Az Európai Unió egyik örök kérdése az állami szuverenitás. Valahol érthető, hogy amennyiben egy tagállam élvezni kívánja a közös szövetségünk előnyeit, egyet vissza kell lépni ahhoz, hogy kettőt léphessen előre. Így van ez az egyén esetében is, aki a jogállam nyújtotta biztonság miatt aláveti magát az állam törvényeinek. Ugyanezt tapasztaljuk nemzetközi szinten is, amikor az európai államok az uniós tagságuk árán engedik, hogy hatáskörüket csorba érje.
Ez az élet rendje, valamit valamiért. A gond csupán ott kezdődik, amikor az EU szelektálni kezd. A számára érdekes témákban ragaszkodik a hatásköréhez, míg a kellemetlen, háklis témáknál mossa kezét. Eközben azzal érvel, hogy a vitatott kérdés tagállami hatáskörbe tartozik. Az effajta brüsszeli alibizmus mutatkozott meg a Minorty Sefapack elutasításakor is.
Sokszoros csalódást jelent ez a döntés. Elsősorban az európai kisebbségek arculcsapása ez. Az Európai Unió 40 millió állampolgára – azaz hétből egy – tagja valamely őshonos nemzeti kisebbségnek, vagy nyelvcsoportnak.
Ez a nem megkerülhető tömeg bizony intézményesített védelmet igényel, hiszen egyik őshonos kisebbségre sem jellemző, hogy lélekszámuk növekedne, épp ellenkezőleg. Tapasztaljuk ezt idehaza is.
Ezért fontosak az olyan lehetőségek, mint az Európai polgári kezdeményezés. Az Európai Bizottság oldalán olvassuk: „Egymillió aláírás összegyűjtésével bármely uniós polgár új jogszabály alkotására kérheti az EU-t. Bonyolultan hangzik? Pedig nem az.” Holott mégis! Íme az élő példa, ami bizonyítja, hogy mennyit ér ez az eszköz. A Minorty Sefapack elutasításával Brüsszel megtagadta demokratikus elveit és tovább mélyítette az Európai Unió iránt érzett bizalmatlanságot.
https://felvidek.ma/2021/01/az-europai-bizottsag-cserbenhagyta-az-eu-nemzeti-es-nyelvi-kisebbsegekhez-tartozo-50-millionyi-polgarat/
Amikor a bevándorlók alkotta kisebbségek külön kiváltságokat élveznek, akkor az őshonos európai kisebbségek akarata és védelme semmibe van nézve. Minden jel arra utal, hogy Brüsszel szerint a bevándorlók alkotta kisebbségeket megilleti az uniós védelem, az őshonos kisebbségeket viszont nem. A bevándorlók alkotta kisebbségek esetén lehet a tagállamoknak konkrét vagy burkolt utasításokat adni, az őshonos kisebbségek esetében viszont nem. Ennyit érünk Brüsszelnek, amelytől megannyi megoldást vártunk.
Mindenesetre nem szabad feladnunk a harcot a jogaink érvényesítéséért és megmaradásunkért. Egyben meg szeretném ragadni az alkalmat, hogy megköszönjem mindenkinek, aki bármely módon hozzájárult a kezdeményezés sikeres levezetéséhez, akár szervezőként, akár aláíróként. Hiszem, hogy az igyekezet nem volt hiábavaló. Külön kiemelném barátaim, Vincze Lóránt EP-képviselő és egyben a FUEN elnöke, dr. Tárnok Balázs jogász és dr. Sobor Dávid ügyvéd közel egy évtizedes munkáját, melynek előbb vagy utóbb lesz eredménye. Mert:
„lészen csillagfordulás megint
és miként hirdeti a Biblia:
megméretik az embernek fia
s ki mint vetett, azonképpen arat.
Mert elfut a víz és csak a kő marad,
de a kő marad.”
