A mögöttünk lévő 2020-as esztendőben, a nemzeti összetartozás évében, sokan és sokféle emlékezést terveztek Kárpáthaza-szerte. Emlékezést a száz évvel ezelőtt történt tragédiára és a magyar nemzet összetartozására. Így tervezték ezt a tatai, szőgyéni, szovátai és magyarkanizsai testvértelepülések önkormányzatai, kulturális szervezetei, tanintézményei. Kidomborítva, és belekapaszkodva abba a ténybe, hogy a szétszakítottság ellenére száz év után is erősítik egymást, mert összetartoznak. Nagy álmok születtek, külön-külön és együtt.
Emlékezni szerettek volna a szűkebb közösségben, és emlékezni együtt, mindazokkal, akikkel az elmúlt évtizedekben ugyancsak közösen, egymást megerősítve emlékeztek, együtt ünnepeltek, alkottak és teremtettek.
Ezt az együvé tartozást az anyaországi Tata városa fogta egy csokorba az elmúlt évtizedek alatt, és az elszakadt országrészeket képviselő testvértelepüléseknek teremtett számtalan esetben találkozásokat, nemzeti identitást megerősítő rendezvényeket.
Közösen, nagy és méltó emlékezést terveztek a nemzeti összetartozás napjára, a közös testvérvárosban, Tatán. Létrejött a forgatókönyv, összeállt a program, elkezdődtek a megbeszélések, megtörtént a szereposztás.
Akkor jött a vírus, és egyre keményebb intézkedésekkel terjesztette ki árnyékát, áthúzva a terveket. Az idei év tavaszának kezdetétől napjainkig szinte az összes olyan testvérvárosi projektet, programot meghiúsított, amelynek keretében a résztvevők személyes találkozására került volna sor.
Elmaradtak a hagyományos, közös rendezvények Tatán, Szőgyénben, Szovátán és Magyarkanizsán. Maradtak az intézkedések keretében megvalósítható szűkebb körű találkozások. Június 4-én Méri Szabolcs szőgyéni polgármester vett részt a nemzeti összetartozás napja alkalmából szervezett csendes megemlékezésen, Tatán.
Június 30-án Rigó Balázs, Tata alpolgármestere érkezett a szőgyéni Csongrády Lajos Alapiskola tanévzáró ünnepségére, ahol a hagyományoknak megfelelően könyvcsomagokat adott át a magyar kultúra ápolásában jeleskedő hat diáknak.
Július 14-én a Szőgyéni Szépkorúak Klubja és a Tatai Városi Nyugdíjas Klub ünnepélyes keretek között testvérszervezeti megállapodás kötött Szőgyénben. A rendezvényen a két település polgármestere, Michl József és Méri Szabolcs is jelen volt.
Július utolsó napjaiban Szarka Andreának, a szőgyéni iskola igazgatójának vezetésével, a hagyományos biciklitúra helyett egy kis csapat kerekezett el a testvérvárosba, köztük Méri Szabolcs polgármester és Farkas Zsolt iskolaesperes.
A trianoni évforduló alkalmából készült emléklap – Szőgyén Öröksége Társulás
Októberben az aradi vértanúk emlékezésén Tatán még részt vett a szőgyéni küldöttség, de az ugyancsak Tatán megrendezett Határtalan képzőművészet című vándorkiállítás befejező állomásán már nem képviseltethette magát, annak ellenére, hogy két szőgyéni művész munkája is látható volt a tárlaton.
„Az év egyik legfájóbb vesztesége a szőgyéni alapiskolások számára rendezett tavaszi anyanyelvi vetélkedő meghiúsulása volt. A vetélkedőn játékos anyanyelvi feladatokat oldanak meg a diákok négyfős csapatokban. Az idén lett volna a huszadik alkalom. Ám, hogy az érdeklődő gyerekek mégse maradjanak anyanyelvi fejtörők nélkül, Rigó Balázs alpolgármester védnökségével, Furfang címmel, online pontgyűjtő játékot hirdettünk meg alsó és felső tagozatos tanulók számára, amelyen a szőgyéni diákok mellett magyarkanizsai és szovátai gyerekek is részt vehettek. Március 30-ától április 25-ig összesen 100 diák gyűjtögette a pontokat. Mindenki Messenger-üzenetben kapott naponta egy feladatot, amelynek a megoldását még ugyanazon a napon éjfélig hasonló módon kellett visszaküldenie. A feladatokat Kristófné Szabó Szerafina könyvtárossal állítottuk össze. A négy hétig tartó pontgyűjtés során megszerzett pontokat apró ajándéktárgyakra – tollra, jegyzettömbre, csokoládéra, illetve színesceruza-készletre, valamint könyvre – válthatták be a nyertesek” – olvasható Osgyáni Zsuzsanna, Tata város önkormányzatának külkapcsolatokért felelő munkatársa írásában a Tatai Patrióta című lapban.
Magyarnak lenni címmel közös interjú készült tatai felkérésre, melynek során a város díszpolgárai mondták el ünnepi gondolataikat: Molnos Ferenc Szovátáról, Nyilas Leonov Anita Magyarkanizsáról, valamint e cikk szerzője Szőgyénből.
Ez az interjú rövidített formában, nyomtatott változatban a Tatai Patrióta idei második számában is megjelent. Ugyancsak születtek vallomások, szétszakítottságról és együvé tartozásról, melyek a testvértelepülésekről érkeztek és a Tatai Városkapu lapban jelentek meg.
„A You Tube-on látható egy magyarkanizsai, pontosabban oromi gimnazista, Purger Doroti verses videója is, amelyet a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága által a trianoni békediktátum aláírásának 100. évfordulója alkalmából meghirdetett, Milyen jó, hogy itt vagyunk című pályázatára készített. Doroti hat alkalommal volt résztvevője a Tata Város Önkormányzata által szervezett Tehetséggondozó Művészeti Tábornak, számos tatai, szőgyéni és szovátai ismerősre és barátra tett szert a tatai táborozások alkalmával. A videó, amelyben nem kevesebb, mint 45 versmondó szerepel a Kárpát-medence majd minden tájáról, „Magyarkanizsa – Wass Albert: Üzenet haza” címen található a You Tube-on. A 100 éves trianoni évfordulóra készülve jött létre a Facebookon az „Ez a föld” nevet viselő csoport, amely jelenleg több mint kétszáz tagot számlál. A csoport neve Vörösmarty Mihály Szózatának közismert soraira utal („Ez a föld, melyen annyiszor / Apáid vére folyt; / Ez, melyhez minden szent nevet / Egy ezredév csatolt.”), célja pedig, hogy a hónapokig tartó bezártság idején legalább virtuálisan kimozdulva otthonról, a történelmi Magyarország nevezetes helyeire vigye el az érdeklődőket. A június 4-i évfordulót megelőzően bő egy hónapon keresztül határon túli magyar településekről készült régi képeslapokat osztottunk meg a csoportban – megnevezés nélkül, csak néhány, az adott helyre jellemző címszó megadásával, rejtvényként. Augusztus közepétől október közepéig pedig, immár több közreműködővel, képrejtvényekkel idéztünk fel korábban még be nem mutatott nevezetességeket” – tudtuk meg a Patrióta újságból, ugyancsak Osgyáni Zsuzsanna közlése nyomán.
A trianoni évforduló alkalmából készült emléklap – Szőgyén Öröksége Társulás
A tatai önkormányzat a Tatai Városi Diákönkormányzattal közösen még az év elején meghirdette a „Hazai tájakon” című rajzpályázatot. A beérkezett alkotások bemutatására internetes oldalt hozott létre, ahol szőgyéni, szovátai, magyarkanizsai és tatai diákok olyan alkotásai láthatók, amelyek a történelmi Magyarország környezeti értékeit ábrázolják.
Mint oly sok minden az elmúlt esztendőben, az online térbe költözött rendezvények között található a gyászos trianoni évforduló napjára, de hangsúlyosan a nemzeti összetartozás éve szellemiségében Tatán készült, zenei aláfestéssel kísért diasorozat is, amelynek szőgyéni, szovátai és magyarkanizsai magyar fiatalok a főszereplői.
„Megtanulom, megőrzöm / Tanítom, továbbadom / A szüleim nyelvét a gyerekeim hangján / Elkopni nem hagyom.” Gyulai István közkedvelt, Örökségünk című dalát közel negyven szőgyéni, szovátai, magyarkanizsai és tatai diák egyenként otthon énekelte mikrofonba, az egyedi felvételek zenei összeszerkesztését Paulovicsné Guoth Zsófia tanárnő végezte el Tatán. A videó a You Tube-on „Tata – Örökségünk 2020. június 4.” címen található.
A tatai önkormányzat együttműködve a Tatai Televízióval 60 perces filmösszeállítást készített a 23 éve Szőgyénnel, 18 éve Szovátával és 8 éve Magyarkanizsával fenntartott testvérvárosi kapcsolatokról, valamint egy közéleti kerekasztal-beszélgetés keretében Michl József tatai, Méri Szabolcs szőgyéni, Fülöp László Zsolt szovátai és Fejsztámer Róbert magyarkanizsai polgármesterek osztották meg ünnepi gondolataikat.
November 1-jén megszületett a Meselánc. Rigó Balázs, Tata alpolgármestere indította útjára az első mesét: „Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren túl, még az üveghegyeken is túl, volt egyszer egy gonosz boszorkány, aki megátkozta Közelfölde lakóit azzal, hogy mindig távol kell maradniuk egymástól, s ha mégis közelednének, minden egyes lépéssel közelebb jutnak világuk pusztulásához.” A közös meseírásban tatai, szőgyéni, szovátai és magyarkanizsai gyerekek vettek részt. Tizenegy mese született, rajzos és videós illusztrációkkal kísérve, erre-arra kanyarodva az öt település között, távolságokat áthidalva, a történelmi Magyarország területén.
Tatai és szőgyéni fiatalok a szőgyéni emlékparkban, a 2019-es évi emlékezésen (Fotó: Berényi Kornélia, archív)
Mi lett az átokkal és Közelfölde lakóival? „Közelfölde lakói közül a király legfiatalabb leánya vállalta, hogy a jóságos boszorkány szolgálójává legyen. Három csalafinta kérdésre kellett helyes választ adnia ahhoz, hogy megtörjön az átok. Az első kérdés az volt, hogyan tudná megtanítani az embereket, Közelfölde lakóit arra, hogy az átok idején távolról is kimutassák szeretetüket társaik felé. A kis királylánynak a szeretetről piros szívecskék jutottak eszébe, ezért azt a választ adta az első kérdésre, hogy Közelfölde lakói rajzoljanak szívecskéket az ablakaikra. Mivel tudják kifejezni egymás iránti tiszteletüket Közelfölde lakói úgy, hogy nem érnek egymáshoz? – ez volt a második kérdése a jó boszorkánynak, a királylány pedig rövid gondolkodás után azt a feleletet adta, hogy minden este ugyanabban az időben álljanak ki Közelfölde lakói az ajtajukba és tapsolják meg egymást. A harmadik és egyben utolsó kérdés ez volt: Vajon hogyan tudnak Közelfölde lakói egységben, de mégis távol maradni egymástól? A válasz a kis királylány szívéből érkezett: a szeretet és a tisztelet kimutatásával, mivel ezek nem igényelnek közelséget, csak egységet!” – mondta el portálunknak Osgyáni Zsuzsanna, az online térben zajlott meseírás gondozója.
Az anyaországi, felvidéki, erdélyi és vajdasági testvértelepülések önkormányzatai, kulturális szervezetei és tanintézményei bíznak a mielőbbi találkozásban, az együtt történő emlékezésben, az egység megvalósulásában, hiszen a gyerekek már megírták: Közelfölde nem adja fel!
