Komáromban az Eötvös Utcai Alapiskola a legdinamikusabban fejlődő magyar tannyelvű alapiskola: már második éve sikerült három osztályt nyitniuk az első évfolyamon. Majer Péter igazgató szerint ez annak is köszönhető, hogy folyamatosan újítanak. Többek között a szlovák nyelvet is innovatív módszerrel oktatják mind az alsó, mind pedig a felső tagozaton. Milyen ez a módszer és mitől sikeres? Ennek próbáltunk utánajárni. A szlovák nyelv oktatásáért felelős igazgatóhelyettesekkel, Kováč Klaudiával és Szabó Križan Andreával beszélgettünk.
„A felvidéki magyarok számára nagy kihívás a szlovák nyelv elsajátítása. Mi azt gondoljuk, ezt igenis meg lehet tanulni megfelelő módszerrel és formákkal“ – kezdi a beszélgetést Andrea. Több mint húszéves pedagógiai gyakorlattal a hátuk mögött, két éve dolgoznak az Eötvös Utcai Alapiskolában, mint igazgatóhelyettesek. Mindkettőjük feladata – Andreának az alsó tagozaton, Klaudiának a felsőn –, a szlovák nyelv tanításának a bevezetése, „kicsit máshogy“ történő tanítása.
Mint kiderült, nincs új módszer. A tanárkollégákkal való folyamatos munkamegbeszélések, workshopok, tapasztalatcserék a hangsúlyosak. Míg a gyerekek esetében a játszva tanulás, az élményalapú pedagógia a fontos, na és persze a rengeteg sikerélmény. Jelentős különbség még, hogy már az alsó tagozaton szakosodnak a tanárok.
„Szlovákiában a 90-es évek első felétől létezik egy koncepció, melynek alapján a szlovák nyelv oktatása folyik a magyar tannyelvű iskolákban. De a módszertanról a tanár dönt, a diákjaihoz igazítva azt. Még az sem biztos, hogy minden ötödikes osztályban ugyanazzal a módszerrel tanítok“ – magyarázza Klaudia. Véleménye szerint az a lényeg, hogy a tanár ezt felismerje és igény szerint képes legyen a változtatásra.
„Rendelkezésünkre áll egy eszköztár, amelyben vannak segédanyagok, módszerek, formák és ezek közül választ a pedagógus – a számára megfelelőt.
Nem mindegyik módszer és nem mindegyik technika felel meg minden tanárnak: van, akihez közelebb áll a kooperatív módszer, van, akihez a projektalapú. Ezen belül is differenciálunk, mert az sem mindegy, milyen gyerekekkel dolgozunk“
– jegyzi meg Klaudia.
Az alsó tagozaton tanító Andrea szerint az első osztályban az a legfontosabb, hogy megszerettessék a szlovák nyelvet a gyerekekkel. Mint kiderült, a legtöbb gyerek színtiszta magyar környezetből kerül be az iskolapadba, mindössze 15 százalékuk jön szlovák óvodából, de jellemzően ők is magyar szülők gyermekei, ritkaság a vegyes házasságból érkező gyerek. „Nemrégiben készítettünk egy felmérést a másodikosok között: 21 gyerekből 17 mondta, hogy a kedvenc órája a szlovák nyelv. Ez kulcsfontosságú“ – vélekedett. Szabó Križan Andrea a legnagyobb sikerélményének azt tartja, amikor a folyosón szlovákul köszönnek rá a tanítványai. „Meglát, és azt mondja: Ahoj, teta Andrea! Ez azt jelenti, hogy asszociál, és rólam a szlovák nyelv jut az eszébe“ – magyarázta.
Az órákon már az első évfolyamtól csak szlovákul beszélnek, minimálisra tehető, amikor elhangzik egy-két magyar szó. A folyamatos ismétlésnek, a különböző didaktikai módszereknek, a vizualizációnak köszönhetően a gyerekek megértik az addig ismeretlen nyelvet.
„Ezek mind segítik a gyerekeket. De a legfontosabb, hogy játék legyen. Sok játék és még több játék legyen segédeszközökkel, szemléltetőeszközökkel, melyek közül sokat magunk készítünk. A gyerekek észre sem veszik játék közben, hogy megtanulják a nyelvet“ – fogalmazott.
A két igazgatóhelyettes beszámolt arról is, hogy a számos, általuk kínált program mellett kialakítottak az első négy évfolyamon egy szlovák nyelvi tantermet, amelyet a gyerekekkel csak meseszobának hívnak. „Interaktív táblán dolgoznak a gyerekek, szórakoztató formában tanulják a szlovák nyelvet. Nagyon szeretik, sok a játék és dramatizálás, szintén csak szlovákul. Kováč Klaudia elmondta, a felső tagozaton is létrehoztak a szlovák nyelv oktatására egy szaktantermet, ahol a gyerekek nem hagyományosan rendezett padokban ülnek.
„Sokat mozognak az órákon, számos olyan feladat van, melyek során fel kell állniuk az asztaltól, körjátékokat játszanak“ – húzta alá.
Kiemelte, a felső tagozaton is a kommunikációra helyezik a hangsúlyt. „A nyelvtant is kommunikációs témákon belül tanuljuk, a beszélgetések, szituációs játékok során azokat a nyelvi szabályokat tanulják meg, amelyeket el kell sajátítaniuk“ – nyomatékosította.
Kováč Klaudia hozzátette: fontos szempont számukra, hogy a gyerekeket ne akassza meg az átlépés negyedikből ötödikbe, ahol már több a nyelvtan. „Ugyanott folytatjuk, a szemlélet marad. A felső tagozatosok esetében is ugyanolyan fontos, hogy szeressék a szlovák nyelvet. Ezért velük is sokat játszunk. Főleg szituációs játékokat, amelyek során sikerélményük van.
Ha a gyereknek van sikerélménye, akkor bátran meg mer szólalni szlovákul. Minden iskolaév elején leszögezzük: nincs rossz válasz, azért vagyunk itt, hogy tanuljunk“
– mesélte. A cél, hogy a diákok úgy menjenek középiskolába, hogy tudjanak és bátran beszéljenek szlovákul.
A tanulókat nyelvi tudásuk szintjétől függően csoportokra osztják, és kiscsoportos foglalkozásokat tartanak. Mindketten úgy vélekednek, fontos a gyerekeknek az élmény, nem csak a tanítási órákon. „Hangsúlyt fektetünk az órán kívüli tevékenységre is, ezért tanulmányutakat szervezünk kifejezetten szlovák környezetbe, ezenkívül szlovák nyelvi táborokat is szervezünk“ – árulták el, hozzátéve, a megvalósulásukért sokat pályáznak a minisztériumhoz, megyéhez, alapítványokhoz.
A szlovák szakos kollégák részére bebiztosítják az Alf programot, amelyben a tanárok saját maguk dolgoznak. Emellett folyamatosak a munkamegbeszélések, mindkét tagozaton. „Workshopokat tartunk, új programokat mutatunk be egymásnak, vagy ha éppen új segédeszközünk van, akkor azt. Megbeszéljük, megosztjuk a tapasztalatainkat.”
Nem titkolják, van nehézsége is ennek a fajta oktatásnak. „Rengeteg munka van benne. Nemcsak az órára való felkészülés, de maga az óra is megterhelő“ – vallotta be Andrea.
A folyamatos ismétlésre, a ciklikusságra épül fel a szlovák nyelv oktatása. A két pedagógus úgy vélekedett, az órai munkában épp az a megterhelő, hogy változatos legyen. „A pedagógus részére talán ez a legnehezebb, hogy másképp tanítson, ezért fontosak a képzések, ebben támogatjuk a tanárainkat“ – összegezte Klaudia. Véleménye szerint mindnyájuk érdeke, hogy új, a különböző képzések során megtapasztalt ötletekkel gazdagodjanak, amelyeket némi változtatással képesek beépíteni az óráikba.
Beszélgetésünk során többször felmerült, hogy a tanítás és tanulás folyamata több szereplős, sok múlik a diákokon, de még a szüleiken is. „A gyerekek között is van olyan, akinek nincs nyelvérzéke, de fontos, hogy a tanár ezt felismerje, mert a többszöri kudarc után félő, hogy a gyerek nem szólal meg” – vélekedett Klaudia. Mindketten hangsúlyozták, fontos szempont a szülők hozzáállása is. „Tapasztaltuk, hogy a szülők sokszor csak legyintettek, minek az a szlovák. Most, hogy látják a gyerekeken a fejlődést, már másképp viszonyulnak ők is hozzá, támogatják a gyermekeiket a szlovák nyelv elsajátításában“ – jegyezte meg Andrea.
Elismerték azonban, hogy a pedagógus személye a leginkább meghatározó. „Iskolánkban már az alsó tagozaton szakosodnak a tanárok. Csak olyan pedagógus tanítja szlovákra a gyerekeket, aki úgy érzi, hogy magabiztosan bírja a nyelvet és szereti is azt tanítani. Nincs rákényszerítve egyetlen tanárra sem“ – nyomatékosították.
Szabó Križan Andrea bevallotta, hogy ő sem a kezdetektől tanította ezzel a módszerrel a szlovák nyelvet, folyamatos tanulás és fejlődés során sajátította el azt.
„Nekem is sok sikerélményem származik abból, hogy a gyerekek szívesen tanulják meg a nyelvet. Ez motivál, és most érzem úgy, hogy sikerrel kamatoztatom az eddig megszerzett tapasztalataimat, tudásomat“.
Kováč Klaudia ellenben szakközépiskolában tanított korábban, és a saját bőrén tapasztalta, hogy milyen hátrányt jelent olyan gyerekekkel foglalkozni, akik nem beszélik a nyelvet. „Úgy kerültek a középiskolába a gyerekek, hogy nem tudtak megszólalni szlovákul. Az első félév arról szólt, hogy legyőzzék a gátlásaikat és merjenek megszólalni. Utána kezdődhetett csak el a tanítás folyamata. Kihívásnak tekintem, hogy az iskolánkból kikerülő diákok már ne ezzel a hátránnyal induljanak“ – fogalmazott. Szinte egyszerre mondták: „jó úton haladunk”.
Bár az innovatív módszerek bevezetése és alkalmazása anyagi terheket is ró az intézményre, Majer Péter iskolaigazgató bizakodó: igyekszik minden szükséges módszertani eszközt bebiztosítani és minden feltételt megteremteni a tanárok és a diákok részére. „Magyar tannyelvű alapiskola vagyunk, de fontos számunkra, hogy bebizonyítsuk: magyar alapiskolából is tudunk szlovákul jól beszélő diákokat kinevelni. Ez is a kitűzött céljaink közé tartozik” – fogalmazott.
