Száz évvel ezelőtt, 1921 januárjának végén egy 28 éves fiatalember Kassán olyan sakkbravúrt hajtott végre, amely bekerült a szellemi sport történelmébe, és nemcsak tájainkon, hanem az egész világban szenzációt keltett.
Az akkor már európai hírű Breyer Gyula vakszimultánt játszott, tehát anélkül, hogy a sakktáblára tekintett volna, mégpedig 25 ellenféllel, azaz 25 táblán.
A sakkjátszma az akkori reálgimnázium épületének tornatermében zajlott 300 néző jelenlétében. Ezt a teljesítményt a mai napig Szlovákiában senkinek sem sikerült túlszárnyalni, és a világban is keveseknek.
A kassai sakk-klub meghívására érkezett Breyer Gyula a kilenc órán keresztül tartó játék során a 25 játszmából 15-öt megnyert, hétben döntetlent ért el és hármat elvesztett.
A nem mindennapi eseményről az akkori csehszlovákiai sakk folyóirat is beszámolt, amelyben leírták, hogy annak ellenére, hogy a teremben nagy volt a zaj, a sakkozó nyugodt maradt, magabiztosan játszott. Hatórás játék után csak 5 játszmát fejezett be, amelyből négyet megnyert, egyet elvesztett.
A szünet után fejből lediktálta a maradék húsz játszma állását, egyetlen tévedés nélkül, úgy, hogy a sakktáblákon négyszáz sakkfigura szerepelt. A Kassai Hírlapban is lelkesen írtak a szenzációs alkalomról, amely éjfél körül fejeződött be.
Breyer Gyula rekordját 1924-ben az akkori sakk nagymester Alexander Alechin döntötte meg egyetlen játszmával. A kassai sakkozó Martin Holubčík tájékoztatása szerint Szlovákiában a vakszimultán sakkban a legkiválóbb teljesítménnyel Milan Pacher nagymester büszkélkedhet, aki 2018-ban 12 játszmát játszott ilyen módon.
Ki volt Breyer Gyula?
Az 1893-ban Budapesten, mohácsi és érsekújvári szülőktől született férfi már gyerekkorában nem mindennapos emlékezőtehetségről tett tanúbizonyságot, remekelt matematikából és a korabeli lapokban közölték feladatmegoldásait, sakkfeladványait.
Miután Budapesten elvégezte a Műegyetemet, megnősült és feleségével Pozsonyban telepedtek le, ahol mérnöki irodát nyitott és továbbra is több lapban sakkrovatot vezetett, szimultánokat adott.
A szellemi sportban olyan új megnyitási módokat dolgozott ki, amelyeket a mai napig világnagyságok is előszeretettel alkalmaznak.
Számtalan hazai és külföldi versenyen bizonyította bravúros sakktudását, feladványait a sakkozók ma is tanulmányozzák.
Sajnos, tüdőbaja és szívbetegsége miatt rövid élet adatott meg neki, nem sokkal a kassai rendkívüli teljesítmény után 28 évesen egy szívroham végzetes lett számára.
Pozsonyban temették el, majd 1987-es exhumálása után Budapesten a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben a sakkparcellában további sikeres magyar sakkozók között helyezték örök nyugalomra.
Sírkövére a következő szavakat vésték: „Fáklyasorsú lángész, a sakkgondolkodás egy új korszakának úttörője”.
Ma pedig csak találgathatjuk, mi lett volna, ha a sors kegyesebb hozzá, és hosszabb életet engedélyez neki.
(BM/Felvidék.ma/teraz.sk)
