Akit ide vetett a sors, és aki magyarnak született, szent kötelessége tenni a szülőföldjéért, a közösségéért, megőrizni elődei hagyományait, majd továbbadni az utánunk jövőknek. Ezt vallja a szímői Kantár Éva, eszerint él és tevékenykedik már fiatal kora óta.
A Csemadok a második családja, akkor érzi elemében magát, ha szervezhet, az az öröme, amikor másoknak boldogságot szerezhet a rendezvények, ünnepségek, versenyek, találkozók által. Azontúl, hogy a Csemadok helyi szervezetének elnöke 1986-tól, az országos tanács tagja 2000-től, az érsekújvári területi választmány tagja 1998-tól, elnöke pedig 2016-tól, a község életében számos formában részt vesz.
A Csemadok idei rendhagyó díjátadóján ő kapta a Csemadok Életmű-díját. Egyértelmű, hogy méltó kezekbe került a jelentős kitüntetés. Aki ismeri őt, aki hallott róla, akivel munkakapcsolatba került, mindenki a szívósságát, a kitartását, a szorgalmát és elhivatottságát emlegeti.
„Már gyerekkoromban a zene, a színjátszás, a folklór, a közösségi élet volt az én terepem. Zenét tanultam, harmonikáztam, zenekarban játszottam, aztán az érsekújvári gimnáziumban a színjátszó-csoport tagja voltam, egyre-másra adtuk elő a színdarabokat. Aztán 1968-ban Duka-Zólyomi Árpád javaslatára az azokban a harci időkben alakult Magyar Ifjúsági Szövetség iskolai szervezetének elnöke lettem, a közösségi munka ízére és értelmére akkor jöttem rá. Később a helyi alapiskolában tanítottam, ahol elengedhetetlen feladatomnak tekintettem, hogy a gyerekeket a kultúra, a hagyományőrzés felé terelgessem. Megalakítottam az iskola folklórcsoportját, az Almácskát, gyermek tánccsoportot, bábcsoportot, citera-együttest vezettem. Ezek a csoportok nagyon sokat adtak a gyerekeknek, a hagyományápolás felismerése, a táncok, énekek tanulása mellett az egymásra figyelés, az egymásért való felelősségvállalás is kialakult bennük, de magabiztosabbak lettek, egyfajta önbizalmat is adtak nekik a fellépések, szereplések. Nem szólva arról, hogy számos megmérettetésen részt vettünk, a sikerélmény pedig máig kíséri őket. Rovásíró szakkört alakítottunk az iskolában, ezzel visszanyúltunk történelmi gyökereinkhez, és ez is egyfajta hagyományőrzés. A kulturális csoportjainkra nagyon büszke voltam, sok helyen jártunk, versenyeztünk, szép sikereket értünk el, és persze a községünkben is rendeztünk versenyeket, a résztvevőknek bemutattuk településünket, nevezetességeinket” – sorolta beszélgetésünk alkalmával.
Szímő és Jedlik Ányos, a tudós, feltaláló neve összefonódik, hiszen itt született. Emlékének ápolását elemi kötelességének tartja a falu, Bób János polgármester, a képviselő-testület tagjai és természetesen Kantár Éva is. A helyi Jedlik Ányos Társaság alelnökeként számos rendezvénnyel tisztelegnek emléke előtt évente.
Már 1974-ben emléktáblát avattak, majd szobrot állítottak neki és egy nagyszabású, tudományos anyaggal emlékszobát alakítottak ki valamint rendszeresen megtartják a Jedlik Ányos napokat.
Szintén a tudós emlékezetének fenntartását célozza a helyi és környékbeli iskolások számára megszervezett természettudományi vetélkedő. Mindezek a Csemadok és az elnöknő igyekezete nélkül nem valósulhatnának meg.
Ugyancsak fontosnak tekintik és Kantár Éva édesanyaként is szívbéli kötelességének tartja fia, Kantár Csaba emlékének és az általa alapított Levédia-körnek a továbbéltetését.
Ezért szervezik meg a Kantár Csaba Fiatal Írók és Alkotók Találkozóját, alkalmat adva a fiatal tollforgatóknak a bemutatkozásra, majd munkáiknak antológiában való megjelentetésére.
„Mindig szorgalmaztam, hogy közösségünk tagjai, a környékbeliek, de a távolabb élők is találkozhassanak egymással. Szerencsére nálunk még nem kell különösebben nógatni az embereket, hogy eljöjjenek a rendezvényeinkre, hogy összeüljünk egy kis beszélgetésre, eszmecserére. A Vág menti Találkozón pedig, amely már 1983-tól megvalósul, a környékbeli, így a zsitvabesenyői, nagykéri, tardoskeddi, kürti, kamocsai, bényi folklórcsoportok tagjaival is találkozhatunk, értékes műsoraikban gyönyörködhetünk. A történelmi, kulturális, társadalmi, évfordulós megemlékezéseink rendszerint a faluban felállított négy kopjafánál zajlanak. Külön öröm, hogy ezeken rendre részt vesznek és műsort adnak a helyi alapiskola tanulói pedagógusaik irányításával és a szervezések az MKP helyi szervezésével közösen bonyolódnak. A közösségi összetartozást pedig erősítik a közkedvelt kirándulásaink, a fesztiválokon, találkozókon való részvételek. Az irodalom mindig szívügyem volt, a gyerekeket is a szép szó szeretetére, irodalmunk nagyjainak megbecsülésére próbáltam nevelni. Az ezredfordulótól kezdve szervezzük az Égig érő fa elnevezésű mesemondó versenyt, hiszen a gyerekeket a meséken keresztül lehet az irodalomra leginkább rászoktatni. A mesemondó verseny alkalmával mindig meghívjuk egy-egy költőnket, írónkat, így a gyerekek közvetlenül is találkozhatnak az alkotókkal” – magyarázta.
Kantár Éva elmondta azt is, hogy a Csemadok 70. évfordulója alkalmából a helyi sokrétű tevékenységet egy 180 oldalas kiadványban örökítették meg. A dokumentumgyűjtemény fényképekkel kiegészítve az utókornak is jelzi, milyen hatalmas munkát végeztek a hagyományok megőrzése, a helyi értékek megmaradása érdekében.
„Az a kívánságom, hogy mindig legyenek, akik ezt a munkát végzik, hajlandóak a közösségért dolgozni.
Ezért szorgalmazom, hogy az iskolában mind több kulturális csoport működjön, csak úgy tudjuk megtartani gyönyörű, népi kincseinket, ha lesznek, akik bemutatják ezeket, akik megmutatják a széles közönségnek, mit hagytak ránk elődeink.
Büszke vagyok tagjainkra, jelenleg 382-en vagyunk, akik értik, mi a feladatunk itt, ezen a területen, amelyet szülőföldünknek tudhatunk, akik tudatosítják, hogy a kultúra művelése, bemutatása megerősíti bennünk és másokban is az identitás érzését. Mindig, de most különösen nagy szükségünk van erre” – hangsúlyozta Kantár Éva, a Csemadok idei Életmű- díjának kitüntetettje.
(Benyák Mária/Felvidék.ma)
