A kiadvány kapcsán a szerzőkkel, dr. Szili Katalin miniszterelnöki megbízottal, az országgyűlés volt elnökével és Kalmár Ferenc András rendkívüli és meghatalmazott nagykövettel, Magyarország szomszédságpolitikájának fejlesztéséért felelős miniszteri biztossal beszélgettünk.
2006-ban fogadta el az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése a Frunda György erdélyi képviselő által készített jelentést, melyben rögzítette a nemzeti közösségek jogairól szóló szabályozás szükségességét, államalkotó tényezőként történő elismerésüket, alanyi jogukat a nemzeti identitás megőrzésére, ápolására. Szép elv és szándék, de a gyakorlatban nem sok történt az eltelt tizenöt év alatt. Az ügynek új lendületet kíván adni A nemzeti kisebbségvédelem javasolt alapelvei az EU-ban című, magyar-angol-francia nyelvű kiadvány, amelyet egyszerűen csak „kék füzet”-ként emlegettek szerzői, mielőtt bekapcsoltam a diktafont.
Kalmár Ferenc András: Ez az anyag továbblépés az eddigiekhez képest, és megfogalmaz öt olyan alapvető elvet, amelyet jó lenne, ha az EU-hoz tartozó valamennyi ország bevezetne saját jogrendszerébe. Ha a kisebbségvédelem erre az öt alapelvre épülne, legalábbis az EU-hoz tartozó országokban, akkor egyféleképpen tudnánk tárgyalni a dolgokról, hiszen az alapok azonosak lennének.
Szili Katalin: A rendszerváltás azt a reményt keltette, hogy a nemzeti kisebbségek ügyében változás lesz, hogy a demokrácia önmagában és a megkülönböztetés tilalmának szabálya elegendő lesz ahhoz, hogy mindenki egyenlő elbírálásban részesüljön, akár a többségi, akár a kisebbségi társadalom tagja. A remények hamar elszálltak, de az 1990-es évek közepén, a világ egypólusúvá válását követően, a délszláv háború után a nemzeti kisebbségi kérdés több vonatkozásban is előtérbe került, és megszülettek olyan szabályok, mint a Kisebbségvédelmi Keretegyezmény, a Nyelvi Charta, amelyek ma már 25 esztendősek és nem elegendőek. Hiába vagyunk az EU tagja, hiába képviseli az Európai Tanács ezeket az elveket, hiába születtek olyan jelentések, mint a Gross-jelentés, vagy a Kalmár-jelentés, semmi nem mozdul a kisebbségek helyzetének javítására. Holott az őshonos kisebbségek száma Európában több mint 50 millió. Ezért gondoltuk, hogy szükséges egy olyan egységes szabályozás, amely által szabályozzák nemcsak az egyéni, de a kollektív jogokat is, másrészt új lendületet adhat az őshonos kisebbségek és a bevándorlók közti különbségtételnek a szabályozásban. Ez indított minket arra egy évvel ezelőtt, hogy kidolgozzuk ezt az öt pontot, amelyet mint közös szabályt szeretnénk, ha az Európa Tanács, majd az Európai Parlament elfogadna.
Kalmár Ferenc András: Egyre inkább jelentkezik az az igény, hogy legyen egy jogi minimum az európai kisebbségek helyzetének szabályozására, amelyet minden tagállamban kötelezőként elfogadnak.
Kikben merült fel ez az igény?
Kalmár Ferenc András: Elsősorban abban az 50 millióban, akik a nemzeti kisebbségekhez tartoznak. A probléma ott van, hogy a nemzeti kisebbségek kérdése az EU-ban nemzetállami hatáskörben maradt. Vagyis nincs központi szabályozás, mi pedig éppen ezt javasoljuk. Ebben a háromnyelvű kiadványban szereplő ötpontos javaslatunk lenne az alapja annak a kötelező érvényű szabályozásnak, ami keretet adna az európai kisebbségvédelemnek. Ha ezt az öt alapelvet beépítenék az egyes államok a jogrendjükbe, arra alapoznák a saját megoldásaikat, mert egységesen nem lehet minden részletkérdést szabályozni, hiszen 27 ország, huszonhét különböző entitás. De mivel egy közös európai értékrendet vallunk, elvárható, hogy ezek az alapelvek részévé váljanak ennek a közös európai értékrendnek.
De nincs olyan szándék főként Nyugat-Európában, hogy összemossák az őshonos kisebbségeket a bevándorlókkal?
Kalmár Ferenc András: De van ilyen szándék. Sőt. Az Európai Kisebbségvédelmi Keretegyezmény negyedik értelmezési kiadványa össze is mossa a két kategóriát. Mi ez ellen léptünk fel az elnök asszonnyal együtt, már amikor először hallottuk Strasbourgban.
Szili Katalin: Itt hadd tegyek egy distinkciót: az Európa Tanács az a 47 országra kiterjedő testület, amelyre az Európai Unió nemzeti kisebbségi ügyekben támaszkodik, mert Brüsszel nem foglalkozik ezzel a kérdéssel annak ellenére, hogy az EU-ba felvételüket kérő országoknak vizsgát kell tenniük a kisebbségek jogaiból is. A másik dolog, hogy a szabályozások megalkotása óta eltelt közel 30 év, viszont csak 2015-ben kezdődött a bevándorlási mizéria, aminek ma is elszenvedője Európa, és amiről különböző országok különböző álláspontokat vallanak.
Dr. Szili Katalin Fotó: YouTube
Csak érdekességként, 2019 márciusában az EU hozott egy határozatot az afrikai származású emberek alapvető jogairól. Akkor mi Kalmár úrral azon gondolkodtunk, milyen érdekes, hogy míg ezek a jogok már-már a kollektív jogokat súrolják, a saját szülőföldjén kisebbségben élő európai közösségekkel nem foglalkozik az EU, ezt a feladatot egyszerűen eltolja magától. Ez volt az a pont, amikor kimondtuk: különbséget kell tenni a bevándorló és az őshonos kisebbség között. Itt jegyzem meg, hogy egy liberális közíró gúnyosan nevetett, hogy mi az az őshonos kisebbség? Ilyen nem létezik! Igenis létezik. Az, aki a szülőföldjén szeretne megmaradni, de nem tud, mert másodosztályú állampolgárként kezelik, holott már az ősei is több száz éve ott éltek és dolgoztak. Félreértés ne essék: kapjanak jogokat a bevándorlók, ha legálisan érkeznek, de ne élvezzenek előnyt, márpedig azt tapasztalom, hogy igenis kapnak, és sokkal nagyobb figyelmet szentel nekik az európai intézményrendszer, holott az őshonos kisebbségek ügyének rendezése az európai stabilitás kérdése is. Az nem tartható fenn, hogy egyes országok a saját nemzeti kisebbségeikben nemzetbiztonsági kockázatot lássanak.
Mondhatjuk, tehát, hogy negatív diszkriminációt alkalmaz velük szemben a többségi állam, amit nem kér számon az EU, amely egyébként állandóan a jogállamiságot hangsúlyozza?
Kalmár Ferenc András: Valóban mindig halljuk a jogállamiságot emlegetni, de amikor a nemzeti kisebbségek jogairól beszélünk, akkor nem vizsgálják, jóllehet – mint elnök asszony említette – vizsgázni kellett a 23. fejezetből, aztán szépen el is felejtették. Egyre inkább mutatkozik igény egy európai kisebbségvédelmi szabályozásra, mert a kétoldalú tárgyalásokon – s ezt mint a Magyar–Szlovák Kisebbségi Vegyes Bizottság magyar társelnöke mondhatom – nagyon különbözőek az álláspontok. Ha az általunk javasolt öt pont kötelezővé válna, akkor nem kellene vitatkoznunk, hogy Szlovákia elfogadja, vagy nem fogadja el a kollektív jogokat. Mint tudjuk: nem fogadja el.
Szili Katalin: Ugyanakkor a kollektív bűnösség megmaradt!
Kalmár Ferenc András: Igen, az megmaradt. De a kollektív jogokat Románia sem fogadja el, Ukrajnáról nem is beszélve. Pedig ezek alapvető igények.
Szili Katalin: A nemzetközi keretegyezményekkel az is baj, hogy nagyon elasztikusan fogalmaznak. A „törekedni kell arra”, „szükséges lenne”, „tartózkodni kell” kitételeket vagy betartja egy állam, vagy nem. Sokkal világosabb és kategorikusabb szabályozásra lenne szükség. Ma már nem elegendő csak a megkülönböztetés tilalmát megfogalmazni. Visszanyúlnék egy 2020. június 4-i magyar országgyűlési nyilatkozathoz, amely az identitáshoz való jog biztosítását tenné kötelezővé, és a szülőföldön való boldogulás jogát. Ez a parlamenti dokumentum kinyitja a terepet Európa összes parlamentje számára, és ennek mintegy folytatásaként született a mi javaslatunk.
Az EU tagállamok többségében él nemzeti kisebbség. A lakosság 10%-a tartozik közéjük. Ehhez képest – ahogy ebben a kék füzetben olvasom – az ügyükben készült tucatnyi beadvány többségének magyar a szerzője. Három külföldi nevet láttam csak. A többiek mind, köszönik, jól vannak? Vagy kaparják ki számukra a magyarok a forró gesztenyét?
Szili Katalin: Több külföldi beadvány is született, de azok nem ennyire átfogóak.
Kalmár Ferenc András: Más kisebbségeknek is vannak problémáik, onnan is vannak jelentéstevők, de nem érintik az alapokat. Magyarország számára Trianon óta a nemzeti kisebbségek ügye alapvető, hiszen a nemzet egyharmada az államhatárokon kívülre került. Magyarország ebben a száz évben sajnos mindenkinél nagyobb tapasztalatokra tett szert a kisebbségi kérdésben, hiszen kénytelen volt vele foglalkozni. És ezzel rátérek arra, hogy idén májustól novemberig Magyarország tölti be az Európa Tanács elnöki tisztét, és ebben a minőségben prioritásként kezeljük a nemzeti kisebbségek ügyét. Négy konferenciát tervezünk ebben az irányban, kettőt Budapesten, kettőt Strasbourgban.
Nyilván minden résztvevő kezébe kerül majd ez a kék füzet az öt sarkalatos ponttal: 1. A nemzeti kisebbségek ügye nem belügy, hanem európai ügy; 2. Az állampolgárság elválhat a nemzeti identitástól; 3. A nemzeti kisebbségvédelem alapja az identitáshoz való jog maradéktalan biztosítása; 4. Az identitás védelmének megvalósításához mind az egyéni, mind a kollektív jogok biztosítása szükséges; 5. Egy állam területén élő nemzeti kisebbségek államalkotó tényezői az adott államnak.
Kalmár Ferenc András: Az identitás azért kap ilyen hangsúlyt, mert azt szeretnénk, hogy ezek a közösségek maradjanak meg a jövőnek is. Nem csupán a nyelv és a kultúra védelméről van szó, hanem az azonosságtudatról. Mi az öt pontot az asszimiláció ellen fogalmaztuk meg. A kollektív jogokat is ezért hangsúlyozzuk, mert pusztán az egyéni jogok megadása egyenes út az asszimiláció felé. A kollektív jog ott kezdődik, ha megszólalhatok nyilvánosan az anyanyelvemen.
Kalmár Ferenc András (Fotó: MTI)
Szili Katalin: Fontos pontnak tartom azt is, hogy az állampolgárság elválhat a nemzeti identitástól.
Kalmár Ferenc András: Igen, mert a mindenkori hatalmak elvárták és néhányuk még ma is elvárja, hogy a területükön élő nemzeti közösségek identitása automatikusan kövesse az állampolgárságot. Kárpátalja a legjobb példa erre. Kárpátalján ötször kellett volna egy emberöltő alatt identitást váltani. Ezt a gyakran emlegetett magyar példát ukrán politikusokkal vitatkozva megfordítottam, és megkérdeztem, hogy a nagyapjuknak hányszor kellett volna feladnia ukrán identitását a 20. században?
Nem minden állam fogadná el azt sem, hogy a nemzeti kisebbségek államalkotó tényezők…
Kalmár Ferenc András: Az európai történelem során az államhatárok gyakran változtak. Ezért számos nemzeti közösség kisebbségi státuszba került. Értékteremtésük egyáltalán nem tekinthető másodrendűnek. Sőt, egyes területek esetében a kisebbségek kulturális hagyatéka túlsúlyban van az aktuális többségi nemzetéhez képest. A fentieket figyelembe véve, e közösségeket nem „kisebbségeknek” vagy „együtt élő kisebbségeknek” kellene nevezni, hanem „nemzetiségnek”. Államalkotó szerepüket a Magyar Alaptörvény elismeri.
Szili Katalin: A szerb alkotmányban is benne van, meg a horvátban is, de nincs a románban, a szlovákban, az ukránban, vagy például a franciában.
Kalmár Ferenc András: Sajnos amikor nemzetállamról beszélünk, még mindig az 1789-es francia forradalom által alkotott fogalomra gondolunk: egy határon belül egy ország, egy nyelvvel, egy kultúrával, s aki ezt nem fogadja el, azt vagy kiirtjuk, vagy elűzzük, vagy asszimiláljuk.
Szili Katalin: Most azt mondják: integrálódjon.
Kalmár Ferenc András: Több nemzetközi szervezet vallja ezt, hogy a nemzeti kisebbségeknek integrálódniuk kell. Erre azt szoktam válaszolni, hogy az integráció – kollektív jogok nélkül – egyenlő az asszimilációval.
Mint a Magyar-Szlovák Kisebbségi Vegyes Bizottság társelnöke, mindezekkel összefüggésben bizonyára sokat gondol a Szlovákiában esedékes népszámlálásra.
Kalmár Ferenc András: Valóban. Nagyon fontos, hogy az emberek szabadon meg tudják vallani nemzeti identitásukat. És meg kell érteni végre, hogy ez nem az adott állam ellen van. A történelem következtében nagyon sok nemzetiség alakult ki. Ha tényleg európai békét akarunk, akkor a nemzeti kisebbségek helyzetével foglalkozni kell.
Persze az identitás vállalásában a személyes kiállás mellett nem árt, ha az adott nemzeti közösségnek parlamenti képviselete is van. Ez sajnos a felvidéki magyarság esetében hiányzik.
Kalmár Ferenc András: Sajnos hiányzott a pártok közti egység megteremtése, de látok ebben pozitív elmozdulást.
És a Vegyes Bizottság hogyan áll ezekhez a kérdésekhez?
Kalmár Ferenc András: Erre majd az ülésünk után tudok válaszolni, ugyanis utoljára 2019-ben látott bennünket vendégül Miroslav Mojžita nagykövet úr, a szlovák társelnök. A tavalyi találkozónk elmaradt a járvány miatt, ezért csak most tudjuk viszonozni a meghívást. Nagyon készülünk rá, sok érdekes és fontos témával.
