezért útra kelt a falvak, városok népe, mivel egy nap volt arra, hogy felkeressék szeretteik sírját. Tömegek járták a temetőket, és talán ez az egy nap volt, amikor a virágüzletekben megnőtt a forgalom, hisz sokan igyekeztek leróni a kegyeletüket szeretett halottaik sírjánál.
„Sajnos még nem nyíltak ki a virágok, mert a jövő hét még kellett volna, mert a természet és a Jóisten tudja a rendet, de most így bimbósan hoztam ki, ha jövő héten nem lehet. Majd kinyílik a síron” – mondta egy idős néni, aki a sírt rendezte a németszőgyéni temetőben.
A temetői parkolók mindenütt zsúfolásig megteltek, és mindenki virággal, koszorúval jár-kel – mondta egy Komáromban dolgozó, Párkány felé hazatartó sofőr.
Ezen a napon a halottak kertjeit tömegesen járták az emberek kora reggeltől, sötétedésig. Hiába mondta az államfő, hogy szeretteink megbocsájtják, ha nem rójuk le kegyeletünket a mindenszentek és halottak napján. A kegyeletadás és a megbocsájtás a legbensőbb lelki élet tartozéka.
Talán eltávozott szeretteink és a Jóisten valóban megbocsájtja ezt a kényszermulasztást, de az emberek – úgy tűnik – saját lelkiismeretüket követve tettek meg minden erőfeszítést, hogy eljussanak, nem csak a helyi temetőkbe, de felkeresték elhunyt rokonaik sírját kilométerek megtétele árán, és virágot, mécsest helyeztek el a sírokra.
„Kár, hogy nem tudtuk meg korábban a tilalmat, hogy felkészülhettünk volna. Idős édesanyám teljesen kétségbeesett, de megnyugtattam, hogy mindent elrendezek. Volt mit tenni, hogy a kertben nőtt virágokat cserepekbe rakjam, és három temetőbe hordtam szét. Autó nélkül nem tudtam volna megtenni, hogy egyik faluból a másikba siessek. Nem is tudom, mit csinált, aki egyedül, segítség nélkül vitte ezt végbe. Bizony sokan jöttek kiskocsikkal, biciklivel felpakolva, köztük idős nénik, bácsik, akiknek fiatalabb családtagjaik bizonyára dolgoztak” – mondta egy hatvan körüli nyugdíjas tanítónő.
„Bárcsak több időt tölthettünk volna el a síroknál. Imádkozni is csak otthon tudunk majd. Ez az időszak az elmúlt években másról szólt. Emlékezésről, lassú sétákról, merengésről, amikor megálltunk és mécsest gyújtottunk nem csupán a családtagok, de az eltávozott barátok, ismerősök sírjánál is, és egy-egy Miatyánkot mondtunk el lelki üdvükért.
Én a Lévai járásból jöttem sietve szüleim és nagyszüleim sírjához, hogy nyugodt lelkiismerettel gondolhassak rájuk majd a jövő heti ünnepen” – mondta egy hazalátogató férfi.
Estére fényárban úszott a temető. Virágok pompáztak, és majd a bimbókat is kinyitja az áldott napsugár az elkövetkező napokban. November elsején és másodikán (talán) üresek lesznek a temetőkertek, és az emberek otthonaikban, imáikkal gondolnak szeretteikre.
